Májusig meghosszabbították az Oktogon négy pontján látható tablókiállítást, amely Andrássy Gyula miniszterelnök és a később róla elnevezett sugárút összefonódó történetét, valamint Budapest múlt századfordulóra kialakuló arculatát mutatja be archív és friss fotókkal, valamint érdekes szövegekkel.
Budapestnek mint az ország valódi fővárosának a voltaképpeni megszületése, mai építészeti arculatának kialakulása érdekében szinte elképzelhetetlen erők fókuszálódtak: a 19. század közepén még gyakorlatilag poros városkák, Pest, Buda és Óbuda egyesítése után európai rangú metropolis jött létre a múlt század fordulójára, gyakorlatilag „erőszakos” aktus eredményeként (ennek fényében is érdemes figyelni a Liget Budapest projektet, azaz a Városligetbe tervezett múzeumi negyed és a kapcsolódó fejlesztések körüli vitákat). Az erők egyike a Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt: az 1948-ban megszüntetett testület az 1870-es alapításától fogva irányította a városfejlesztést. Létrejöttét Andrássy Gyula miniszterelnöknek is köszönheti – őt magát, a róla elnevezett sugárutat és tágabban véve a millenniumra létrejött új Budapestet mutatja be az a tablótárlat, amely az Oktogon négy oldalán látható május elejéig, a Budapest Világörökségéért Alapítvány kezdeményezésére, számos intézmény közreműködésével.
A szabadelvű politikus, Andrássy Gyula életéről is olvashatnak az érdeklődők, számos részletet felvillantva a kiegyezés egyik jelentős alakjáról. Ami azonban a történelemkönyvekből kevéssé ismerhető meg, az az, hogy Pest-Buda városfejlesztési ügyeinek irányítását is maga vette a kezébe. A kormányzása alatt készítették elő Buda és Pest 1873-ban megvalósult egyesítését, majd miután a fejlesztések irányítására a kormány és a még kettős főváros képviselőiből 1870-ben létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, a testület elnöki tisztét formálisan ő töltötte be. A szöveg is megemlíti, hogy a forrásokkal és végrehajtó hatalommal is rendelkező tanács mintája a londoni Metropolitan Board of Works volt. Legelső feladatainak egyike a Lánchíd megváltása volt az építő és működtető társaságtól, ami új hidak létesítéséhez volt szükséges – hiszen a szerződések szerint a Lánchíd elkészültétől még évtizedekig nem lehetett volna új átkelőt létesíteni a városban. Később így valósulhatott meg a Margit híd és a Ferenc József, ma Szabadság híd. De ide tartozott a rakpartok kialakítása – ezekről egyébként néhány éve hasonlóan izgalmas tablótárlatot rendezett az alapítvány a pesti Dunakorzón –, valamint „kellő szélességű közlekedési fővonalak” megnyitása. Ez lett aztán később a Sugár út, a mai Andrássy út, valamint a Nagykörút.
Száznegyven éve, 1872-ben, amikor Pest-Buda máig nevezetes, részletes felmérése készült Halácsy Sándor munkájaként, a Nagykörúton kívül a főváros falusias, legfeljebb kisvárosias képet mutatott. A későbbi boulvard-on kívül kertek, mezők, ligetek között kis, javarészt földszintes házikók álltak ott, ahol ma a sűrű Teréz-, Erzsébet- és Józsefváros van. Ezt a térképet is megtekinthetik az érdeklődők számos archív fotóval, köztük olyan ritkaságokkal, amelyen például az épp csak felépült operaház látható, mellette még egy földszintes házacskával vagy az Andrássy út külső szakaszán, a néptelen telkek között felhúzott első nemesi és nagypolgári villákról készült felvételeket. A kisajátításokkal hatalmas mértékű bontások után kialakított utak történetét számos remek, korabeli és későbbi fotón, a szövegekben pedig a stílusok, nevezetes intézmények, kávéházak, bérháztulajdonosok és egyéb ínyencségek leírásán keresztül lehet megismerni. Nem árulunk el minden részletet, a társadalom- és várostörténeti, kis részben politikatörténeti jelentőségű válogatást egyszerűen látni kell.
