A Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin részvételével csütörtökön Sencsenben tartandó háromoldalú találkozó önmagában is diplomáciai siker Moszkvának. Az orosz elnök négy évvel az ukrajnai háború kezdete után ismét az Egyesült Államok és Kína vezetőjével egyenrangú tárgyalópartnerként jelenhet meg, miközben a Nyugat elszigetelési politikájának eredményessége is kérdésessé válik.
A Kreml számára nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy milyen konkrét megállapodások születnek a kínai nagyvárosban. Putyin már azzal is jelentős politikai eredményt ér el, hogy az amerikai és a kínai elnökkel közös tárgyalóasztalhoz ülhet. A találkozó egyúttal azt az üzenetet közvetíti, hogy a világpolitika meghatározó kérdéseiről egyre inkább a nagyhatalmak közötti közvetlen egyeztetések döntenek.
A sencseni találkozó jelentősége messze túlmutat a három államfő diplomáciai programján. Donald Trump, Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin első alkalommal tart háromoldalú csúcstalálkozót ebben a felállásban. Már maga a helyzet is szimbolikus, mivel az Egyesült Államok, Kína és Oroszország vezetői együtt jelennek meg egy olyan nemzetközi fórumon, amelynek középpontjában a globális gazdaság, a biztonságpolitika és a nagyhatalmi kapcsolatok állnak.
Putyin számára különösen fontos ez a pillanat. Az Ukrajna elleni 2022-es orosz támadás után az Egyesült Államok és az Európai Unió átfogó szankciókat vezetett be Moszkvával szemben, az orosz elnök pedig a nyugati diplomácia jelentős részében nemkívánatos tárgyalópartnerré vált. A mostani találkozó azonban egészen más képet mutat. Az orosz államfő nem elszigetelt vezetőként, hanem a nemzetközi politikai erőviszonyok egyik meghatározó szereplőjeként ülhet le a világ két másik nagyhatalmának vezetőjével.
Ez már önmagában komoly kommunikációs lehetőség a Kreml számára. Moszkva azt mutathatja saját közvéleményének és a nemzetközi közösségnek, hogy a nyugati nyomásgyakorlás ellenére Oroszország megkerülhetetlen maradt. A szankciók nem vezettek az ország politikai elszigetelődéséhez, és nem kényszerítették rá a Kremlt arra sem, hogy feladja nagyhatalmi ambícióit.
Putyin szerdán, az ázsiai–csendes-óceáni gazdasági együttműködés (APEC) üzleti csúcstalálkozójának üzleti fórumán elmondott beszédében maga is ezt az értelmezést erősítette. Azt állította, hogy a hagyományos gazdasági nyomásgyakorlás eszközei elveszítették korábbi kényszerítő és elrettentő erejük jelentős részét. A szankciók, a vámok és az exportkorlátozások ugyan továbbra is hatással lehetnek az országok gazdaságára, de szerinte nem képesek megállítani a növekedést.
Az orosz elnök kijelentéseit természetesen a saját politikai érdekei felől kell értelmezni. A nyugati szankciók komoly terheket rónak az orosz gazdaságra, különösen a technológiai hozzáférés, a finanszírozás és a külkereskedelem területén. Moszkva azonban alkalmazkodott a korlátozásokhoz, új kereskedelmi útvonalakat épített ki, és jelentősen növelte gazdasági kapcsolatait az Európai Unión kívüli partnerekkel. A sencseni találkozó lehetőséget ad arra, hogy Putyin ezt az alkalmazkodóképességet a nyugati politika kudarcaként mutassa be.
A három nagyhatalom újraoszthatja a világot?
A találkozó másik fontos üzenete a nemzetközi rend átalakulásával kapcsolatos. A három vezető megbeszélését máris az 1945-ös jaltai konferenciához hasonlítják, ahol az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió vezetői a háború utáni Európa jövőjéről és a nagyhatalmi befolyási övezetekről tárgyaltak.
A párhuzam politikailag kétségkívül látványos, de nem szabad túl messzire vinni. A mostani háromoldalú találkozó nem jelent automatikusan új Jaltát, és nincs bizonyíték arra, hogy a három ország előzetesen megállapodott volna a világ érdekszférák szerinti felosztásáról. Az azonban figyelemre méltó, hogy a világ három meghatározó katonai és geopolitikai hatalmának vezetője közvetlenül egyeztethet egymással a nemzetközi konfliktusokról.
