Szerencsehozó szokások régen és ma

Zaj, fény és álarc. Ezek nélkülözhetetlen kellékei az óévbúcsúnak (Fotó: Hegedüs Róbert)

Az év utolsó napja, amelyet a Gergely-naptár tett általánossá, a negyedik századi I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét. Január elsejének emlékezete is visszanyúlik az ókorba, ugyanis már a pogány Rómában nagy ünnepségeket tartottak lakomákkal és ajándékozással ezen a napon a kétarcú Janus isten tiszteletére, és minden jót kívántak egymásnak az új esztendőre, amelyet ajándékkal viszonoztak. Az óév utolsó és az új év első napjának régi magyar hagyományai összefonódtak. Közös céljuk volt, hogy a következő évre egészséget, szerencsét és boldogságot hozzanak. A szerencseváró szokások, babonák és hiedelmek hosszú sora mellett számos tilalom is kötődik az ünnephez. A szokások jelentősége abban áll, hogy az esztendő kezdetén végzett cselekmények a népi hiedelmek szerint – kihatnak az egész évre. Az, ami ugyanis ezekben a napokban történik, a jövendő év során megismétlődik. Éppen ezért sok kellemes tevékenységet kell végezni, és kerülni azokat, amelyek szerencsétlenséget hozhatnak.

A magyar hagyományok szerint december 31-ét nevezték bővedestének is. Szilveszteri szokások közé tartozott a téltemetés, a szűzgulyafordítás, más néven vénlánycsúfolás. Közismert szokás volt, hogy az ország számos vidékén a pásztorok, a legények hatalmas lármával, zajjal, fénnyel búcsúztatták el az óévet, elűzve ezzel a gonosz lelkeket a ház népétől. Később ebből nőtte ki magát a szilveszteri tűzijáték, amely ma is kedvelt attrak­ciója a szilveszternek. Különféle jóslási eljárások is kötődtek az év utolsó napjához, úgy, mint az ólomöntés vagy éppen a hagymakalendárium. Míg az előbbi az élet minden területére kitért, a születéstől a boldogságon át a halálig, addig az utóbbi kifejezetten az adott évben várható időjárást volt hivatott előre jelezni.

Az újévi hiedelmek, szokások és babonák közül máig is ismertek azok, amelyek szorosan az étkezéshez kötődnek. Hazánkban a malac, azaz fiatal sertés fogyasztása szerencsét hozhat, mert a jószág előre túrja a szerencsét. Nem javasolt ugyanakkor semmilyen szárnyast enni, mert az viszont elkaparja a szerencsét. Ugyancsak óvatosan kell bánni a hallal, mert vele együtt elúszhat a háziak szerencséje. Régi szokás szilveszter napján szerencsepogácsát sütni. Bőséget és gyarapodást hozhat, ha újév napján lencsét, babot vagy bármilyen apró szemes ételt fogyasztunk.

Számos tilalom kötődik január elsejéhez is. Ezek között szerepel a mosás és a teregetés, valamint a szemét levitelének tilalma. Míg előbbiek halált hozhatnak a családba, utóbbival kiönthetjük a szerencsét a házból. Hasonló okokból nem tanácsos ezen a napon kölcsönkérni vagy adni bármit is. Jó, ha ekkor kerüljük a vitákat, és az sem mindegy, hogy kit engedünk be elsőként az otthonunkba.

A szilveszter a fogadalmak ideje is, hiszen az abban való hit, vagyis hogy az ekkor végzett cselekedetek az év során hatványozódnak, sokakat arra ösztönöz, hogy elhagyják rossz szokásaikat. Az új év köszöntése mégis elsősorban az önfeledt közös ünneplésről szól. A bőséges étkezés mellett fontos, hogy asztalainkra jó italok kerüljenek. Pezsgőt nagyon sokáig csak a leggazdagabbak ittak, ezért innen van az a hiedelem, hogy ha ezt a drága, úri italt fogyasztjuk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag és fényűző lesz.