Édenkert Szarvason

A régészeti kutatások Szarvast és környékét már az őskorban lakott területként hitelesítik. Éltek itt avarok, a Gesta Hungarorum szerzője, Anonymus Szarvashalom néven említi. Az Árpád korban IV. (Kun) László több rendelete itt született. A török hódítók megjelenésekor a Hármas-Körösök menti átkelőhely védelmére palánkvárat építettek, ezt 1686-ban lerombolták. Békés vármegye többi részéhez hasonlóan a törökök százötven éves uralma után a Szarvas és vidéke pusztává változott.

Szarvast a törökök elleni harcokban az osztrák császár hadi élelmezési biztosaként szolgáló báró Harruckern János György kapta meg. A Békés megye szinte egészét birtokló, később a vármegye főispánjává választott Harruckern György ügyes, jól átgondolt és hatékony tervek szerint 1722-től főleg szlovák és német telepesekkel népesítette be a pusztát. Ez az akció olyan jól sikerült, hogy néhány évtizeddel később innen, Békésből csábították északabbra, a Nyírségbe a dolgos szlovákokat, akiket azon a tájon tirpákoknak neveztek. Azért Szarvason is szépen gyarapodott a népesség, 1723-ban már mezővárossá vált. De igazán nagy fejlődése csak a 18-19. század fordulóján indult meg, a város elszánt evangélikus lelkészének, Tessedik Sámuelnek köszönhetően.

Szarvason azonban nem csak a szlovák, német, osztrák és magyar szálak futottak össze, meghatározó szerepet kapott az olasz, lombardiai Bolza család is. 1777-ben ugyanis Stockhammer Antóniát, aki nem volt más, mint Harruckern János György unokája, feleségül vette gróf Bolza Péter olasz származású, az osztrák császári seregben szolgáló tábornok. Jól nősült, hiszen a gazdag szarvasi birokot kapta hozományul. Bécset elhagyván a szarvasi Anna-ligeti kastélyukban telepedtek le. Fiuk, Bolza József szintén katonának állt, császári és királyi kamarás volt. Bécsben találkozott Batthyány Anna grófnővel, egymásba szerettek, összeházasodtak. Azt beszélték, hogy a fiatal házaspár rajongott a természet szépségeiért, nagyon szerették a fákat és a virágokat. Bolza József Szarvason, édesapja kastélykertjében alakította ki azt a díszparkot, nagyrészt a schönnbrunni kastélypark mintájára, mellyel felesége iránti szerelmét fejezte ki. Az óriási munka megtette hatását: Bolza gróféknak hat gyerekük született.

Közülük a legidősebb, Bolza Anna felnővén feleségül ment a későbbi vallás és közoktatási miniszterhez, Csáky Albinhoz. Így került jó néhány szarvasi ingatlan a Csákyakhoz, és ezért lehetett Csáky Albin 1896-ban a szarvasi választókerület képviselője. 1900-ban mondott le erről a tisztségéről, amikor a főrendiház elnökévé választották. Ezeknek az időknek az emlékét idézi meg Szarvason az Anna-ligeti Csáky-kastély. A klasszicista stílusjegyeket is magán viselő késő barokk kastélyt Bányász János szarvasi építész tervezte. A ma már műemlék épületben a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága működik.

Bolza Anna öccse, Bolza József agglegény volt, Tiszakürtön élt. A családban Pepi bácsinak nevezték. Ő hagyta legfiatalabb testvére fiára, Bolza Pálra azt a területet, ahol a szarvasi arborétum van. A ma már világhírű angolpark, a Pepi-kert nyolcvanhét hektáros, öt nagyobb, különböző fafajtákat felvonultató gyűjteménye van. Ezerhatszáz fajta növény, pontosabba fa és cserjefaj tenyészik benne. Csak fenyőféléből háromszáz féle zöldell, a Pepi-kert tehát akár télen is csodaélményt ad látogatóinak. Lágyszárú növényekből kétszázötven faj él a parkban, a kalapos gombák közül pedig kétszáz féle tanulmányozható itt. A gazdag növényvilág mellett az arborétum állatvilága is rendkívül változatos. Négyszáznegyven féle rovar él itt, sok-sok kisemlős és másfélszáz madárfaj figyelhető meg. Egy részük a parkban fészkel, többségük átvonuló vagy csak időnként megjelenő szárnyas. A szarvasi arborétumot évente hatvan-nyolcvanezer ember látogatja meg. A park nem csak a pihenés színtere és kirándulások célpontja, hanem oktatási, kutatási központ is, ahol nagy szerepet kap a dísznövény-nemesítés, termesztés, értékesítés is.