Az amerikai republikánusok félidős választási kudarcait kihasználva az iráni keményvonalasok fokozzák a nyomást Washingtonon. Arra ösztönzik a teheráni vezetést, hogy a konfliktus lezárásáért cserébe követeljenek magasabb árat, miközben a diplomáciai közvetítők – köztük Katar – gőzerővel dolgoznak a háború befejezésén és a nukleáris tárgyalások újraindításán.
Azok az iráni keményvonalasok, akik úgy vélik, hogy Teherán már győztesen került ki az Egyesült Államokkal vívott háborúból, Donald Trump amerikai elnök félidős vereségeire építve követelik, hogy Washington magasabb árat fizessen a konfliktusból való kilépésért. Céljuk egy olyan „új világrend” kikényszerítése, amely az Iszlám Köztársaságnak kedvez.
A befolyásos konzervatív csoport a héten fokozta a retorikáját, nyilvánosan követelve, hogy ne tegyenek semmilyen kompromisszumos ajánlatot Washingtonnak a folyamatban lévő tárgyalásokon.
Miután a félidős választásokon Trump Republikánus Pártja súlyos veszteségeket szenvedett, Modzstaba Hamenei legfelsőbb vezető szerdán közzétett üzenetében óva intett a „legcsekélyebb behódolási hajlamtól”. A keményvonalasok szerint ez a figyelmeztetés kifejezetten az iráni tárgyalódelegációnak szólt.
Donald Trump egy televíziós interjúban elismerte, hogy az iráni háború részben okolható a republikánusok választási kudarcáért. J. D. Vance alelnök azonban ennél is egyértelműbben fogalmazott, amikor szerdán egy hosszú X-bejegyzésben azt írta: „a veszteség oka a háború”.
Úgy tűnik, ezek a beismerések felvillanyozták az iráni keményvonalasokat, a konzervatív politikusok és médiaorgánumok pedig Trump vereségét egyenesen Irán győzelmeként ünnepelték. Egy keményvonalas sajtótermék, a Raja News arról írt: az Egyesült Államoknak nem szabad „kiutat” adni, mielőtt „megfizetné az árát” Irán megtámadásáért, és Trumpot nem szabad hagyni, hogy egy „elkapkodott megállapodással megússza” a helyzetet.
„Az iráni nép eredményeit és a megszerzett tőkét... nem szabad aláásni azzal, hogy kiutat kínálunk a másik oldalnak” – írta egy publicista. A cikk szerint az erő megőrzésének egyetlen módja az Egyesült Államokra nehezedő nyomás és az energiaárak maximalizálása, rákényszerítve az „ellenséget” arra, hogy megbánja a tetteit.
Eszkalációs kockázat
A nyolc hónapja tartó katonai konfliktus jelenleg patthelyzetben van: kevés a fegyveres akció, ugyanakkor komoly diplomáciai erőfeszítések zajlanak a háttérben. Az elmúlt hetekben az iráni delegáció Teherán és Doha között ingázott, miközben katari közvetítők próbálják áthidalni a szakadékot a felek között. Céljuk egy olyan megállapodás tető alá hozása, amely lezárja a háborút, és újraindítja a tárgyalásokat Teherán nukleáris programjáról.
„Az iráni vezetés a közelmúltbeli amerikai választási eredményeket az Egyesült Államokkal szembeni stratégiájának igazolásaként értékeli” – mondta Hamidreza Azizi, az International Crisis Group vezető iráni elemzője a sajtónak. Ennek eredményeként Teherán várhatóan tovább keményíti az álláspontját a Washingtonnal kötendő megállapodás feltételeivel kapcsolatban.
A szakértő szerint irreális az az elképzelés, hogy Trump pusztán bejelenti a „küldetés teljesítését” és véget vet a háborúnak anélkül, hogy engedményeket csikarna ki Irántól a nukleáris programjával kapcsolatban. Utóbbi ugyanis elengedhetetlen lenne az elnök számára ahhoz, hogy ellensúlyozza a belpolitikai elégedetlenséget. A másik amerikai lehetőség egy nagyszabású katonai művelet elindítása lenne, amely után Washington azt állíthatná, hogy erőpozícióból zárta le a konfliktust.
„A probléma az, hogy a legutóbbi választási eredmények tükrében az irániak semmi okot nem látnak arra, hogy bármilyen nukleáris engedményt kínáljanak Trumpnak” – tette hozzá Azizi. „Várhatóan még határozottabban fognak ragaszkodni ahhoz, hogy az Egyesült Államok tegye meg az első lépést, mielőtt bármilyen megállapodás létrejöhetne.”
Egy meg nem nevezett regionális tisztségviselő csütörtökön arról számolt be, hogy az Iránnal való újabb háború kockázata ugyan csökkent a Republikánus Párt választási veresége után, ám az eszkaláció továbbra sem zárható ki.
