Nyersen, sütve, almával - mindenhogyan jó

Nálunk még csöppet odább van, másutt viszont már nagyban gyűjtik a diót. E gyümölcs nem csak egészséges, hanem komoly bevételi forrást is jelent a termelőknek. Szüreti körkép a világból...
Egy munkás diót szárít egy farmon Kasmír nyári fővárosának, Srinagarnak a közelében. A térségben évente több mint kétszázezer tonna diót termelnek, ami India teljes kapacitásának nyolcvan százalékát teszi ki. A döntően biogazdálkodásból származó csonthéjas gyümölcsöket a világ legjobbjai közé sorolják, s ezért számos országba exportálják: így visznek-vesznek belőle a gallok, a hollandok az angolok, de még Németországba és Afganisztánba is jut belőle
Méret szerinti osztályozás a kínai Wangjutou faluban, Lantian megyében. A termés feltörése és a gyümölcs kihámozása jó kereseti lehetőséget biztosít a lakosoknak, ugyanakkor apró szépséghiba, hogy mire végeznek a több héten át tartó munkával, a kezük úgy megbarnul, hogy annak nyoma csak két-három hónap múlva tűnik el. Egy-egy nő naponta négyszáz jüant - hatvan dollárt azaz tizennyolcezer-párszáz forintot - keres, ami innen nézve kevésnek tűnhet, azonban helyben szép summának számít
A szüret utáni mosás legalább annyira fontos, mint maga a szárítási folyamat
Így is lehet gyűjteni...
...és ebben a formában is
Munka egy amerikai farmon - ahol persze minden nagyban játszik
Csépelős szüret Darkush városában, Szíria Idlib tartományában. A polgárháború sújtotta térségben a gazdáknak nem sok lehetősége maradt a megélhetésre - de a dió a kevés biztos pontok egyike korunkban is. Oka pedig mindennek az, hogy a magját ezerféleképp föl lehet dolgozni. Azaz lövöldözés ide vagy oda, a belőle készült édességeket és a csemegéket - az amúgy - ellenérdekelt felek is egyként kedvelik...
Minek patika és pirulák, ha az ember a piacon minden vitamint egyben megtalál...