Augusztus 26-án életének 84. évében elhunyt Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, a modern magyar irodalom egyik meghatározó alakja.
Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten; Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista, de fotóriporterként, újságíróként is dolgozott.
Budapesten született 1942. október 14-én. A második világháború időszaka, majd a „szűk levegőjű” ötvenes évek tragédiák sorát hozta családja életében: anyja 1955-ben mellrákban meghalt, ugyanebben az évben Nádas Péter agyhártyagyulladással kórházba került, 1958-ban apja önkezével vetett véget életének. Nádas Péter és öccse, Pál nagynénjük, Aranyossi Magda gyámsága alá került.
Nádas 1958-ban félbehagyta vegyipari technikumi tanulmányait és fényképész szakmunkás lett, gyakornokként a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott. Elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, a katonaság után a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt, az esti gimnáziumot kétszer kezdte el, és mindkétszer abba is hagyta.
1967-ben megjelent első kötete, A Biblia, két évre rá a Kulcskereső játék című novelláskötete. 1969-ben Kisorosziba költözött, ettől kezdve csak az írásnak élt. 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című munkáját, amely csak 1977-ben jelent meg. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét (Takarítás, Találkozás, Temetés) tartalmazó Színtér című kötete.
1984 óta élt és dolgozott a Zala megyei Gombosszegen. 1986-ban jelent meg monumentális nagyregénye, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyen 1973-tól dolgozott, művét a kritika a háború utáni magyar epika egyik legkiemelkedőbb alkotásaként üdvözölte. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete.
1992 áprilisában az európai irodalom terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért – második magyarként – megkapta az 1991-es osztrák Irodalmi Állami Díjat. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanezen év áprilisában infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a nemlét közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete, amelyben a szövegek mellett saját fotográfiái láthatók a kertjében álló vadkörtefáról.
Felépülése után tovább dolgozott Párhuzamos történetek című regényén, amely csaknem húszévnyi alkotómunka után 2005-ben jelent meg. A háromkötetes regény (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete) egy magyar és egy német család történetén keresztül a harmincas évek Magyarországától a berlini fal leomlásig kalauzolja az olvasót. A sokrétű mű Nádas művészetének minden jellemzőjét magában foglalja: az érzékenységet, az analizáló képességet, a szigorú logikát, a pontos és sokszor kíméletlen ember- és környezetrajzot, az érzékiséget, a leheletnyi iróniát. A műért 2012-ben Nádas német fordítójával, Christina Virághgal megkapta a Brücke Berlin-díjat és a Südwestrundfunk (SWR) német közszolgálati rádió irodalmi díját is. Ugyanebben az évben jelent meg a Párhuzamos olvasókönyv, amelynek egy része munkanapló, emellett esszéket, képeket, jegyzeteket is közöl a regénnyel kapcsolatban.
2012-ben a svájci Zug városkában található kortárs művészeti múzeumnak, a Kunsthausnak adományozta fotográfusi életművét, több mint 600 fotót valamennyi alkotói korszakából az 1960-as évek elejétől egészen 2003-ig. 2013-ban fényképészi életműve egészét jellemző gyűjteményt, 123 fotót adományozott a Petőfi Irodalmi Múzeumnak is. 2022-ben a Berlini Művészeti Akadémia megnyitotta a Nádas Péter-archívumot, amely kéziratait, jegyzeteit, emlékiratait, fényképfelvételeit, levelezéseit mutatja be.
2016-ban jelent meg Az élet sója című kötete, az író szavaival „urbanisztikai regénye”, amely egyszerre történelmi esszé és városlegendárium. 2017-ben publikálta Világló részletek című monumentális, sokrétegű, súlyos családi és társadalmi kérdéseket érintő memoárját, amelyért 2018-ban elnyerte az Aegon Művészeti Díjat. 2022-ben jelent meg Rémtörténetek című regénye, saját bevallása szerint az addigi legszemélyesebb műve. 2025-ben jelent meg életműsorozatában a drámáit tartalmazó Szünet nélkül című kötet, valamint a Halott barátaim című könyve, amelyben Polcz Alaine-nel, Mészöly Miklóssal és Esterházy Péterrel való kivételes kapcsolatának állított emléket.
