A konzervatív Néppárt (PP) megnyerte a spanyol parlamenti választásokat - jelentette be Soraya Sáenz de Santamaría, a leköszönő kormány miniszterelnök-helyettese vasárnap Madridban.
Ismertetése szerint a szavazatok 93 százalékot meghaladó feldolgozottságánál a PP 122 képviselői helyet szerzett a spanyol parlamentben a rá leadott 6,7 millió szavazatnak köszönhetően, ami a voksok 28,7 százalékát jelenti.
Amennyiben a további szavazatok nem változtatnak a most közzétett mandátumszámon, a PP-nek 64-gyel kevesebb képviselője lesz, mint az előző ciklusban. A négy évvel ezelőtti választásokon a szavazatok 44,6 százalékát szerezték meg.
A második legtöbb mandátummal a szocialista párt (PSOE) alakíthat majd frakciót az új parlamentben. A szavazatok 22,18 százaléka 91 képviselői helyet jelent a számukra. Ezzel a párt történetének legrosszabb választási szereplését produkálta.
A szenátusban megtartotta abszolút többségét a konzervatív Néppárt
A spanyol törvényhozás felsőházában, a szenátusban megtartotta korábbi abszolút többségét a konzervatív Néppárt (PP), amely megnyerte a vasárnapi spanyol választásokat, de a képviselőházban nem szerezte meg a képviselői helyek abszolút többségét - derült ki a közzétett eredményekből hétfőn. A konzervatívok a 208 szenátusi helyből a választásokon 124-et szereztek meg, ezzel továbbra is biztosított stabil fölényük, noha 12 mandátumot vesztettek az előző ciklushoz képest. A második legtöbb képviselője a szocialista pártnak lesz, a most elnyert 47 mandátumuk csak eggyel kevesebb, mint amennyi eddig volt. A baloldali Podemos (Képesek Vagyunk Rá) 9 politikust delegálhat, míg 6-6 képviselőt küldhet a katalán Demokrácia és Szabadság párt, a Baszk Nemzeti Párt (PNV) és a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC). A szenátusba összesen 12 párt jutott be, 5-tel több, mint a négy évvel ezelőtti választásokon. A sajtóban megjelent értékelések szerint a szenátusi abszolút többség könnyít a PP nehéz helyzetén, amelyet az okoz, hogy önállóan nincs stabil kormányzóképes többsége a parlamentben. Az alsóházban elfogadott, a PP által nem támogatott törvényeket a felsőházban így akár blokkolhatja is a konzervatív párt.
Megtört a konzervatív és szocialista hegemónia
A 350 fős törvényhozásban a baloldali Podemosnak (Képesek vagyunk rá) 69 képviselője foglalhat helyet, míg a Ciudadanos nevű liberális középpárt 40 képviselője ülhet a parlamenti patkóban. Mindkét párt először indult a parlamenti választásokon.
A törvényhozásba a választásokon összesen 10 párt jutott be. A Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) 9, a szintén katalán Demokrácia és Szabadság párt 8, a Baszk Nemzeti Párt (PNV) 6 mandátumot szerzett. Az Egyesült Baloldal (IU) 2, a baszk EH Bildu 2 képviselői helyet nyert, a kanári-szigeteki nacionalista pártszövetség egy képviselőt delegálhat a nem végleges adatok szerint.
Ezzel az eredménnyel megtört a konzervatívok és a szocialisták több mint 30 éven át tartó hegemóniája a spanyol belpolitikában.
A győztes párt nem szerezte meg a stabil kormányzóképes többséget a választásokon, ezért együttműködést kell keresnie a többi parlamenti párttal. Erre csaknem egy hónapja lesz, mert az új spanyol parlament január 14-én tartja alakuló ülését.
A kormányalakítás nehézségeivel foglalkozik értékeléseiben a spanyol sajtó
A kormányalakítás nehézségeivel, a pártok közti párbeszéd fontosságával, és a lehetséges paktumokkal foglalkozik az előző napi spanyol parlamenti választásokról szóló értékeléseiben a spanyol sajtó hétfőn.
Az Antenna3 televíziós csatorna elemzése szerint a kormányzóképes többséget a választásokon győztes konzervatív Néppárt (PP) és a szocialista párt (PSOE) együttműködve könnyen megszerezhetné, mivel összesen 199 képviselői helyük van az új parlamentben, ám ennek a paktumnak a valószínűsége igen kicsi, mivel a pártvezetők korábban ezt a lehetőséget elutasították.
Mindenképpen szükség lesz a kis, többségében nacionalista pártok támogatására ahhoz, hogy megalakulhasson a következő spanyol kormány - értékelte a helyzetet az Antenna3. Egy ilyen lehetséges forgatókönyvnek tartják a baloldalon a PSOE, a Podemos, az Egyesült Baloldal (IU), a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) és az katalán Demokrácia és Szabadság párt együttműködését, amely összesen 178 mandátumra támaszkodhatna.
Az ABC című konzervatív napilap igazgatója, Bieto Rubido helyzetelemzésében úgy véli, hogy Spanyolország előtt két lehetőség áll: az egyik a német modell, a nagykoalíció létrehozása, a másik pedig a portugál példa, a "paktum a vesztesekkel". A szerző szerint Spanyolországnak stabilitásra van szüksége, de pillanatnyilag nem tűnik úgy, hogy ez megvalósulhat, kivéve ha a spanyol szocialisták az utolsó pillanatban "ésszerűen és hazafiasan" cselekednek és támogatják a konzervatív kormányt. Egy "normális országban" ennek kellene történnie - jegyezte meg, hozzátéve, hogy erre nem lát esélyt, mert szerinte Pedro Sánchez, a szocialista párt vezetője mindenre képes, hogy miniszterelnök legyen, ahogy ezt már bizonyította a helyhatósági választásokon is.
Az El País című baloldali napilap szerkesztőségi véleménycikkében megállapítja, hogy négy olyan év után, amely során szembetűnő volt a politikai párbeszéd hiánya, a pártoknak vissza kell térniük a "tárgyalások útjára" ahhoz, hogy le tudják küzdeni a fennálló gondokat. Ráadásul ez a megfelelő válasz arra az üzenetre, amelyet a választók az urnákba dobott szavazataikkal küldtek. Az eredmény tükrözi a spanyolok vágyát a konszenzusra, mert megelégelték a kilátástalan szembenállásokat, amelyek a múltban kiélezett helyzetekhez vezettek - írja az újság.
A napilap szerint nem kétséges, hogy a tárgyalások bonyolultak lesznek, de a szereplőktől konstruktív hozzáállásra számít, különben a szavazók csalódottak lennének. Érthető, hogy a kampányban a pártok nem szívesen nyilatkoztak arról, hogy milyen megállapodásokat tartanak elképzelhetőnek más pártokkal, de most már "ki kell teríteniük a kártyáikat" - áll az El Paísban.
A sajtó értékelése szerint az új kormánynak komoly nehézségekkel kell szembenéznie a következő parlamenti ciklusban; csökkentenie kell a munkanélküliséget, a hatalmas államadósságot, kezelnie kell a katalán elszakadási törekvéseket és foglalkoznia kell az alkotmány reformjával. Ezek megoldásához pedig stabil támogatásra van szüksége a parlamentben.
