A sencseni zárónyilatkozatban Donald Trump amerikai, Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök az ENSZ reformjáról, az energiabiztonságról és a nukleáris kockázatok csökkentéséről állapodott meg. A dokumentum legbeszédesebb sajátossága azonban az, amiről hallgat: Ukrajna, Irán és a világ legfontosabb geopolitikai konfliktusai kimaradtak belőle.
A sencseni háromoldalú találkozó után nyilvánosságra hozott közös nyilatkozat rövidsége önmagában is figyelemre méltó. A dokumentum mindössze négy érdemi pontban foglalja össze a világ három legnagyobb nukleáris hatalmának együttműködési szándékait. A szöveg azonban legalább annyira érdekes abból a szempontból, amit tartalmaz, mint abból, ami kimaradt belőle.
A nyilatkozat első pontjában az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaiként – elkötelezte magát a világszervezet reformja mellett. A cél az ENSZ hatékonyabbá tétele, hogy jobban tudjon reagálni a globális kihívásokra, és eredményesebben teljesítse a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos alapfeladatát.
A második pont az energiabiztonságot helyezi előtérbe. A három ország tervezi a finomított kőolajtermékek előállításának és szállításának növelését valamennyi ország javára, egyúttal megerősítették a stabil energiaáramlás fontosságát.
A harmadik pont a nemzetközi joghatóság kérdésével foglalkozik. A vezetők kiemelt jelentőségűnek nevezték az állami hozzájárulás elvét és az állami tisztségviselőket megillető mentességek tiszteletben tartását. Egyúttal leszögezték, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság és a hasonló intézmények nem élhetnek vissza joghatóságukkal.
A negyedik pont a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kockázatokat érinti. A három elnök ismételten megerősítette, hogy nukleáris háborút nem lehet megnyerni, ezért annak soha nem szabad kitörnie. Vállalták továbbá, hogy párbeszédet folytatnak a nukleáris kockázatok csökkentéséről és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról.
A legfontosabb kérdések kívül maradtak
A dokumentum első olvasatra a nemzetközi béke és biztonság melletti elköteleződés közös kifejezése. Közelebbről vizsgálva azonban feltűnő, hogy a három vezető nem vállalt konkrét közös fellépést egyetlen jelenleg zajló fegyveres konfliktus ügyében sem.
Ukrajna még csak említés szintjén sem jelenik meg a nyilatkozatban, noha Putyin a találkozó előtt kifejezetten utalt arra, hogy a három országnak közös érdekei lehetnek a regionális konfliktusok rendezésében, köztük az ukrajnai háború lezárásában. Trump szintén jelezte, hogy a háború kérdését napirendre kívánja venni. A háromoldalú dokumentumból mégis kimaradt minden erre vonatkozó utalás.
Az iráni konfliktus ugyancsak hiányzik, pedig Washington és Peking számára egyaránt fontos a Hormuzi-szoroson keresztüli energiakereskedelem zavartalansága, valamint Irán nukleáris programjának korlátozása. Trump a Hszi Csin-pinggel folytatott különmegbeszélésén kifejezetten szóba hozta ezeket a kérdéseket. A háromoldalú nyilatkozatban azonban még a térség stabilitásának általános említése sem kapott helyet.
Különösen érdekes Észak-Korea kihagyása. A három ország nukleáris kockázatok csökkentéséről és az atomfegyverek terjedésének megakadályozásáról beszél, miközben nem tesz említést Phenjan nukleáris arzenáljáról vagy a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről. Ez azért is feltűnő, mert a térség biztonsági helyzete mindhárom hatalom számára stratégiai jelentőségű.
A felsorolásból az is látható, hogy a nyilatkozat nem foglalkozik a Tajvan körüli feszültségekkel, a nagyhatalmi kereskedelmi ellentétekkel, illetve az Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciókkal sem. Vagyis a dokumentum nem a konfliktusok rendezésének programja, hanem inkább néhány olyan terület kijelölése, ahol a három ország között egyelőre lehetségesnek látszik az együttműködés.
A Nemzetközi Büntetőbíróság elleni közös üzenet
A nyilatkozat egyik legérdekesebb súlyponteltolódása a nemzetközi igazságszolgáltatás kérdésének hangsúlyos megjelenése. A harmadik pont nem egyszerűen az állami szuverenitás általános védelméről szól, hanem kifejezetten a Nemzetközi Büntetőbíróság és a hozzá hasonló intézmények joghatóságát korlátozó megfogalmazást tartalmaz.
