Vlagyimir Putyin elnök rendelete alapján Moszkvában rendezik meg a harmadik Oroszország-Afrika Csúcstalálkozót. A hivatalosan a béke és a fejlődés jegyében zajló esemény valójában arról szól, hogy Oroszország miként képes ellensúlyozni az ukrajnai háború miatti elszigeteltségét. Az afrikai delegációk részvételi adatai és a mögöttes gazdasági mutatók azonban éles ellentétben állnak az orosz állami kommunikációval.
A csúcstalálkozó megítélésének egyik legkritikusabb pontja, hogy az 54 afrikai államból hány képviselteti magát a legmagasabb szinten. Jurij Usakov orosz elnöki tanácsadó a TASZSZ hírügynökségeknek azt nyilatkozta, hogy 48 ország biztosította részvételét, amelyből 22-t közvetlenül a legfőbb vezető képvisel. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő ezt egyértelmű diplomáciai győzelemként értékelte, azzal vádolva a nyugati hatalmakat, hogy „pénzügyi zsarolással” próbálták visszatartani a delegációkat.
A független intézetek és nyugati hírügynökségek azonban más kontextusba helyezik a számokat. A londoni Chatham House és a BBC Monitoring elemzései rámutatnak a jelentős visszaesésre: míg a 2019-es szocsi találkozón még 43 afrikai vezető vett részt, a 2023-as szentpétervári csúcson ez a szám 17-re zuhant. Arról számoltak be, hogy alig egy héttel az idei esemény előtt csupán 17 elnök vagy miniszterelnök érkezése volt garantált. A megjelent kulcsfigurák között ott van a plenáris ülést Putyinnal közösen elnöklő Évariste Ndayishimiye burundi államfő (az Afrikai Unió soros elnöke), valamint a Száhel-övezet katonai juntáinak – Mali, Niger és Burkina Faso – vezetői. Ugyanakkor feltűnő Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök hiánya, aki a hivatalos indoklás szerint a belföldi választási kampány miatt csupán miniszteri szintű delegációt küldött.
Kereskedelmi aszimmetria
A gazdasági mutatók terén a hivatalos orosz retorika dinamikus növekedésről beszél, a részletek azonban egyoldalú függőséget jeleznek. Bár Usakov és az orosz Közgazdasági Felsőoktatási Iskola (HSE) adatai szerint az orosz-afrikai forgalom idén átlépi a 27 milliárd dollárt, az RT elismerte a súlyos deficitet, ami ebből több mint 22 milliárd dollárt az orosz export tesz ki, miközben az afrikai import alig éri el a 4,4 milliárdot. Oroszország ezzel meg sem közelíti Kína (199 milliárd dollár) vagy az Egyesült Államok (65,7 milliárd dollár) afrikai kereskedelmi volumenét.
Az élelmiszer-diplomácia továbbra is Moszkva egyik legerősebb fegyvere. Azután, hogy Oroszország 2023-ban kilépett a fekete-tengeri gabonaegyezményből, Putyin ingyenes szállítmányokat ígért a leginkább rászoruló országoknak. Az orosz agrárminisztérium adatai szerint ez 2024 elejére meg is valósult és hat afrikai állam összesen 200 000 tonna gabonát kapott, a program pedig – ahogy azt a burkina fasói ENSZ-szállítmányok (RT) is mutatják – idén is folytatódik, jelentős PR-sikert biztosítva a Kremlnek.
Nukleáris befolyás és az Africa Corps árnyéka
A moszkvai csúcs kiemelt témája az energetikai és katonai partnerség. Az afrikai piac orosz bástyája jelenleg a Roszatom, amely Egyiptomban (El-Dabaa) épít atomerőművet, Ruandával pedig kisméretű moduláris reaktorok telepítéséről tárgyal. A szakértők szerint a nukleáris beruházások évtizedekre Oroszországhoz láncolják a partnerországokat, miközben Moszkva a nyugati technológia egyenrangú alternatívájaként pozícionálja magát.
Ennél sokkal sötétebb képet mutat a biztonságpolitikai együttműködés. Miközben Oroszország évente mintegy 15 milliárd dollár értékben exportál fegyvereket – melynek több mint 10 százaléka Afrikába kerül, a Wagner-csoportot felváltó Africa Corps tevékenysége egyre ellentmondásosabb. Bár a zsoldosok augusztusban segítettek leverni egy nigeri zendülést, Maliban a fegyveres erők komoly veszteségeket szenvedtek a dzsihadistákkal és a tuareg lázadókkal vívott harcokban (AFP, Al Jazeera). Ezt súlyosbítják azok az Amnesty International és Human Rights Watch által közzétett, független oknyomozók által is megerősített vádak, amelyek szerint az orosz fegyveresek civilek elleni atrocitásokat, köztük tiltott kazettás bombák bevetését követték el a régióban.
A dróngyártás botránya és a biztonság illúziója
A csúcstalálkozó presztízsét egy kiterjedt toborzási botrány is rombolja. Az AP, és az FDD oknyomozásai leleplezték az „Alabuga Start” programot, amely hamis vendéglátóipari állások és nyelvtanfolyamok ígéretével csábított afrikai és latin-amerikai fiatal nőket Tatárföldre. A kiutazókat valójában fegyvergyárakba kényszerítették, ahol mérgező körülmények között Shahed-136 típusú öngyilkos drónokat kell összeszerelniük az ukrán frontra, gyakran útleveleiktől megfosztva, a fizetésük töredékéért. Az ügyben az Interpol is vizsgálódik.
Miközben Moszkva az afrikai szuverenitás és biztonság garanciájaként lép fel, a csúcstalálkozó helyszínének sebezhetősége is kérdéseket vet fel. Elemzése rámutatattak azokra az ukrán dróntámadásokra, amelyek a moszkvai logisztikai központokat és repülőtereket célozták, megkérdőjelezve, hogyan ígérhet Oroszország védelmet a Száhel-övezetben, ha saját fővárosában is légvédelmi kihívásokkal küzd. Ennek ellensúlyozására a Roszoboronexport az eseményen mutatta be új, „Anti-Drone Dome” nevű védelmi rendszerét – írta The Moscow Times.
