Matteo Zuppi bíboros újabb moszkvai látogatása azt mutatja, hogy a Vatikán a háború negyedik évében sem mondott le az Oroszországgal fenntartott diplomáciai csatornáról. A Szentszék jelenleg nem átfogó béketervet kínál és nem akarja a hadviselő felek helyett meghatározni egy leendő megállapodás feltételeit.
Elsősorban ott próbál eredményt elérni, ahol a politikai és katonai szembenállás ellenére még lehetséges az együttműködés. Hadifoglyok, eltűnt személyek, szétszakított családok és gyermekek ügyében. A tét azonban ennél nagyobb is lehet. Ha Moszkva és Kijev között egyszer valódi politikai tárgyalások kezdődnek, felértékelődhet minden olyan diplomáciai csatorna, amelyet a háború éveiben sem zártak be.
Harmadszor járt Moszkvában Zuppi
Matteo Zuppi bíboros, XIV. Leó pápa humanitárius ügyekkel megbízott különleges küldötte szeptember 28. és 30. között harmadik alkalommal látogatott Moszkvába.
A misszió nem most kezdődött. Zuppit még Ferenc pápa bízta meg 2023-ban azzal, hogy elsősorban humanitárius kérdésekben próbáljon kapcsolatot teremteni a háborúban álló felek között. A bíboros azóta Kijevben, Moszkvában, Washingtonban és Pekingben is tárgyalt. XIV. Leó pápa folytatta ezt a diplomáciai irányt.
A legutóbbi moszkvai út során Zuppi tárgyalt Jurij Usakovval, Vlagyimir Putyin orosz elnök külpolitikai tanácsadójával, valamint az orosz ortodox egyház képviselőivel is. Felkeresett egy ukrán hadifoglyokat őrző tábort is, ahol találkozott a foglyokkal és közvetítette XIV. Leó pápa együttérzését.
A Vatikán október 2-i beszámolója szerint a tárgyalásokon kiemelt téma volt a hadifoglyok helyzete, az eltűnt személyek felkutatása, a családegyesítés és az Ukrajnába visszatérni kívánó gyermekek ügye. A felek arról is egyeztettek, hogyan lehetne felgyorsítani az egyes családegyesítési ügyek ellenőrzését.
A gyermekek ügye maradt az egyik legérzékenyebb kérdés
Az Ukrajnából Oroszországba került gyermekek sorsa a háború egyik legsúlyosabb humanitárius és jogi vitájává vált.
Moszkva az érintett esetek egy részét a háborús övezetekből történő kimenekítéssel indokolja. Kijev ezzel szemben számos esetben jogellenes elhurcolásról és áttelepítésről beszél. A Nemzetközi Büntetőbíróság 2023-ban elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és Marija Lvova-Belova gyermekjogi biztos ellen az ukrán gyermekek jogellenes áttelepítésének gyanúja miatt. Az ügyben jogerős ítélet nem született.
A Vatikán ebben a rendkívül átpolitizált kérdésben nem a jogvita eldöntésére vállalkozott, hanem konkrét családok és gyermekek ügyében próbál közvetíteni.
A szentszéki diplomácia az elmúlt években több gyermek hazatérésének elősegítésében vett részt, emellett a hadifoglyokkal, civil fogvatartottakkal és eltűnt személyekkel kapcsolatos információk továbbításában is közreműködött. Ez talán nem látványos diplomácia, de azok számára, akik hosszú hónapok vagy évek után visszakaphatják családtagjukat, nagyon is kézzelfogható eredmény.
A Vatikán nem szakította meg Moszkvával a párbeszédet
Zuppi útja nem elszigetelt kezdeményezés. Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszék államközi kapcsolatokért felelős vezető diplomatája augusztusban szintén Moszkvában tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.
A vatikáni diplomácia álláspontja szerint a háborút nem lehet kizárólag katonai eszközökkel lezárni: előbb-utóbb politikai és diplomáciai folyamatra lesz szükség. A két magas szintű látogatás arra utal, hogy a Szentszék tudatosan fenntartja kapcsolatait Moszkvával, miközben elsősorban olyan humanitárius területeken próbál előrelépést elérni, ahol mindkét féllel lehetséges az egyeztetés.
Ebben rejlik a vatikáni megközelítés sajátossága.
A Szentszék nem rendelkezik hadsereggel, gazdasági szankciókkal vagy olyan politikai nyomásgyakorló eszközökkel, amelyekkel Moszkvát vagy Kijevet kompromisszumra kényszeríthetné. Diplomáciai ereje elsősorban abban rejlik, hogy olyan kapcsolatokat is képes fenntartani, amelyek más szereplők számára a háború során beszűkültek.
Washington más eszközökkel keresi a megállapodást
Az Egyesült Államok szintén a tárgyalásos rendezés lehetőségét keresi, ám egészen más eszközökkel.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter október 8-án veszélyes patthelyzetnek nevezte a háború jelenlegi állását, és azt mondta, Washington tartós, igazságos és tárgyalásos rendezést szeretne elérni. Donald Trump kormánya közvetlen amerikai közvetítéssel igyekszik tárgyalásra ösztönözni Moszkvát és Kijevet, miközben az Egyesült Államok a gazdasági, energetikai, katonai és szankciós eszközöket is a diplomácia részének tekinti.