Ennek különös jelentőséget ad, hogy a hágai székhelyű bíróság 2023-ban elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen az ukrajnai háborúval összefüggő állítólagos háborús bűncselekmények miatt. Az amerikai és a kínai vezetés ugyanakkor szintén nem tartozik a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútum részes államainak körébe.
A három ország tehát eltérő okokból, de közös érdekeket találhat a nemzetközi intézmények állami szuverenitást korlátozó szerepének visszaszorításában. A megfogalmazás ezért Moszkva számára különösen kedvező politikai üzenet. Putyin úgy vehetett részt egy háromoldalú csúcstalálkozón, hogy két másik atomhatalom vezetőjével közösen fogalmazhatta meg fenntartásait a nemzetközi büntetőjogi intézményrendszer működésével kapcsolatban.
Ez nem jelenti azt, hogy Washington és Peking mindenben azonos álláspontot képviselne Moszkvával, de a nyilatkozat ezen a ponton egyértelműen közös nevezőt mutat.
Az energiabiztonság és az ENSZ reformja
A korábbi nagyhatalmi nyilatkozatokhoz képest szintén figyelemre méltó az energiabiztonság önálló pontként való megjelenése. A finomított kőolajtermékek termelésének és szállításának növelése nem pusztán gazdasági kérdés. Az energiapiacok stabilitása a három ország számára egyaránt stratégiai érdek, különösen a közel-keleti háború és a globális szállítási útvonalakat fenyegető veszélyek idején.
A szöveg ugyanakkor nem tartalmaz konkrét vállalásokat a termelési mennyiségekről, a szállítási útvonalakról vagy az együttműködés intézményi kereteiről. Inkább politikai szándéknyilatkozatról van szó, mint részletes energiamegállapodásról.
Az ENSZ reformjának hangsúlyozása szintén közös érdeket fejez ki. A Biztonsági Tanács három állandó tagja azt üzeni, hogy a világszervezet működését a változó nemzetközi erőviszonyokhoz kell igazítani. Arról azonban nem esik szó, hogy pontosan milyen reformokat tartanak szükségesnek, miként változtatnák meg a döntéshozatalt, vagy hogyan kezelnék a vétójogból fakadó bénultságot.
Ez a hallgatás nem véletlenül fontos. A három ország között éppen a nemzetközi rend átalakításának konkrét kérdéseiben lehetnek jelentős nézetkülönbségek.
Három győztes, de nincs közös stratégia
A sencseni találkozó politikai jelentősége ezért nem elsősorban a négy pontban megfogalmazott vállalások tartalmában rejlik, hanem abban, hogy a három vezető egyáltalán közös nyilatkozatot tett közzé.
Hszi Csin-ping számára a találkozó annak demonstrálása, hogy Kína a nemzetközi diplomácia egyik meghatározó központja, amely képes egy asztalhoz ültetni a világ két másik vezető atomhatalmának elnökét. Peking ezzel a közvetítő és a globális stabilitásért felelősséget vállaló nagyhatalom szerepét erősítheti.
Trump azt igazolhatja, hogy személyes diplomáciája révén olyan vezetőkkel is képes tárgyalni, akikkel Washingtonnak súlyos konfliktusai vannak. A találkozó ugyanakkor nem hozott kézzelfogható áttörést sem az ukrajnai háború, sem az iráni konfliktus ügyében.
Putyin számára pedig már önmagában az is politikai eredmény, hogy az ukrajnai háború és a nyugati elszigetelési kísérletek ellenére egyenrangú félként jelenhetett meg az amerikai és a kínai elnök mellett. A háromoldalú találkozó képei és a közös nyilatkozat azt az üzenetet közvetítik, hogy Oroszország továbbra is megkerülhetetlen szereplője a világpolitikának.
A sencseni dokumentumot azonban nem szabad egy új nagyhatalmi szövetség alapító okirataként értelmezni. A négy pontban megfogalmazott közös nevező mögött továbbra is komoly ellentétek húzódnak. Washington és Peking kereskedelmi, technológiai és biztonságpolitikai vetélkedése nem szűnt meg, Oroszország és az Egyesült Államok között pedig az ukrajnai háború továbbra is alapvető konfliktusforrás.
A nyilatkozat inkább azt mutatja meg, hogy a három nagyhatalom bizonyos kérdésekben hajlandó együttműködni, miközben a világ legveszélyesebb konfliktusainak rendezésére egyelőre nem tudott közös programot felmutatni. Sencsenben tehát nem új világrend született, hanem annak demonstrációja, hogy a három vezető egyre inkább saját közvetlen érdekei alapján kívánja meghatározni a nemzetközi együttműködés kereteit.







