Hatvan esztendeje tartották meg Magyarországon a második világháború utáni első lottósorsolást, a játék indításáról egy 1956 decemberében nyilvánosságra hozott kormányhatározat döntött.
Az akkoriban három forint harminc filléres áron kínált játékszelvényekből több mint másfél milliót vásároltak az emberek alig egy hónap alatt, az esély pedig ugyanakkora volt mint manapság: a kilencven számból ötöt játszhattak meg a fogadók, a legkisebb, a kettes nyerőosztályban egy a negyvennégyhez az esély, míg a telitalálatra már csaknem egy a negyvennégymillióhoz. Az első nyerőszámokat egy ünnepségen húzták ki a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének székházában a szerencsegömbnek nevezett szerkezetből. Az első sorsoláson elérhető jackpot 529 ezer forint volt, de nem volt telitalálat, így a megnyerhető összeg a maihoz hasonló szisztéma szerint halmozódni kezdett. Mivel a főnyereményt hetekig senki nem vitte el, az emberek között szóbeszédek kezdtek el terjedni, sokan úgy vélték, hogy talán sosem lesz ötös találat, mert annak túl kicsi a matematikai esélye. Néhány hónap múlva ere alaposan rácáfolt a budapesti özvegy Ring Pálné, aki saját, illetve négy gyermeke életkorát megjátszva elérte a főnyereményt, ami akkor 855 ezer forint volt.
