Az ukrán hadviselés szintet akar lépni, mert Zelenszkij bejelentette, hogy negyven napig tartó intenzív támadássorozatot hajtanak végre Oroszország ellen. A cél kettős: egyrészt nyomásgyakorlás Moszkvára, hogy a tárgyalóasztalnál, az eddigieknél enyhébb álláspontot képviseljen, másrészt elhitetni a Nyugattal, hogy Ukrajna rendelkezik olyan képességekkel, amelyek segítségével megnyerheti a háborút.
Zelenszkij bejelentette, hogy 40 napos katonai műveletet indít Oroszország ellen. A tervek szerint az akció több elemből áll majd. Jelentős számú nagy hatótávolságú drón- és célzott csapásmérő hadművelet, logisztikai és ellátási útvonalak zavarása, energia- és katonai infrastruktúra támadása, továbbá az orosz légvédelem és erőforrások átcsoportosításának kikényszerítése, valamint politikai nyomásgyakorlás is szerepel a tervek között annak érdekében, hogy Moszkva kedvezőbb feltételekkel üljön tárgyalóasztalhoz.
Az ukrán elnök nyilvánosan közölte: célja, hogy Oroszországot az ukrajnai konfliktus befagyasztására kényszerítse. Ez a bejelentés pontosan egybeesik azzal, hogy az EU folyósította Ukrajnának a 90 milliárd eurós hitel első, 3,2 milliárd eurós részletét.
Ukrajna számára a dolgok nem mennek simán, főleg, ha megnézzük a mostani hitel finanszírozásának körülményeit. Csehország, Szlovákia és Magyarország elutasította a mostani hitel finanszírozását. Mellesleg megjegyezve, az új szófiai kormány leállította a Kijevnek szánt fegyverek szállítását.
Ami a Visegrádi Csoport negyedik tagját, Lengyelországot illeti, azzal Ukrajnának alaposan meggyűlt a baja, és gyakorlatilag úgy néz ki, hogy Zelenszkij egyik legodaadóbb szövetségesét veszítheti el. A már korábban is fennálló konfliktus azért mérgesedett el, mert Karol Nawrocki visszavonta az ukrán államfőtől a legmagasabb lengyel kitüntetést, a Fehér Sas érdemrendet. A lengyel elnök azért döntött így, mert Zelenszkij jóváhagyta, hogy az ukrán különleges műveleti erők egyik egysége az „UPA Hősei” (Ukrán Felkelő Hadsereg) nevet kapja.
Az UPA a második világháború alatt a megszállt szovjet területeken a náci német csapatokat támogatta. Az UPA egységei 1943 és 1945 között Volhynia körzetében legalább 100 ezer lengyel, fegyvertelen polgári személyt öltek meg, a lehető legbestiálisabb módon. Egyes szemtanúk beszámolója szerint az áldozatok száma akár a 200 ezret is elérhette. Kijevben viszont az UPA katonáit ukrán szabadságharcosoknak tekintik.
Az ügyet az egymást követő varsói kormányok egyike sem vette le a napirendről.
Most pedig a gdanski, Ukrajna újjáépítésével foglalkozó konferencián – Zelenszkij az érdemrend visszavonása miatt nem ment el – Donald Tusk sem kerülhette meg a témát. A lengyel miniszterelnök az együttműködésről így beszélt: „Csak az igazságra, a kölcsönös tiszteletre és a történelem megértésére építhetjük a jövőt.”
Finom utalás a volhyniai mészárlás miatti súlyos nézeteltérésre. A diplomáciai nyelvezet ne tévesszen meg senkit, mert annak komoly következményei vannak. Többek között az, hogy Varsó bejelentette: Lengyelország nem szállít több MiG–29-es vadászgépet Ukrajnának. Cezary Tomczyk védelmi miniszterhelyettes ezt a Radio Zet csatornán közölte.
A volhyniai mészárláson túlmenően a lengyelek azt kifogásolják, hogy Ukrajna még nem nyújtott elegendő segítséget az országnak a dróntechnológia továbbfejlesztésében.
Mindent összevetve, Ukrajnának azzal kell szembesülnie, hogy a kelet-európai országok ma már nem hajlandók minden feltétel nélkül mögé állni.
A Zelenszkij által most bejelentett 40 napos katonai műveletnek nem annyira a siker elérése a célja, sokkal inkább az, hogy elhitesse a külvilággal: hazájának megvannak a képességei arra, hogy megnyerje ezt a háborút.
Nem biztos azonban, hogy ez a terv sikerül. Kijev már 2023-ban is hatalmas nyári offenzívára készült Oroszország ellen. Ukrajna nyugati támogatói nagy reményeket fűztek a támadáshoz, sokan hittek benne, hogy Zelenszkij képes megfordítani a háború menetét. Az ukrán offenzíva azonban teljes kudarccal végződött.
Most Ukrajnának ismét bizonyítási kényszere van, mert csak így tudja kieszközölni az újabb és újabb hitelek megszerzését. Mindez nem azt jelenti, hogy Kijev nem képes a front bizonyos szakaszain előnyt szerezni, de a dolgok mai állása szerint a stratégiai siker még várat magára. Annál is inkább, mert a hadijelentések szerint Oroszország további területeket nyert Liman, Raj-Alekszandrovka és Konsztantyinovka térségében.
Nem vitás, hogy Ukrajna valóban okozott bizonyos károkat Oroszország energiaiparának a dróncsapásokkal, de ezek nem változtatják meg a háború kimenetelét, és messze nem elegendőek ahhoz, hogy a konfliktus dinamikáját Ukrajna javára fordítsák.
Ezt Kijevben is tudják, de a részsikerek vagy az annak látszó körülmények megfelelő nemzetközi „tálalása”, illetve kommunikálása lehetőséget ad az ukrán vezetésnek arra, hogy rajta maradjon a „politikai” térképen, és a dolgok a mostani mederben folyjanak tovább.