Októberben Trump kijelentette, hogy az Egyesült Államok a félidős választások előtt nem fogja megtámadni Iránt, de sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta, hogy a csapások a voksolás után folytatódnak-e. Ez komoly nyugtalanságot keltett a Közel-Keleten, különösen mivel Irán azzal fenyegetőzött, hogy megtorlásként kiterjeszti saját csapásainak hatókörét.
„Most döntést hozunk: tovább akarunk-e menni? Inkább nem szeretném elpusztítani az ország többi részét, ha lehetséges, de talán kénytelen leszek. Hamarosan megtudják” – mondta Trump csütörtökön újságíróknak.
A keddi félidős választások óta érezhetően fokozódott a diplomáciai aktivitás a térségben. Pénteken Katar közölte: Trump telefonon egyeztetett Tamim bin Hamad al-Táni sejkkel, a katari emírrel a feszültség enyhítéséről. Egy nappal korábban Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Omán, Pakisztán, Kuvait, Jordánia, Törökország, Ciprus és Katar diplomáciai vezetőivel tárgyalt.
Hogyan érhet véget a háború?
Bár az iráni keményvonalasok a nyilvánosság előtt üdvözlik a konfliktus folytatását, a szakértők szerint az ország vezetése valójában egy olyan megállapodásra törekszik, amely úgy vet véget a háborúnak, hogy közben növeli Teherán regionális befolyását.
„Ez azt jelenti, hogy erősebb elrettentéssel, tartós befolyással és egy olyan regionális renddel kell kilépniük ebből, amelyben Washington és Izrael már nem tarthatja Iránt elszigetelve és állandó nyomás alatt anélkül, hogy annak elviselhetetlen költségei lennének” – fogalmazott Sina Toossi, a Center for International Policy szakértője.
Irán hét feltétel teljesítését követelte Washingtontól a kulcsfontosságú Hormuzi-szoros megnyitásáért cserébe. Ezek között szerepel a háború befejezése „minden fronton”, kártérítés fizetése, az amerikai erők kivonása a térségből, valamint a szankciók feloldása. Egyelőre nem világos, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e elfogadni ezeket a követeléseket.
Az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni műveletei során életét vesztette Ali Hamenei korábbi legfelsőbb vezető, több magas rangú katonai parancsnok és nukleáris tudós, valamint több száz civil is, emellett pedig kulcsfontosságú katonai létesítmények semmisültek meg. A konfliktus hatalmas gazdasági veszteségeket okozott az Iszlám Köztársaságnak, és a nyilvánosság elé tárta az évtizedekig zajló árnyékháborút.
A katonai patthelyzet kialakulásával az Egyesült Államok tengeri blokádot vezetett be Iránnal szemben, és visszaállította a korábbi szankciókat, ami tovább terheli a gazdaságot és növeli az iráni lakosságra nehezedő nyomást.
„A gazdaság és az infrastruktúra óriási károkat szenvedett, a folyamatos konfrontáció pedig hatalmas kockázatokkal jár. Pontosan ezért vonakodnak az iráni vezetők lemondani megmaradt befolyásukról anélkül, hogy cserébe valami tartósat kapnának” – magyarázta Toossi.
Belső törésvonalak és nagyratörő álmok
Belföldön a háború felerősítette a szakadékot a további konfrontációt sürgető keményvonalasok, valamint a mérsékeltek között, akik abban bíznak, hogy a diplomácia és a globális kapcsolatépítés enyhítheti a gazdasági nyomást.
A belpolitikai nézeteltérések ellenére Irán vezetése eddig viszonylag egységes maradt az Egyesült Államokkal szembeni fellépést illetően. Olyan rövid távú taktikákat alkalmaznak, amelyek globálisan növelik a konfliktus költségeit: ilyen a regionális olajlétesítmények elleni támadás, valamint a hajózás megzavarása a Hormuzi-szorosban, amely a háború előtt a világ napi olajtermelésének mintegy ötödét továbbította.
Irán hosszú távú stratégiája azonban az, hogy a háborúból a korábbinál nagyobb regionális befolyással és erővel kerüljön ki.
„Teherán azt akarja elérni: szomszédai lássák be, hogy a biztonságuk nem alapozható kizárólag az amerikai katonai erőre, és minden tartós regionális megállapodásnak figyelembe kell vennie az iráni érdekeket” – mondta Toossi. A szakértő szerint Irán egy olyan rendezést akar, amely korlátozza Washington képességét arra, hogy tetszése szerint elszigetelje vagy támadja az országot.
Modzstaba Hamenei a közelmúltban közzétett üzenetében úgy fogalmazott, hogy a háború egy „fényes, reményteli hajnalt” hozott, és lefektette egy „új világrend alapjait” – ami jól mutatja, milyen politikai nyereséget remél Irán a konfliktus végén.
Ez a nagyratörő ambíció azonban most egy olyan amerikai elnökkel ütközik, aki – a hazai választási vereségek után – eltökélt lehet abban, hogy a külpolitikában, egyre szűkülő mozgástere ellenére is, megpróbálja érvényesíteni az akaratát – írta a CNN.
