Kultúra
Lovak hátán állva érkezik a porondra
Interjú Szonday Szandrával, a Magyar Cirkuszművészeti Múzeum Könyvtár és Archívum munkatársával
- Ezek a családok több generáció óta dolgoznak artistaként és régóta sikeresek is. A kutató szemével nézve minek tulajdonítható ez a siker?
- A fent említett dinasztiák múltja több generációra nyúlik vissza. A gyermekek a cirkusz közegébe születtek bele, gyakran már 1-2 évesen megjelennek a porondon, folyamatosan részt vesznek a cirkusz életében, gyakran együtt utaznak a cirkusszal. Szüleiktől, családtagjaiktól szívják magukba az átörökített tudást. A cirkusz világában hamar kiderül, kinek mihez van tehetsége. Ha valaki nem rendelkezik akrobatikus képességekkel, akkor lehet, hogy jó zenész, bohóc lesz, vagy a sátortechnikához, szervezéshez fog érteni. A családok nagyon összetartó közösséget alkotnak, és ápolják hagyományaikat.
- Richter Angelina „Magyar Posta” – számmal vívta ki a rangos elismerést. Úgy tudom, a „Magyar Posta” egy olyan zsáner, amit régóta adnak elő külföldi artisták, és bár magyar eredetű, a Richter-család hozta vissza Magyarországra. Mit tudunk a produkció eredetéről?
- A „Magyar Posta” létrejötte egy brit artista, Andrew Ducrow nevéhez köthető, aki 1827-ben mutatta be produkcióját „Szentpétervári kurír” címmel. Később a szám elterjedt és sokféle néven vált ismertté: Royal Post, National Post, Pasha's Escape, Longjumeau's Postilion. Tehát a szám nem magyar eredetű, de az idők során minden nemzet a maga képére formálta – hazánkban a pusztai élet egyik romantikus képe lett. Ma a „Magyar Posta” elnevezés az egyik legismertebb.
- A „Magyar Postában” is állnak a lovon az artisták, és a Puszta-ötös vagy Koch-ötös is arról szól, hogy a csikós a két hátsó lovon áll, és három ló, amelyeknek fogja a gyeplőjét, előttük halad. Összeér valahol a cirkusztörténetben a Koch által megálmodott alföldi csikósmutatvány és a „Magyar Posta” története?
- Ludwig Koch rajza 1923-ban jelent meg „Die Reitkunst im Bilde" című lovaskönyvében – tehát majdnem 100 évvel azután, hogy Ducrow bemutatta produkcióját. A korszakra azonban jellemző volt a puszta romantikus ábrázolása, noha nem ismert, hogy a csikósok valóban használtak volna ilyen „mutatványt” munkájuk során.
- Annyi bizonyos, hogy az alföldi csikósok és pásztorok rendkívül fejlett lovas ügyességgel rendelkeztek. A 18–19. századi leírások beszámolnak arról, hogy képesek voltak több lovat irányítani egyszerre, gyakran nyereg nélkül lovagoltak, illetve olykor a ló hátán térdeltek, félig felálltak vagy testhelyzetet váltottak. Arra nincs biztos forrás, hogy a munkájuk során szükség lett volna arra, hogy a ló hátán állva lovagoljanak, ez inkább csikós virtusként, ügyességi mutatványként jelenhetett meg. Azonban ezek a látványos lovas készségek szolgáltak alapként a későbbi lovas bemutatókhoz, cirkuszi produkciókhoz.
Az 1840-50-es években a francia lovas, Paul Cuzent mutatta be a számot magyar népviseletben „Magyar parasztposta” címmel (melyről korabeli ábrázolás is fennmaradt). Ennek sikere a korabeli komolyzenére is hatást gyakorolt, pl. a német zeneszerző, Hermann Necke az eredeti címet leegyszerűsítve ("Csikós Post") komponálta meg egyik darabját.
- Mi ennek a mutatványnak a legkorábbi előtörténete?
- Az ókorban széles körben dokumentált gyakorlat volt több ló egyidejű irányítása fogat előtt, vagy lovas népek esetében például vándorlás során. A modern cirkuszműsorokban, a 19. században jelentek meg az olyan produkciók, mint a „római lovaglás”, ahol a lovas két, egymás mellé fogott ló hátán állva irányítja őket, esetleg több lovat vezet maga előtt. Ezt az Egyesült Államokban a trükklovaglás (trick riding) és rodeó hagyomány részeként ma is bemutatják. De ide kapcsolható a Fővárosi Nagycirkusz műsorában látható Giulia Giona lovas száma is: ő a porondra lovak hátán állva érkezik, a produkció elején a ló hátáról, később a földön állva irányítja lovait kantárszár nélkül – ez az ún. szabadidomítás. Sok másfajta lovas számot is a ló hátán állva mutatnak be, jellemzően ilyen a lovaszsonglőr szám, vagy a pas-de-deux, azaz páros balett két egymás mellett ügető ló hátán.
