Prohászka Ottokár keresztfia, a katolikus hitben nevelkedő, de asszimilálódott zsidó családból származó Szerb Antal éppen hetven éve, 1945. január 27-én hunyt el. A két világháború közötti magyar irodalom egyik legkiválóbb íróját a balfi munkatáborban verték agyon egy puskatussal.

A negyvenes évek elejétől, a nácizmus térhódításával a katolikus hitben nevelkedett Szerb Antal számára beszűkültek a lehetőségek, állásából elbocsátották, a Magyar irodalomtörténetet indexre tették. 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, ebben az időben állította össze - Nemes Nagy Ágnes segítségével - utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt. 1944 novemberében Sopron mellé, előbb Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, de nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort. Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal verte agyon.
Sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. Nevét a fővárosban utca és gimnázium őrzi. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen Szerb Antal szavai olvashatók: "A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is."
Forrás: MTI, mek.oszk.hu



