Késő kihívni a tűzoltókat, amikor már ég az egész város – jellemezte Amerika politikai helyzetét Téglás Zoltán, a magyar származású, de Los Angelesben született énekes. A kaliforniai hardcore-punk együttes, az Ignite frontemberével mások mellett arról is beszélgettünk, miért nincs egyetlen hazai zenekar sem, amely komolyabb nemzetközi sikereket tudott volna elérni. A csapat szombaton a budai Barba Negra Music Clubban ad majd koncertet, vasárnap pedig – az európai turnén egyedülálló módon – akusztikus műsort adnak az A38-on.
2006-ban adtatok ki lemezt utoljára, idén azonban érkezik az új album. Más lesz valamilyen szempontból, mint a korábbiak?
Az ember folyamatosan változik, nyolc év pedig hosszú idő, ezen a lemezen inkább a rock, mint a hardcore elemek fognak dominálni. Öregszünk, régi rockzenéken nőttem fel és egyébként is úgy vagyok vele, hogy a rock’n’roll egy nagy fa, amelynek a punk-rock csupán egy ága.
Nem félsz, hogy a régi rajongók idegenkednek majd az eltolódott arányoktól?
Amikor új számokat írok, mindig gondolok a rajongókra, de nem akarok nekik hazudni, olyan dalokat készítek, amelyek belőlem jönnek, ezt nem tudom befolyásolni. Felveszünk egy új album kapcsán nagyjából harminc számot és végül megmarad tizenöt, amelyet igazán szeretünk.
Az előző lemezetek erősen bírálta Amerika politikáját, azóta eltelt kilenc év, új kormány van, változott valamit a helyzet, érvényesek még az akkori dalok?
Amerikában elpazaroltuk a pénzt háborúkra, megöltünk sokmillió embert csak azért, hogy az olajcégek jól járjanak, szétbombáztuk egész Irakot, amikor korábban sem volt semmije annak az országnak. Egy átlagos első osztályos gimnazista Amerikában többet tud a Közel-Keletről, mint George Bush, mindenki tudta, hogy nem lesz jó vége a dolognak, de a politikusok csak szították az újabb és újabb háborúkat, hogy minél jobban megtömjék a zsebüket és közben szétcseszték az egész országot. Most pedig már késő rendbe tenni a dolgokat, késő kihívni a tűzoltókat, amikor már ég az egész város. Amikor a családom kiköltözött az ötvenes-hatvanas években, még rengeteg munkalehetőség volt, lehetett pénzt keresni, manapság azonban már ugyanaz van, mint bárhol máshol a világon, nagyon nehéz még csupán a rezsit is megfizetni. Mindez elsősorban Bush miatt és a bankok miatt van, akik a spekulációikkal romba döntötték és szétlopták az országot és az állam nem elég, hogy emiatt nem zárt senkit börtönbe, még ki is segítette őket.
Az elmúlt években számos fiatal zenekar jelent meg a hardcore-szcénában, mint például az A Day To Remember vagy a Blessthefall, a műfaj egészen populáris vizekre terelődött, ti azonban egyértelműen a Sick Of It All és más régebbi együttesek világához tartoztok. Mi a véleményed az új trendekről?
Mindig változnak a zenei trendek, egyik pillanatban népszerű vagy, a következőben pedig már egy darab rajongód nincsen. Mi nagyon hálásak vagyunk azért, hogy rengeteg rajongónk már régóta követ minket és a fiaik is szeretik a zenénket. Pont tegnap beszéltünk erről a turnébuszban, hogy teljesen normális jelenség, hogy van egy népszerű zenekar, amelynek később a helyére lép egy másik a műfajból, túlnő rajta és végül a régebbi banda kíséri el a fiatalabbat koncertezni. Mindez nem is lényeges kérdés, az a fontos, hogy egy együttes miről ír számokat és mit kommunikál: borzasztóan örülök neki például, hogy ebből a műfajból a Rise Against ilyen hihetetlen népszerű lett, hiszen ugyanazt a politikai és szociális gondolkodást közvetítik most is, mint amikor még kifejezetten kis névnek számítottak. Az a kérdés számomra a legfontosabb, hogy amikor egy zenekar betör, akkor továbbra is hordozza-e magával a pozitív üzeneteket: a fiatalok nagyon hallgatnak a zenészekre és könnyű elültetni bennük negatív gondolatokat, de ugyanilyen könnyű valami pozitívat közvetíteni számukra, amelyet követni tudnak, amit példaértékűnek fogadnak el. Annyi negatív dolog történik a világban, hogy én felfelé szeretném nyomni a hallgatóimat és valami pozitívat adni számukra, nem depresszióval tömni őket.