- Úgy tudom, a modern cirkusz a katonai lovaglásból alakult ki. Hogyan kell ezt elképzelni?
- Maga a cirkusz nem a katonai lovaglásból alakult ki, hiszen a mai műsort alkotó zsánerekkel (akrobata, zsonglőr, bűvész stb.) évezredek óta szórakoztatják a közönséget előadóművészek a világ minden táján.
Ám az első modern cirkuszműsor és a jellegzetes, kör alakú játéktérrel rendelkező előadóhely egy leszerelt lovaskatonának, Philip Astley-nek köszönhető, aki 1768-ban nyitotta meg Londonban, a Temze partján lovardáját. Astley nagyon jól értett a lovakhoz, és itt elsősorban oktatással foglalkozott, később szakkönyvet is kiadott, de hamar rájött, hogy a reklámozás gyanánt bemutatott lovasgyakorlatoknak nagyobb sikerük van. Egyre több műsorszámot (erőművészt, állatidomárt, bohócot, zenészeket) szerződtetett, és idővel a porond fölé tetőt, köré nézőteret emelt.
Sok lovas trükk eredete a hadviseléshez köthető, például a lóról leugrás és újra felülés, apró tárgyak felvétele anélkül, hogy a vágtázó ló egyensúlyát megzavarnák, felállás és fegyverforgatás a ló hátán. Ezeket a világ minden táján gyakorolták lovas harcosok.
A modern cirkuszi műsorok jelentős részét a lovas számok tették ki, és a mai napig élnek az akkor kialakult főbb zsánerek, pl. a zsoké szám (akrobatikus ugrások, pózok csoportos bemutatása ügető lovak hátán) vagy a magasiskola lovaglás, amikor a lovas lovával különféle „táncos” lépéseket tesz, ugrásokat végez.
Az artisták mai napig gyakran használnak stilizált katonai egyenruhát, pl. huszármentét, sujtással díszített kosztümöket. Jellegzetesen katonai eredetű zsáner a dzsigit vagy kozák-cserkesz lovasakrobatika: az artisták a porondon körben vágtázó lovakon mutatnak be akrobatikus ugrásokat, pózokat, átfordulásokat, szintén katonai jellegű kosztümökben.
A cirkuszi zenei repertoár részét képzik a különféle indulók.
- Hol, milyen körülmények közt működtek az első modern cirkuszok, és milyen attrakciókat kínáltak?
- Ahogy említettem, Astley hamar kibővítette műsorát más artistákkal, és idővel a szabadtéri aréna fölé tetőt, a porond köré nézőteret emelt. Astley honosította meg a közel 13 méter átmérőjű porondot is, ami nemcsak kényelmes rálátást biztosított minden nézőnek, hanem a lovasszámok biztonságos bemutatását is lehetővé tette, mivel a lovak egyenletes tempóban tudtak körbe ügetni.
A korabeli cirkuszépületekben gyakori volt még a színpad elhelyezése is a porond mellett. Ezután hamar elterjedt az új szórakoztatási forma, sorban nyitottak a cirkuszok, Astley is több cirkuszépülettel rendelkezett.
A cirkusz elnevezést egyébként Charles Dibdin és Charles Hughes használta először 1782-ben, mellette egészen a 20. századig gyakran használták az amfiteátrum, gymnasticon, hippodrom vagy lovarda elnevezéseket is.
Ez is a lovas számok dominanciáját jelzi: egy-egy társulat akár 120 lóval is rendelkezett. Vadállatok szerepeltetése ekkor még nem volt elterjedt – túl veszélyes lett volna. Vadállatokat a 19. század második feléig ún. menazsériákban, utazó állatkertekben láthatott a közönség. Kisebb állatokat, pl. majmokat, idomított háziállatokat mutattak be a porondon. A cirkuszi műsorokra jellemző volt, hogy az utolsó műsorszám egy egyfelvonásos színdarab, romantikus előadás, lovaspantomim volt. Ezekben általában népszerű irodalmi műveket adaptáltak (pl. III. Richárd, Mazeppa), történelmi eseményeket elevenítettek fel (pl. a Bastille ostroma) vagy egzotikus, kalandos történetet adtak elő.
