Nem könnyű olyan gyerekeknek szóló színdarabot készíteni, amely, miközben játékosan tanítja az ifjú nemzedéket, mond valami érvényeset az őket kísérő felnőtteknek is. Olyan feladat ez, amely különleges kihívást jelent mind az íróknak, mind a rendezőknek és a színészeknek.
Tóth Géza rendezésében a Nemzeti Színházban bemutatott Egerek című színdarab – alapjául Urbán Gyula mesejátéka, a Minden egér szereti a sajtot szolgál – jól követhető, színes, látványos előadás. A történetszövés azonban valószínűleg elbírt volna némi árnyalást. Az egyszerűség, a rövid dialógusok és a sémákba hajló gondolatmenetek kétségtelenül könnyen érthetővé teszik a gyerekek számára a másik tiszteletének, szeretetének jelentőségét, és annak fontosságát, hogy kevésbé helyezzék előtérbe a külsőségeket a kapcsolatteremtésben. Ugyanakkor ez sajnos következetlenségekhez is vezet, hiszen a rendezés nem bont ki bizonyos átvezető szálakat.
Jó példa erre a történet alaphelyzete, amelynek jogossága így erősen vitatható. A szürke egércsalád senkit nem zavarva él a sajtműhely hűtőjében, egy napon azonban az arisztokratikus fehér egér család hívatlanul betoppan és követeli magának a tér felét. Arra hivatkoznak, hogy a szürke egércsaládnak sem volt több joga beköltözni a sajtműhelybe. Sajnos a szál kibontására nem kerül sor a későbbiekben sem, így könnyen maradhat a nézőkben olyan utóíz, hogy sikerünkhöz elég, ha kellőképpen erőszakosak vagyunk. Egy félmondattal megoldható lett volna ez a helyzet – ha például már a történet elején megtudjuk azt, hogy a sajtműhelyben egyébként több egércsalád is él. Az igazságtalanná vált alapszituáció élét ennyi már elvette volna, hiszen ebben az esetben a fehér egércsalád nem egy idill közepébe toppan be, hanem egy már elve fel- és megosztott élőhely újabb lakójaként tekinthetünk rá.
Ettől eltekintve azonban működik az előadás, már az első pillanatokban is felkelti az érdeklődést a zene, a színház és az akrobatikus művészetek iránt. Nem nélkülözi a képi humort sem, ennek jó példája a sajtműhely díszlete, amelyben „egérléptékből” szemlélhetjük a színpadon történteket, de ide tartozik a gyufásdobozokból kialakított gurulós bőrönd vagy a Nagy Macskamágus birodalma is.
A produkció öt színház együttműködésében jött létre, létrehozója a hátrányos helyzetű, főleg roma gyerekekkel foglalkozó Karaván Művészeti Alapítvány, a színre vitelben a budapesti Nemzeti Színház, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, a Békéscsabai Jókai Színház, valamint a tatabányai Jászai Mari Színház vett részt, további együttműködő partnerként mellettük pedig a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola.
Minden figura az életből lesett és eltorzított
2 perces interjú: Urbán Gyula író, költő
– Hogyan keletkezett a Minden egér szereti a sajtot című mese?
– 1973-ban a Magyar Rádió egy gyerekjáték-pályázatot írt ki, amelyet ezzel a művel nyertem meg. Minden figura az életből lesett és kellőképpen eltorzított alak, hogy megfelelően általános és így érthető legyen. A világon jelenleg harminchat színházban játsszák, Oroszországban ötvenezer példányban adták ki a belőle írt regény.
– Milyen tapasztalatok indították a megírására?
– Sokat dolgoztam külföldön, többek között 1979–80-ban Venezuelában. Még jóval ezelőtt, amikor az egyetemen tanítottam, az egyik hallgató mulatt volt. Panaszkodott, hogy megverték a rendőrök, mondván, hogy cigány. Elgondolkodtam, hogy mennyi félreértés, előítélet létezik a világban.
– A műből született az Egerek című színdarab, a főként roma gyerekekkel foglalkozó Karaván Művészeti Alapítvány közreműködésével. Sokat foglalkozik cigány gyerekekkel?
– Gyakran dolgozom velük bábfoglalkozásokon. Az egyetlen megoldásnak az iskolát látom, mert abban lehet első bárki közülünk. Egy példa: a ceglédi tanyaszórvány közepére annak idején Klebelsberg Kuno építtetett egy iskolát. Erről a területről mindenki elment, a cigányok pedig lassan beköltöztek. Az iskola fennmaradt, és a református gyülekezet kezdeményezésére megindult itt az élet. Én minden héten lejártam tanítani, megszerettük egymást.
