Az iráni háború után Izrael meg fogja támadni Törökországot is?

A nyugati hatalmak folyamatosan démonizálják a török vezetést, ezzel utat nyitva a legképtelenebb állításoknak és az ezekből való következtetések pedig elborzasztóak. Néhány nappal ezelőtt az angol nyelvű Brussels Inside oldalán a következő címmel jelent meg egy erősen vitatható írás.

Vagyis a szerző már eleve azt sugallja, hogy Izrael Irán után Törökországot fogja megtámadni. A komoly elemzésnek aligha számító magyarázat szerint: Az egykori stratégiai szövetséges Ankara az utóbbi években hangos és aktív riválissá vált, mert politikai, gazdasági és ideológiai frontokon nyíltan összecsap Izraellel….. Az izraeli tisztviselők és az ország védelmi erőinek stratégiai tervezői egyre inkább nem NATO-partnerként, hanem a regionális instabilitás potenciális forrásaként tekintenek Törökországra.

Az, hogy ki és mit minek tekint, az szubjektív megítélés kérdése. Tényszerűen Törökország NATO-tag, ez nem lehet vita, vagy megítélés tárgya és ezt nyilván a cikk szerzője is tudja. Az írás viszont azt sugallja, hogy ennek ellenére izraeli támadás érheti Törökországot, ahogy ez Iránnal is történt.

Ha valamelyik állam vezetői úgy gondolják, hogy mindenképpen csoportos öngyilkosságot akarnak elkövetni, akkor Törökország megtámadásával ezt megtehetik. Törökország a NATO második legnagyobb fegyveres erejével rendelkezik. Ráadásul a 32 tagállamból csak négy ország – USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Törökország – képes határaikon kívül is katonai akciót folytatni.

Háborús helyzetben azonnal mozgósítható 300-400 ezer tartalékos, a konfliktus elhúzódása esetén a létszám több millió főre is felduzzasztható. A szárazföldi erők több ezer modern, német Leopárd és amerikai M60-as harckocsival, valamint hasonló mennyiségű páncélozott járművel rendelkeznek. A légierő 300, főleg F-16-os vadászbombázót, a haditengerészet pedig több tucat fregatt és korvett osztályú hadihajót és több mint 10 tengeralattjárót birtokol. Akkor még nem is beszéltünk a dróntechnológia világszínvonalú alkalmazásáról.

Felmerül a kérdés, hogy a fent említett cikk írója, Konstantinos Bogdanos, egyáltalán miért vetette fel Törökország megtámadásának lehetőségét.

Egyszerűen azért, mert a szerző görög szempontból, ezt nem is titkolta, vizsgálta meg a helyzetet. A baj az, hogy a szerző nem maradt a realitások talaján. Ez azért nagyon súlyos hiba, mert ebben az esetben az érzelmek veszik át a józan ész szerepét.

Márpedig ebben az esetben a közvélemény teljes félretájékoztatása valósul meg, alaptalanul kelt negatív indulatokat Törökország ellen, démonizálva annak vezetőit. Ami egyben azt is jelentheti, hogy bizonyos nyugati politikai körökben úgy gondolják, hogy most már nem szükséges figyelembe venni azokat a nemzetközi jogi kötelezettségeket, amelyek Törökországot a NATO-hoz kötik.

Ugyanis a szervezet legfontosabb alapelve a kollektív védelem, a híres ötödik cikkely, amely szerint: Ha egy NATO tagállamot külső támadás ér, akkor a szervezet országai kollektíven kötelesek a bajba jutott szövetségesük megsegítésére sietni. Éppen ezért egy esetleges izraeli támadás Törökország ellen lehetetlen helyzetbe hozná a NATO-t.

„A világ olyan szakaszba lép, ahol a régi szövetségek már nem érvényesek?”, veti fel a kérdést a Bogdanos. Ez nem más, mint egy katasztrófa-előrejelzés.

Már maga a kérdés is provokatív, a Közel-Keleten pedig hatványozottan az. Ahhoz hasonlítható, mintha valaki egy lőporos hordó tetején ülve akarna szivarra gyújtani.