- Hogyan zajlott a XIX. századi cirkuszosok élete? Hol laktak, hogyan utaztak, milyen volt a társadalmi megítélésük?
- A 19. század a cirkusz egyik nagy fénykora volt. Ekkor jött létre több, ma is ismert cirkuszdinasztia (pl. Renz, Busch, Ciniselli, de Bach), ekkor szaporodtak el Európa-szerte az állandó kőcirkuszok, egy-egy igazgató több cirkuszépülettel is rendelkezett. A cirkusztársulatok jellemzően ló húzta cirkuszkocsikkal, karavánokkal utaztak, a nagyobb társulatok (főleg az amerikai kontinensen, de a század vége felé Európában is) már saját vasúti szerelvénnyel járták a világot. Az első cirkuszsátrak az 1840-es években jelentek meg, de csak jóval később terjedtek el. Gyakoribb volt a szállítható deszkaépítmények használata, de a társulatok gyakran léptek fel szabadtéren és pl. színházakban is. A korabeli cirkuszépületekre jellemző volt a díszes, elegáns belső, ám az épületekben általában csak nyáron mutattak be előadásokat. A híresebb artisták koruk igazi sztárjai voltak, és a cirkuszigazgatók gyakran királyi támogatásnak is örvendtek, a cirkuszokat rendszeresen látogatták az uralkodói családok. Például Ciniselli, aki több ízben, pl. 1868-ban járt társulatával Pesten, az olasz király tiszteletbeli lovászmesteri címét kapta, Ernst Renz (szintén többször vendégszerepelt hazánkban. állítólag Ferenc József pártfogását élvezte. Erzsébet királyné is ismert cirkusz iránti rajongásáról. Sissi bensőséges barátságot ápolt a Renz cirkusz sztárjával, a kor ünnepelt műlovarnőjével, Eliza Petzolddal is, aki Edmond Georges Grandjean francia festő egyik képén is feltűnik.
- Mikor jelentek meg azok a fajta lovas mutatványok, amiket ma is láthatunk?
- A ma látható lovas zsánerek a modern cirkusz születésével alakultak ki, de a gyakorlatok, a lovas tudás jóval régebbi, az ókorig is visszanyúlnak a lovas hagyományok. Nagy hatással volt a lovas számokra az angol és spanyol lovasiskola hagyománya, valamint a népi játékokhoz, állattartáshoz kapcsolódó gyakorlatok. A 19. század végén vált például népszerűvé a vadnyugati cirkusz (wild west show), ahol nagy szerepet kaptak a cowboyok által bemutatott trükkök, pl. rodeó, lovakkal végzett ugratások, fordulások, lasszózás stb.
- A 48/49-es forradalom és szabadságharcban vettek-e részt cirkuszosok?
- Bizonyosan voltak résztvevők – például az akkori egyik legismertebb magyar előadóművész Toldy János (1810–1883, szül. Taninger), aki erőmutatványokkal és birkózással vált híressé, tevékenyen részt vett a forradalomban. Kossuth Hírlapja is beszámolt róla, hogy 1848 augusztusában a fővárosi önkéntes zászlóalj eskütételénél a zászló „tartója[...] s védője tenyérnyi széles pallossal” Toldy János volt. Később fogságba is került.
- Tudjuk, hogy Vajda János szerelme, Kratochwill Georgina, akihez a költő gyönyörű és nagyon szomorú verseit írta, szintén műlovarnő volt. Milyen volt a lovak és a hölgyek kapcsolata ebben az időben? Gondolom, sok előkelő hölgy tanult meg lovagolni. Volt-e ebben szerepük a cirkuszi lovasoknak?
- A nők mindig tevékenyen részt vettek a cirkuszműsorokban, egyenrangú fellépőkként voltak jelen, illetve sok női társulatvezető, cirkusztulajdonos volt, ünnepelt sztárokká váltak. Ruházatuk gyakran a hagyományostól eltérő volt, hiszen nem lett volna praktikus, biztonságos például a hosszú szoknya viselete. Gyakran jelentek meg kifejezetten férfias, pl. állatidomári szerepben, viseltek stilizált férfias kosztümöt. A magyarországi cirkuszokban olyan női lovasok bizonyították tudásukat és vezetői képességeiket, mint Schmidt Mihályné Picard Rosina, Könyöt Sándorné vagy Beketow Mátyásné.
- Mikortól vannak adatok azokról a családokról, akik ma is magyar cirkuszosok?