A legkényesebb kérdés Ukrajna jövője lehet. Donald Trump korábban jelezte, hogy az ukrajnai háború is szóba kerülhet a találkozón, az amerikai kormányzati hivatalos tájékoztatása azonban nem ezt jelölte meg a háromoldalú tárgyalások fő témájaként. Kijev és az európai fővárosok számára különösen aggasztó lehet annak lehetősége, hogy a konfliktus rendezéséről olyan nagyhatalmak egyeztetnek, amelyek közül az egyik maga is hadviselő fél, miközben Ukrajna nem ül ott a tárgyalóasztalnál.
Moszkva számára ez szintén kedvező diplomáciai helyzetet teremthet. Putyin azt szeretné elérni, hogy az ukrajnai háború lezárásáról ne kizárólag az Egyesült Államok és Oroszország, hanem a globális erőviszonyok figyelembevételével tárgyaljanak. Kína részvétele pedig lehetőséget adhat arra, hogy az orosz álláspont ne egy elszigetelt konfliktus szereplőjének követeléseként, hanem egy szélesebb nemzetközi rendezés részeként jelenjen meg.
Hszi Csin-ping lehet a találkozó másik nyertese
A találkozó ugyanakkor nem kizárólag Putyin számára kínál politikai előnyöket. Kína elnöke házigazdaként olyan nemzetközi esemény középpontjába kerül, amelyen Washington és Moszkva vezetője egyaránt részt vesz. Hszi Csin-ping ezzel azt is demonstrálhatja, hogy Peking nem csupán gazdasági és katonai ereje révén, hanem diplomáciai közvetítőként is egyre meghatározóbb szerepet tölt be a világpolitikában.
A kínai vezetés számára különösen fontos, hogy az Egyesült Államokkal fenntartott gazdasági és politikai kapcsolatok stabilizálódjanak, miközben Oroszországgal is megőrzi stratégiai együttműködését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Peking és Moszkva minden kérdésben azonos álláspontot képvisel. Kína elsősorban saját gazdasági és geopolitikai érdekeit követi, és nem feltétlenül érdekelt abban, hogy az orosz–amerikai konfliktus minden következményét magára vállalja.
Trump számára ugyancsak fontos a találkozó. Az amerikai elnök történelmi jelentőségű diplomáciai eseményként mutathatja be a háromoldalú egyeztetést, mert lehetőséget kaphat arra, hogy közvetlenül tárgyaljon a két másik nagyhatalom vezetőjével elsősorban a nukleáris fegyverzet korlátozásáról és az iráni háborúról.
A három vezető érdekei azonban korántsem esnek egybe. Washington és Peking között továbbra is komoly kereskedelmi és technológiai ellentétek vannak, Moszkva pedig az ukrajnai háború lezárását a saját feltételei szerint szeretné elérni. A nukleáris leszerelés ügyében is jelentős nézetkülönbségek vannak a felek között. Kína egyelőre nem mutat hajlandóságot arra, hogy az amerikai és orosz nukleáris arzenálhoz hasonló méretű tárgyalásokba kezdjen. A találkozó ezért nem feltétlenül hoz áttörést egyik konfliktusban sem.
A szimbolika már most Moszkvának kedvez
A sencseni csúcstalálkozó egyik legfontosabb következménye így nem feltétlenül valamely konkrét megállapodás lesz, hanem az a politikai kép, amelyet a világ elé tár. Putyin ismét közvetlenül tárgyalhat az amerikai elnökkel, miközben Kína vezetője is egyenrangú résztvevője a megbeszélésnek.
A nyugati szankciós politika célja többek között az volt, hogy Oroszország mozgásterét szűkítse, és növelje a háború folytatásának gazdasági költségeit. A sencseni találkozó önmagában nem cáfolja e politika gazdasági hatásait, de látványosan megmutatja annak politikai korlátait. Oroszországot nem sikerült kizárni a legfontosabb nemzetközi egyeztetésekből.
Putyin számára tehát már az is eredmény, ha a csütörtöki találkozó érdemi megállapodások nélkül ér véget. A kézfogások, a közös fényképek és a háromoldalú tárgyalás ténye ugyanis azt az üzenetet közvetíti, hogy a világpolitika legfontosabb kérdéseiben továbbra is számolni kell Oroszországgal.







