Romantikus stílusú, gótikus elemekkel díszes, tornyos műteremvilla áll a zuglói Zichy Géza utca és Abonyi utca sarkán. A huszadik század első harmadának neves, nemzetközileg is keresett portréművésze, „az utolsó udvari festő” László Fülöp építtette. A várkastélyra emlékeztető, palotának is beillő ház egy műemléki munkákban is jártas mérnök alkotása.
Lepusztultságában is izgalmas a mesebeli palota (Fotó: Kövesdi Andrea)
A kiegyezést követő években Budapesten, bár a képzőművészeti élet pezsgett, műteremhiány volt. Így a döntéshozók hamarosan kialakították az Andrássy út melletti, máig meglévő Epreskertet, ahol többek között Benczúr Gyula és más neves művésztársai kaptak telkeket – írja Hadik András a Budapesti Negyed című folyóirat 2001. nyári-őszi számában. A műteremházak és művésztelepek történetét bemutató tanulmányában felidézte azt is, hogy nem sokkal ez után további nagy nevű képzőművészeknek saját villájuk is lett Pesten vagy Budán, így például Feszty Árpádé a Bajza utcában vagy Fadrusz Jánosé a Nap-hegyen, amely a második világháborús ostrom idején súlyosan megsérült, 1945-ben elbontották. A Stefánia úton volt Zala György és Ligeti Miklós műteremháza, a közelben pedig, Zugló villanegyedében, a mai Zichy Géza utca és Abonyi utca sarkán épült fel a hazai és külföldi arisztokrácia, illetve nagypolgárság ünnepelt portréfestőjének, László Fülöpnek a villája.
Az 1869-ben született művész müncheni tanulmányai idején, 1892 körül ismerkedett meg a neves Guinness család egyik tagjának lányával, Lucy-vel, akivel 1900-ban házasodtak össze. A busás hozomány tette lehetővé a villa megépítését, amelyet Gyalus László tervezett, a zuglói műemlékvédelmi dokumentumok szerint 1903-ban készült el. Gyalus László 1887-től Schulek Frigyes mellett részt vett a Mátyás-templom restaurálási-tervezési munkáiban, de dolgozott a jáki templom, a pozsonyi ferencesek és a klarisszák templomainak helyreállításán is, 1899-től pedig a Műemlékek Országos Bizottságának titkára is volt. Amint Hadik András felhívja a figyelmet, ez a műemlékes irányultság is felfedezhető László Fülöp műteremvillájánál.
A fővárosi védettséget élvező, romantikus stílusú házon gotizáló elemek is láthatók, a különböző méretű ablakok, tornyok, az emeletek közötti bonyolult, kívülről alig felfejthető kapcsolatok festői, mesebeli várkastélyt idéznek. A homlokzatok csíkos kialakítása – amely a lehullt vakolat ellenére most is látható – korai stílusokat idéz. Még így, kissé megviselt állapotában is impozáns, érdekes palotaként tarthatjuk számon. A feltételezések szerint az összetett beltérben a földszinti volt a festőművész lakása, az első emeleten pedig, a középső nagy ablakok mögött a nagyobbik műterem, mellette a kisebbik, a jobb oldali torony pedig egy további, második emeleti műteremhez vezetett. Volt még egy lakás, az első emelet bal oldalán, amelyhez szintén tartozott egy műterem a második emelet másik részén. Az eredeti állapothoz képest több változás is történt később, a legmarkánsabb a főbejárati lodzsa beépítése. László Fülöp előbb Budapesten Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd Münchenben tanult. Már 1900 körül keresett portréfestő volt, ekkoriban örökítette meg Ferenc Józsefet és XIII. Leó pápát is, majd miután 1907-ben végleg Londonba költözött, tovább építette fényes karrierjét mint „az utolsó udvari festő”, immáron Philip de László néven. Brit nemesekről, európai uralkodókról, például a spanyol és a görög királyról, VII. Eduárd brit uralkodóról és családjáról, köztük a még gyermek Erzsébetről – azaz a jelenlegi uralkodóról – és X. Ince pápáról is készített portét. Önarcképe, számos más magyar művészével együtt a firenzei Uffizi képtár gyűjteményében látható. Ferenc József nemesi címmel, VII. Eduárd király pedig Királyi Viktória Renddel tüntette ki érdemei elismeréseként.
