Valaha az emberiség azért választotta a racionalitást, és azért mondott le az irracionálisról, mert azt hitte, az előbbi az igazsághoz és a biztonsághoz vezet. De kiderült, hogy logikusnak tűnő mondatok is alkalmasak arra, hogy becsapjuk egymást, saját magunkat, és továbbra is vágyaink, nosztalgiáink, fájdalmaink, félelmeink és hiányaink mentén teremtsük meg azt, amit aztán valóságnak gondolunk. Erről szól a Kétkedők című netflixes spanyol film, amelyben egy apát és a lányát választják el egymástól a ma divatos összeesküvés-elméletek.
Ruth sportoló volt valaha, úszó, de amikor abba akarta hagyni az úszást, a szülei nem engedték. Ezért nem csak a szülői házat, de még az országot is elhagyta, és Berlinbe költözött. Amikor kap egy telefont, hogy az édesanyja egy fürdőszobai balesetben meghalt, azt hiszi, ahhoz a tökéletes párhoz tér vissza gyászolni, akiket elhagyott. De kiderül, hogy az anyja ivott, és félt a saját férjétől, aki folyton összeesküvés-elméletekről beszélt, nyomozott, kínos helyzetekbe került, és közben feljárt a padlásra. Ki tudja miket csinált ott.
Ruth arról is értesül, hogy az anyja a covid idején csak titokban merte beoltatni magát, mert Martín (José Coronado) azt hajtogatta, hogy a szérumokkal meg akarják betegíteni az embereket.
Ruth kételkedni kezd abban is, hogy a fürdőszobában valóban baleset történt, és nem az apja ölte meg a gyógyfőzettel elkábított anyát.
A spanyolok nagyon jól mozognak a netflixes keretek között. Újra és újra megtalálják a módját, hogy izgalmas történeteket vigyenek filmre, de közben a társadalomkritikáról se feledkezzenek meg.
Aki persze épp az elől a valóság elől menekül a filmekhez, amit Roger Gual filmje ábrázol, nem fog olyan jól szórakozni, mint az a néző, aki azt gondolja, hogy végre, legalább valaki kimondja ezeket a dolgokat.
Hogy mennyire fáj, amikor falak épülnek a szeretteink és közénk olyan külső dolgok miatt, mint a járvány, vagy egy teljesen idegen kisfiú eltűnése, vagy egy közeli gyógyszergyárral kapcsolatos híresztelések.
Miért erősebbek ezek a külső dolgok, hírek, híresztelések, amik nem is biztos, hogy úgy vannak, mint a szeretet, mint az együtt töltött idő, mint az összetartozás érzése?
Martín, az édesapa, aki évek óta nem látta a lányát, eltűrte a felesége ivászatát, hogyan lett az összeesküvés elméletek megszállottja? Talán bántotta, hogy eltűnt az életéből a lánya, aki nem csak a versenysportot hagyta abba, hanem családot sem alapított?
Talán gyötörte, hogy a felesége mellett is magányos lett. Martín valaha csendőr volt, talán így, hogy kutatni, nyomozni, szervezkedni kezdett, azt érezte, hogy újra van értelme az életének? A felesége halála utáni gyász láthatóan újabb lendületet adott mindannak, amibe eddig is menekült, és az sem állíthatta meg, amikor napnál világosabb bizonyíték cáfolta meg az elképzeléseit az eltűnt kisfiú sorsáról. Talált egy társat is Berta (Mabel del Toro) személyében, aki valaha tűzszerész volt…
Ruth egyre tanácstalanabbul figyeli apja ténykedéseit, és mindazt, ahogy átváltozik benne az apjáról alkotott kép. Végül félni kezd, és félelemből az ember sok mindenre képes.
Ruth mellett a régi, szintén hátrahagyott szeretője Arón (Albert Olmo) áll. Ez a férfi furcsa vargabetűt tett meg, mire megismerjük. Valaha rendőr volt, aztán drogdíler lett, aztán meg takarító a gyógyszercégnél. És közben vastagbél rákja lett, mint nem is kevés fiatalnak manapság. Az a kérdés, mit tud nyújtani egy ilyen férfi egy ilyen nőnek, mint Ruth. Végül is mindent, amire valóban szüksége van. Ebben a tekintetben is ritka érzékenységű filmet láthatunk.
Más kérdés, mekkora esély van arra, hogy valaki, akivel tegnap még nem voltak köztünk falak, egyszerre csak talál valami meggyőződést, ami áthúz, felülír, tönkretesz mindent, ami addig volt. Úgy tűnik, hogy ez napjaink legnagyobb kísértése, amin valahogy felül kellene kerekedni. Vagy talán egy vajúdó átmeneti kor velejárója?
A film azzal is foglalkozik, hogy mi lesz egy olyan összeesküvés-elmélet jövője, amelyhez egyszerre csak valós hírek, események kapcsolódnak, amelyeket felemás módon tárgyal a sajtó. (Van, amit elhallgat, és van, amit sugall.) Hogyan formálja azoknak az emberek életét, aki azt gondolják, közük van az eseményekhez, és az emberek az érzelmeik, vágyaik, hiányaik mentén hogyan formálják a valóságukat. Mi lesz az a közös hazugságuk, amit igazságnak neveznek?
Az juthat eszünkbe, hogy így keletkezhetett például Báthory Erzsébet története is, akiről az a hír járta, hogy a szolgálólányai vérében fürdött, hogy megfiatalodjon. Tudjuk, hogy nem ez az igazság, a források, kutatási eredmények választ adnak a felmerülő kérdésekre, de az igazságnál sokkal erősebb a legenda, mert volt is, van is rá igény. Az igazsághoz tartozó nőalakkal meg kevesen tudnak azonosulni. Ő nem olyan érdekes.
A Kétkedők nem az a fajta film, ami után békésen alszunk, inkább olyan, ami után forgolódunk, mert nyugtalanítóak a felvetései, főleg az, hogy nem kerülhetjük meg a felelősséget, rajtunk múlik, hogy kit, mit választunk: falakat és félelmeket vagy szeretetet és összetartozást.
Kétkedők – Los creyentes – 2026
Spanyol filmdráma, thriller – 106’
Rendezte: Roger Gual
7/10