- A nagyobb családok sok szálon kötődnek egymáshoz, egy szűk társadalmi réteget alkotnak, gyakori, hogy „nemzetközi” házasságok köttetnek. Az első magyar artistagenerációk a 19. század végén jelentek meg, amikor létrejöttek az állandó cirkuszok hazánkban, de egyes családok korábbra is vissza tudják vezetni gyökereiket, külföldi artistacsaládokhoz kötődnek (például Gautier). Jellemzően ilyen család például a Picard, akik szintén jól ismertek lovas számaikról.
- Mikor kapott a cirkusz Magyarországon először kőépületet?
- Az első valódi kő cirkuszépületet Magyarországon 55 évvel ezelőtt, 1971. január 14-én adták át. A Fővárosi Nagycirkusz új, modern vasbeton épülete az 1889-ben, az Állatkert területén megnyitott (majd 1908-ban mai helyére áttelepített) vasszerkezetes hullámbádog cirkusz helyén épült meg. Illetve ezt megelőzően Giuseppe Baroccaldi hozott létre egy állandó cirkuszt a Városligetben 1871-ben, azonban ez még deszka- és ponyvasátor volt.
- Mi indokolta a kiköltöztetését az Állatkertből? Hogyan ünneplik az 55 esztendős épület születésnapját?
- A Fővárosi Nagycirkusz épületelőzményének számító Wulff-féle cirkusz 1889-ben nyitotta meg a kapuit az Állatkertben. Az állatkert látogatottsága ugyanis megcsappant, ezért cirkuszi artisták, társulatok szerződtetésével próbálták becsalogatni az embereket. Korábban is volt már kísérlet arra, hogy állandó cirkuszépület, lovarda legyen az állatkert területén, de az leégett – ezért is volt fontos újítás, hogy Eduard Wulff egy tűzbiztos vasszerkezetes, hullámbádog épületet hozott magával Münchenből. Wulff később anyagi okokból lemondott a cirkusz bérleti jogáról. 1904-ben Matvej Ivanovics Beketow és családja vette át a cirkuszt. Beketow 1908-ban költöztette át a cirkusz épületét kb. 80 méterrel arrébb, a körút mellé, a Fővárosi Nagycirkusz jelenlegi helyére. Ez ugyan még mindig az állatkert területéhez tartozott, azonban így a cirkuszt már nemcsak az állatkerten keresztül lehetett megközelíteni, hanem közvetlenül a körútról is. Az épület ezen kívül látványos kő homlokzatot kapott Beketow címerével.
(Az épület 55. évfordulójáról honlap-cikkel, múzeumi archív képekkel emlékeztünk meg – nagyobb, ünnepi előadásra az 50. jubileumon került sor.)
- Néhány éve nagy változások történtek a cirkusz világában amiatt, hogy már nem lehet vadállatokkal fellépni a manézsban. De a lovak és a házikedvencek megmaradtak. Mennyit változott a cirkuszi lovak élete, gondozása a modern cirkusz kezdetei óta?
- A cirkuszi állatok szerepeltetését mindig sok előítélet övezi. Általánosan jellemző, hogy az állatok az artisták életében fontos helyet töltenek be, családtagnak számítanak, az állatokkal dolgozó artisták napjai, gondolatai az állatok körül forognak, azok ellátása 24 órás munka, és rengeteg szigorú előírásnak, szabályzatnak kell megfelelniük.
Az állatidomítás is rengeteget változott, a vadállatszámok elterjedése például Carl Hagenbeck vadállatbefogó- és idomár munkásságának, újításainak köszönhető, aki a 19. század végén kifejlesztette a „szelíd idomítás” módszerét. Ez az állatok megfigyelésén, ösztöneiken, természetes viselkedésükön és jutalmazásukon alapul.
A Fővárosi Nagycirkuszban évek óta állatjóléti referens munkatárs felügyeli az állatok szerepeltetését, ellátását, figyelemmel követve a nézői reakciókat is.
A lovak esetében is igaz, hogy egyre elterjedtebbek az olyan produkciók, ahol az állatok és emberek közötti harmonikus viszony, az állatok természetes viselkedése kerül fókuszba, jó példa erre a már említett Giulia Giona, akinek családja több generáció ót foglalkozik lovakkal, és ő maga igazi lovakkal suttogónak számít.
Produkciójában nem állat és ember alá- és fölérendelt viszonyát látjuk, hanem együtt mozgást, közös táncot, ostorcsattogtatás helyett szelíd, csöndes, szeretettel teli irányítást.