Az amerikai politika mozgása rendkívül gyors.
Trump október 11-én már egy Oroszország és Ukrajna közötti úgynevezett energetikai tűzszünetről tett bejelentést. A részletek azonban a közlés időpontjában még nem voltak teljesen tisztázottak, és Kijev jelezte, hogy valódi orosz garanciákat akar látni, Moszkva pedig nem erősítette meg egyértelműen a megállapodás részleteit.
Ez is megmutatja, milyen nehéz a politikai megállapodás útja. A Vatikán és Washington célja tehát egy ponton találkozik, hiszen mindkettő a háború befejezésében érdekelt.
A módszer azonban lényegesen különbözik. Washington nagyhatalomként katonai, gazdasági és politikai eszközökkel is befolyásolja a feleket. A Szentszék ezzel szemben elsősorban kapcsolatot tart fenn, közvetít és humanitárius ügyekben próbál bizalmat építeni.
Berlin és Brüsszel más szerepet vállal
Az Európai Unió helyzete ismét más.
Friedrich Merz német kancellár korábban világossá tette, hogy az Európai Unió nem tekinti magát semleges közvetítőnek, hiszen politikailag, pénzügyileg és katonailag Ukrajna mellett áll.
Az uniós álláspont szerint egy jövőbeli békének Ukrajna részvételével kell megszületnie, és olyan biztonsági garanciákat kell tartalmaznia, amelyek hosszú távon is védik az országot.
Az Európai Tanács júniusi következtetéseiben ismét megerősítette Ukrajna függetlenségének, szuverenitásának és nemzetközileg elismert határain belüli területi integritásának támogatását. Az uniós vezetők azt is rögzítették, hogy határokat nem lehet erővel megváltoztatni, és egy tartós rendezéshez hiteles biztonsági garanciákra van szükség.
A Vatikán és az uniós intézmények között tehát elsősorban nem abban van különbség, hogy kívánják-e a háború végét. A szerepfelfogás más.
Brüsszel és Berlin Ukrajna támogatójaként vesz részt a konfliktus kezelésében, ezért politikai és biztonsági feltételeket is hangsúlyoz.
A Szentszék viszont katonailag nem részes fél, ezért nagyobb hangsúlyt helyezhet arra, hogy Moszkvával és Kijevvel egyszerre fenntartsa a párbeszéd lehetőségét.
Nem béketervet visz Moszkvába a Vatikán
Ez fontos különbség.
Jelenleg nincs nyilvános megállapodás arról, hogy a Szentszék hivatalos közvetítőként vezetne egy Oroszország és Ukrajna közötti átfogó békefolyamatot.
Zuppi mandátuma elsősorban humanitárius.
A Vatikán nem akarja megmondani Moszkvának és Kijevnek, hol húzódjanak egy leendő megállapodásban a határok, milyen katonai garanciákat kapjon Ukrajna vagy hogyan rendezzék a megszállt területek jövőjét.
Ezekről végső soron a háborúban érintett államoknak és a rendezésben részt vevő politikai szereplőknek kell dönteniük.
A Szentszék másban próbál szerepet vállalni. Abban, hogy mire elérkezik egy valódi tárgyalás pillanata, maradjon egyáltalán diplomáciai út, amelyen el lehet indulni.
Ez nem feltétlenül jelent gyors eredményt, de a háborúk története azt mutatja, hogy még a legmélyebb katonai szembenállás is tárgyalóasztalnál ér véget.
A párbeszéd önmagában is politikai értékké válhat
A háború elhúzódásával egyre nehezebb olyan szereplőt találni, amely mind Moszkvával, mind Kijevvel kapcsolatot tud fenntartani. A nagyhatalmaknak saját katonai, gazdasági és biztonságpolitikai érdekeik vannak. Az Európai Unió nyíltan Ukrajna támogatója. Washington egyszerre közvetít, gyakorol nyomást és próbál politikai megállapodást létrehozni.
A Szentszék helyzete ettől eltér.
Nem tudja kikényszeríteni a békét és nem is helyettesítheti a hadviselő felek közötti tárgyalást. De képes lehet arra, hogy akkor is beszéljen mindkét féllel, amikor más diplomáciai csatornák elakadnak.
Zuppi harmadik moszkvai útjának ezért nem az a legfontosabb üzenete, hogy megszületett volna egy új béketerv.
Nem született.
A jelentősége inkább abban áll, hogy a Szentszék négy és fél év háború után sem mondott le a párbeszédről.
A Vatikán egyelőre nem a béke feltételeit akarja megírni Moszkva és Kijev helyett. Azt próbálja elérni, hogy amikor egyszer mindkét fél kész lesz a valódi politikai alkura, még legyenek nyitott ajtók, működő kapcsolatok és olyan közvetítők, akik képesek leültetni egymással az ellenfeleket. A hadifoglyok, az eltűntek és a szétszakított családok ügye pedig addig sem várhat a háború végére.
