Új szakaszba lépett a Törökország, Pakisztán és Szaúd-Arábia között augusztusban létrehozott Mekka-védelmi megállapodás. A három ország október elején Rijádban úgy döntött, hogy azonnal megkezdi a kollektív védelmi kötelezettségek gyakorlati végrehajtását, és megteszi a szükséges lépéseket az egyeztetett katonai erők és képességek gyors Szaúd-Arábiába telepítésére. A háttérben a jemeni húszik fokozódó támadásai állnak, amelyek már a szaúdi városokat és kritikus infrastruktúrát is fenyegetik.
A Mekka-paktumot még augusztus elején írta alá Recep Tayyip Erdoğan török elnök, Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös és Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök. A dokumentum legfontosabb alapelve, hogy ha az egyik részes államot fegyveres támadás éri, akkor az a másik két ország elleni támadásnak is minősül.
A megállapodás célja a három ország közös elrettentő és védelmi képességének megerősítése volt.
A paktum gyakorlati jelentősége most vált igazán kézzelfoghatóvá. A húszik az elmúlt hetekben fokozták támadásaikat Szaúd-Arábia ellen, miközben a jemeni hadszíntéren is kiéleződött a helyzet. A síita fegyveres szervezet a szaúdi célpontok mellett a Vörös-tenger egyik legfontosabb tengeri átjárója, a Báb el-Mandeb térségében is jelentős pozíciókat szerzett.
A Báb el-Mandeb tengerszoros a globális olaj- és áruszállítás egyik legkritikusabb szűk keresztmetszete, amely a Vörös-tengert köti össze az Ádeni-öböllel és az Indiai-óceánnal. Ennek felügyelete vagy megbénítása közvetlen fenyegetést jelent a nemzetközi kereskedelemre és az energiaellátási láncokra.
Rijád ezért katonai offenzívát támogat a húszik visszaszorítására, miközben saját területét is védenie kell az esetleges megtorló rakéta- és dróntámadásoktól.
Ez történt október 8-án is, amikor három szaúdi állampolgár meghalt, többen pedig megsebesültek a rijádi nemzetközi repülőteret ért két támadásban. A jemeni lázadócsoport emellett a délnyugati Nedzsrán repülőterének és a Hamís Musajtban található légitámaszpontnak a megtámadását is bejelentette, de ez a hír független forrásból nincs megerősítve.
A húszik azzal indokolták a Szaúd-Arábia elleni támadásokat, hogy a királyság támogatja a jemeni kormányerőket a kiújult polgárháborúban. A szaúdi vezetés ugyanis a nemzetközileg elismert jemeni kormány terület-visszafoglaló hadműveleteit segíti.
Mindezért a három ország október 5-i rendkívüli rijádi tanácskozásán már nem csupán általános együttműködésről volt szó.
A közös nyilatkozat szerint azonnal megkezdik a kollektív védelmi kötelezettségek gyakorlati végrehajtását, és határozott intézkedéseket tesznek az egyeztetett katonai erők és képességek Szaúd-Arábiában történő gyors telepítésére.
A döntést a királyság, valamint a szent városok Mekka és Medina biztonságát fenyegető támadásokkal indokolták.
Mindezeken kívül Ankara növelni kívánja befolyását a Közel-Keleten és az iszlám világban, emellett jelentős hadiipari exportőrről van szó. Pakisztánnak is megvannak a saját érdekei. Az ország súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, és nagyban támaszkodik a szaúdi pénzügyi segélyekre, hitelekre és olajszállítmányokra, így a védelmi garanciákért cserébe gazdasági stabilitást nyer.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a török és pakisztáni katonák már megjelentek volna a jemeni fronton.
Ankara egyelőre elsősorban technikai és védelmi támogatást nyújt Szaúd-Arábiának, beleértve a légvédelmi rendszereket, a hírszerzési együttműködést, a logisztikai segítséget, a drónok alkalmazásához szükséges szakértelmet és a stratégiai tervezést.
Pakisztán helyzete némileg eltérő. A Rijad és Iszlámábád között már évtizedek óta szoros katonai együttműködés áll fenn, és pakisztáni katonai személyzet korábban is jelen volt Szaúd-Arábiában. Iszlámábád ezért a mostani megállapodással részben a már létező biztonsági kapcsolatokat emeli magasabb szintre.
A Mekka-paktum hivatalosan nem egy új, valamely konkrét ország ellen létrehozott katonai blokk, hanem egy kollektív védelmi rendszer. Viszont a regionális erőviszonyok szempontjából egyértelmű elrettentő üzenetet hordoz Teherán és az úgynevezett „ellenállási tengely” – a húszik, a Hezbollah és a velük szövetséges fegyveres csoportok felé.
A szövetség jelentősége ugyanakkor túlmutat a húszik elleni fellépésen.
Törökország, Pakisztán és Szaúd-Arábia eltérő katonai képességeket tud egymás mellé állítani. Törökországnak fejlett hadiipara, dróntechnológiája és jelentős katonai tapasztalatai vannak. Pakisztán nagy létszámú hadserege mellett nukleáris fegyverrel rendelkező állam, Szaúd-Arábia pedig pénzügyi erejével, stratégiai helyzetével és korszerű fegyverrendszereivel járul hozzá a közös védelemhez.
A megállapodás ráadásul nem feltétlenül marad háromoldalú. Törökország már a paktum létrehozásakor jelezte, hogy más országok előtt is megnyithatják az együttműködést. Hakan Fidan török külügyminiszter szerint Ankara nem akarja három országra korlátozni az új biztonsági keretet.
Ebbe a folyamatba illeszkedik Szíria esete is. Aszad bukása után Damaszkusz új külpolitikai irányt keres, és augusztusban Aszad Haszan al-Sibáni szíriai külügyminiszter arról beszélt, hogy országa vizsgálja a Mekka-megállapodáshoz való csatlakozás lehetőségét. Ezt a szándékot támasztja alá az is, hogy amerikai és szíriai illetékesek szerint Damaszkusz katonai segítséget nyújthat Szaúd-Arábiának az Irán által támogatott jemeni húszi lázadókkal szemben. Ez magában foglalhatja a védelmi jellegű segítségnyújtást a Szaúd-Arábiát érő csapások elhárítására is.
Szíria esetleges jövőbeni csatlakozása vagy katonai szerepvállalása nagyban függ a Damaszkuszban zajló politikai átmenet kimenetelétől, valamint attól, hogy az új szír vezetés milyen mértékben tudja felszámolni a korábbi iráni befolyást az ország területén.
Szíria azonban egyelőre nem csatlakozott a paktumhoz, így jelenleg továbbra is a három alapító állam – Törökország, Pakisztán és Szaúd-Arábia – alkotja a szövetséget.
A Mekka-paktum ezért most kettős szerepet kezd betölteni. Rövidtávon Szaúd-Arábia védelmének megerősítésére szolgál a húszik támadásaival szemben, hosszabb távon pedig egy olyan regionális biztonsági rendszer alapja lehet, amelyben a közel-keleti államok a korábbinál nagyobb mértékben támaszkodnak saját katonai együttműködésükre.
A folyamat intézményesítése már megkezdődött: augusztus végén Isztambulban létrehozták a három ország stratégiai-politikai és védelmi bizottságát, október 5-én pedig kinevezték a szövetség első főtitkárát, a pakisztáni Nauman Mahmood nyugalmazott altábornagyot. A mostani döntéssel pedig a Mekka-paktum a politikai megállapodás szintjéről a tényleges katonai együttműködés fázisába lépett tovább.
