Sokan adnának rengeteget azért, ha tudnák, mi jár Donald Trump fejében Irán kapcsán. Ami most biztosnak látszik, az a teljes bizonytalanság...
Kitárazta magát az Egyesült Államok – mármint ami a rakéta és lőszerkészletet jelenti. Persze ez a tény nem egyenértékű azzal, hogy „mindenük is” elfogyott, de azt – állítson ennek kapcsán bármit is Donald Trump – mindenképpen le lehet szögezni, hogy a raktárak polcai erősen leürültek. A korábban megvolt fegyverzet egy része ugye eleve Ukrajnába lett küldve, a másik részét felvásárolták a partnerek, a maradék döntő hányadát pedig eldurrogtatták a perzsa állam elleni légicsapások során.
Ha a tényeknél maradunk, azt az elképesztően bosszantó, bicskanyitogató jelenséget sem tanácsos figyelmen kívül hagyni, hogy a roppant drága, több százezer, esetenként millió dollárhoz közelítő légvédelmi rakétákat ötszáz és ezerötszáz euró közötti, olykor éppen, hogy repülni képes tákolmányok kiiktatására kell felhasználni. S ez nem holmi kívánságműsor, hanem szigorúan kötelező tevékenység, lévén, ha az adott olcsó eszközt mégis futni hagyják, akkor az a célba csapódva olyan brutális, messzi vidékeken is méretes gazdasági hullámokat verő károkat okoz(hat), amit nehéz egy bérből és fizetésből élő polgárnak felmérnie.
A jelenlegi helyzet amúgy akár nyugodtnak is tűnhet, hiszen a felek manapság jórészt csak verbálisan zaklatják a másikat. Az itt-ott mégis elsülő puskák, zizegő és kisebb-nagyobb károkat maguk után hagyó UAV-ok pusztán amolyan „kötelező” mellékzöngéi a konfliktusnak.
Irán egyébként mostanság látványosan abban a hitben él, hogy a Hormuzi-szoros – részbeni – blokkolásával diktálhat a világnak, pláne az USA-nak, azonban könnyen kiderülhet, hogy a nagy hang mögött nem áll semmi. Az ország katonai létesítményei ugyan nem pusztultak el teljesen, s a szövetségesei, azaz Kína és Oroszország pótolja a hiányosságait, de azért a korábbi fényétől már fényévekre jár. A siíta állam rakétakészleteinek lényeges hányada már a múlté, s a kilövőállások között is számottevő rendet vágtak az izraeli és amerikai vadászgépek.
Az olajexport akadozik, a létesítményei gyakorlatilag védtelenül terpeszkednek a földön – a társadalom pedig – meséljenek erről bármit a központi médiumok – nem igazán barátja a rendszernek. E mellett az áruhiány fájó, az infláció pedig napi szinten erodálja a gazdaság teljesítőképességét.
A szakemberek, a politikusok s nyomukban a világsajtó azt találgatja, mi lesz/lehet a kifutása a konfliktusnak? Donald Trump öntörvényűségét tekintve szinte bármi megtörténhet – azaz épp úgy létrejöhet valamiféle modus vivendi, mint ahogy ismét beindulhat a bombaeső. Ugyanis bár igaz, hogy az USA harci készletei leapadtak, de annyija még bőven maradt, hogy napok, rosszabb esetben hetek alatt ókori viszonyokat teremtsen Iránban.
A megoldást persze ez sem hozná el, de arra tökéletesen megfelelne, hogy Teherán megtudja, hol a helye.
