Hiába a nagy nyomulás, a rengeteg pénz és bomba, a szaúdiak vezette koalíció továbbra sem képes jelentős sikereket fölmutatni a húszik elleni küzdelemben...
Nem igazán lehet megnyerni a húszik elleni háborút. Legalábbis abban a formában, ahogy Rijádban, Ankarában, esetleg Kairóban elképzelik. Azaz ahogy eddig, úgy a jövőben sem érnek sokat a felkelők sorait ritkítani hivatott napi szintű rakétázások, bombázások, tüzérségi csapások - mert az egész történet arra a sárkányos mesére hajaz, amelyben a szörny újra és újra levágott feje helyére mindjárt másik kettő nő vissza.
A világ nyolcadik, anyagilag legjobban kistafírozott hadereje Szaúd-Arábiáé, ám pénztenger ide vagy oda, elég nehéz úgy hosszú távon fönntartani valamiféle rendet (például) a régtérben, hogy az egyik oldal pár száz, esetleg ezer eurós drónjainak kiiktatására félmillió dolláros rakétákat kell szó szerint elégetni. Mivel a közgazdaságtan egy rideg tényező, s a kassza akkor is ürül, ha amúgy pillanatnyilag Dárius/Krőzus vagyona csillog benne, érthető, hogy Rijádban egyre riadtabban szemlélik a harcok költségeit. Arról nem is szólva, hogy a jemeni kormányerők az elmúlt hétben sem tudtak olyan taktikai sikert elérni, ami (esetleg) tárgyalóasztal mellé ültethetné az Irán által pénzelt húszikat.
A képhez hozzátartozik, hogy továbbra sem világos, mit akarnak valójában „végképp elérni" a húszik - s mi lehet az a pont, amikor-amitől visszafogják magukat. Ugyanis egyáltalán nem borítékolható, hogy ha Irán (bármikor) megbékél/kiegyezik az USA-val, az - úgymond - csillapítóan fog hatni a lázadókra. Utóbbiak esetében ugyanis erősen úgy tűnik, igencsak ráéreztek Szaúd-Arábia zsarolásának ízére. Rijádnak ugyanis elemi érdeke lenne a béke, hiszen a trónörökös egész eddig munkáját a modern jövő víziójára húzta föl - ebbe pedig roppant csúnyán rondítanak bele naponta a húszik az „ő" filléres drónjaikkal. Márpedig ha egyszer meginog a hagyományos szaúdi biztonságba fektetett bizalom, az már rövid távon is durván erodálja az állam lehetőségeit.
