Megmenti-e Irán az orosz költségvetést?

2026 első két hónapjában az orosz szövetségi költségvetés hiánya elérte a 3,45 billió rubelt, vagyis az egész évre tervezett deficit közel 90 százalékát. A bevételkiesés fő oka az energiaszektor gyengélkedése volt: az olaj- és gázadók január-februárban 47 százalékkal estek vissza a tavalyi év azonos időszakához képest. Az Urals adózási célú ára januárban mindössze 41, februárban 44,6 dollár volt hordónként, miközben a költségvetés 59 dolláros szinttel számolt. A szankciók miatt az orosz olajat akkoriban 30–31 dolláros diszkonttal értékesítették a Brenthez képest.

Február 28-án azonban az Irán elleni amerikai–izraeli légicsapások mindent megváltoztattak. A Hormuzi-szoros forgalmának korlátozása globális kínálati sokkot okozott: a Brent 100 dollár fölé ugrott, az Urals pedig kilenc nap alatt 40-ről 91 dollárra emelkedett, és rövid időre még a Brent fölé is került. Az orosz adózási olajár március első napjaiban így egy év után először haladta meg a 2026-os büdzsé 59 dolláros célértékét.

Ugyancsak kedvezett Moszkvának, hogy Washington 30 napos mentességet adott az indiai finomítóknak, lehetővé téve, hogy megvásárolják a szankciók miatt éppen veszteglő orosz tartályhajók rakományát. Itt érdemes kiemelni: Oroszország, Irán és Venezuela a világ három legnagyobb nehézolaj-exportőre, az iráni kiesést pedig az indiai és kínai finomítók csak részben tudják pótolni, így mindenképpen az Urals felé kell fordulniuk. Ez pedig tovább növeli az orosz olaj iránti keresletet, és vele együtt az árát is.

Ebből jutottak sokan arra a következtetésre, hogy az iráni háború gyorsan megoldhatja Moszkva finanszírozási gondjait, ám a helyzet ennél bonyolultabb. Az orosz rubel meglehetősen erős, ami mérsékli az olajexportból származó állami bevételeket. A jelenlegi árfolyam mellett az Uralsnak tartósan 70 dollár körül kellene állnia ahhoz, hogy a bevételek elérjék a tervezett szintet, viszont az olaj ára mára visszakorrigált 60–62 dollár környékére. A Kreml ezért 10 százalékos kiadáscsökkentést fontolgat a nem védelmi területeken, ami önmagában is jelzi, hogy Moszkva óvatosságát.

Orosz szempontból ezt indokolja az is, hogy a közel-keleti háború miatt nőnek a globális recessziós kockázatok, a Nemzetközi Energiaügynökség pedig rekordméretű vészolaj-kibocsátást jelentett be, és a nagy termelők is kapacitásbővítést mérlegelnek. Ráadásul, ha a Hormuzi-szoros forgalma három hónapon belül normalizálódik, az árak gyorsan visszasüllyedhetnek a háború előtti szintre, ahogy Donald Trump is mondta, és mindeközben az Európai Unió nem hajlandó csatlakozni az amerikaiak által lebegtetett szankcióenyhítéshez.

Szóval, az iráni háború valóban enyhítette az orosz költségvetés legsúlyosabb gondjait, de nem oldotta meg őket. Moszkva energiabevételei javultak, a nemzetközi figyelem nagyrészt az Öbölre terelődött, és valamelyest lazult a szankciós nyomás is – mindez azonban inkább átmeneti könnyebbség, mint valódi fordulat.

Ugyanakkor temetni sem érdemes az oroszokat, mert a másik véglet sem igaz: a mostani hiány nem jelenti azt, hogy a szankciós szorítás belátható időn belül engedményekre kényszerítené Moszkvát Ukrajna kérdésében. Az orosz költségvetés valóban sérülékeny, és a Nemzeti Jóléti Alap (FNB) likvid tartalékai a háború előtti szint töredékére, nagyjából 4 billió rubelre zsugorodtak, de a teljes állami tartalékrendszer – beleértve az aranytartalékokat és a jegybanki devizakészleteket is – még mindig 350 milliárd dollár körül mozog. Moszkva tehát továbbra is képes lehet éveken át finanszírozni a hiányt belső hitelfelvételből és a megmaradt tartalékok fokozatos felélésével.

Ennél is fontosabb azonban egy tágabb geopolitikai összefüggés. Venezuela és Irán diszkontáron látták el Kínát olajjal, ezért is lehettek annyira fontosak az Egyesült Államok számára, hiszen Washington minden eszközzel igyekszik visszafogni az első számú riválisának a növekedését. Ám azzal, hogy mindkét ország kiesett vagy részlegesen kiesett Peking ellátási láncából, az amerikaiak megerősítették az orosz-kínai partnerséget. Sőt, még az is lehet, hogy kedvezőbb alkupozícióba hozták Moszkvát az árazás tekintetében.