Nádas Péter munkásságáért számos rangos elismerést kapott itthon és külföldön is: 1985-ben József Attila-, 1992-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, „a magyar regényt megújító munkásságáért”. 1998-ban az Emlékiratok könyve Franciaországban megkapta az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjat. 2005-ben Pro Urbe Budapest, 2006-ban Márai Sándor- és Palládium-díjat kapott, az év júniusában a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választották. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, 2010-ben Budapest díszpolgára lett, és Szirénének című művéért neki ítélték Az Évad Legjobb Magyar Drámája díjat. 2014-ben megkapta az európai irodalom jeles alakjait kitüntető Würth-díjat, 2015-ben drámaírói életművéért Szép Ernő-díjat vehetett át a magyar dráma napján. 2016-ban Párhuzamos történetek című művének első kötete, A néma tartomány elnyerte a legfontosabb tajvani könyves elismerést, az Open Book Awardot.
2017-ben az Év írója Arany Medál közönségdíjat kapott. 2018-ban Világló részletek című regényéért elnyerte az Aegon Művészeti Díjat. 2023-ban Rémtörténetek című könyve Merítés-díjat kapott. 2025-ben Németországban a Pour le Mérite tudományos és művészeti rend tagjai közé választották, valamint a Prix Médicis nevű francia irodalmi elismerés zsűrije különdíjjal jutalmazta a Világló részletek regénye francia nyelvű kiadását. Idén nyáron a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjével tüntették ki. Nevét többször is a Nobel-díj várományosai között emlegették.
„Isten Önnel, Művész Úr!” – reagált Magyar Péter miniszterelnök szerdán a Facebook-oldalán Nádas Péter író halálára.
A kormányfő emlékeztetett: „ma reggel elhunyt Nádas Péter Kossuth-díjas, világhírű író”.
Az osztrák Der Standard című lap Ronald Pohl által jegyzett nekrológja "az erőszak krónikásának" nevezi Nádast, aki monumentális műveiben a közép-európai lélek "pszichogramját" alkotta meg. A lap szerint Nádas "az európai lélektáj felmérője" volt, és műveiben a XX. század erőszakos pusztításának következményei, az emlékezet töredékessége és az emberi érzékelés kerültek középpontba. A szerző felidézi Nádas mondását is: "Mi Európában mind háborús sérültek vagyunk." Az író saját ars poeticájaként fogalmazta meg, hogy azért írt, hogy "mindent, valóban mindent leírjon, amit az emberek eltitkolnak egymás elől".
Az Euronews "a kortárs magyar irodalom óriásaként" emlékezik Nádasra, és a kortárs magyar, illetve európai próza egyik legfontosabb alakjaként jellemzi. Kiemeli, hogy műveit számos nyelvre lefordították, és írásait a személyes emlékezet, a történelem, a test és az emberi kapcsolatok rendkívül pontos vizsgálata jellemzi. A beszámoló szerint az írót nemcsak Magyarországon, hanem Németországban és a nemzetközi irodalmi életben is kora egyik meghatározó szerzőjeként tartották számon.
A Die Presse "az elbeszélés mesterének", illetve "Magyarország nagy elbeszélőmesterének" nevezi Nádast. A lap szerint életművének középpontjában a XX. századi ideológiák pusztító hatása áll, amelyet az író "egy sebész vagy egy fotós szemével" mutatott meg: azt vizsgálta, miként vésődik bele a történelem az emberek testtartásába, gesztusaiba, szavaiba és testébe. A lap Iris Radisch irodalomkritikust idézve Nádast "az európai lélektáj nagy felmérőjének" nevezi.
Az ORF szintén Iris Radisch meghatározását emeli ki, Nádast "az európai lélektáj nagy felmérőjeként" mutatva be. Az osztrák közszolgálati média szerint az írót egész életművén végigkísérte "a gyűlölet sötét hatalma", az emberek egymással szembeni kegyetlensége, valamint a XX. század ideológiái és borzalmai. Az ORF külön kiemeli Nádas osztrák kapcsolatait és az 1991-ben neki ítélt Osztrák Állami Európai Irodalmi Díjat.
A Kurier "az elbeszélés európai nagymestereként" méltatja az írót. A lap szerint műveinek középpontjában a XX. századi pusztító ideológiák és azok emberi következményei állnak. A Kurier Nádas társadalomkritikai gondolatait is idézi: "Egy megkötések nélküli véleményekből álló társadalomba csúsztunk. Emiatt a tudás kiment a divatból."
A nekrológok összességében Nádas Pétert olyan európai rangú íróként mutatják be, akinek prózájában a személyes emlékezet, a történelmi trauma és az emberi test tapasztalata szorosan összekapcsolódott. Több forrás is felidézi az író egyik utolsó, gyakran idézett mondatát: "A fák állva halnak meg, én írás közben - na, az szép halál lenne."
Nádas Péter személyében korszakos magyar író távozott kulturális életünkből. Hatalmas veszteség ez nemcsak Magyarország, de a teljes világirodalom számára is - méltatta a szerdán elhunyt írót a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter szerdai Facebook-bejegyzésében.
