Két adatnak kellett volna megmutatnia, közelebb került-e Magyarország az olcsóbb pénzhez. Az egyik valóban megnyitotta az ajtót, a másik azonban azonnal betette a lábát résbe.
Az augusztusi magyar infláció mindössze 1,3 százalék lett, miközben az Európai Központi Bank szeptember 10-én nem kamatot csökkentett, hanem 25 bázisponttal megemelte mindhárom irányadó kamatát. A magyar gazdaság tehát belülről már elbírna valamivel olcsóbb pénzt, kívülről viszont ismét drágább lett a pénzügyi környezet.
Ez az a forgatókönyv, amelyben a jó hír és a rossz hír nem kioltja egymást teljesen, hanem feltételekhez köti a folytatást. A Magyar Nemzeti Bank előtt megnyílt a kamatcsökkentés lehetősége, de Frankfurt, az olajpiac és a forint együttesen még bármikor becsukhatja.
Egy dátumpontosítás szükséges, a KSH az inflációs adatot végül szeptember 8-án, nem 10-én közölte. Az EKB döntése valóban csütörtökön született. A két esemény tehát nem ugyanazon a napon, hanem ugyanazon a pénzügyi héten adott egymással ellentétes üzenetet.
Az 1,3 százalék mögött két külön Magyarország látszik
A KSH szerint augusztusban a fogyasztói árak 1,3 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet, júliushoz képest pedig 0,2 százalékkal emelkedtek. A maginfláció 2,0, az uniós összehasonlításban használt harmonizált infláció 1,8 százalék lett. Ez már nem egyszerű lassulás: az éves mutató jóval a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célja alatt jár.
A fő szám azonban elfedi a belső feszültséget. Az élelmiszerek ára átlagosan 1,4, a háztartási energiáé 4,3 százalékkal csökkent, miközben a szolgáltatások 5 százalékkal drágultak. A taxi ára 11, a járműjavításé 8,1, a lakásjavításé 7 százalékkal emelkedett.
Vagyis az inflációs láz lement, de a szervezet még nem teljesen egészséges. A külső és hatósági árakhoz erősebben kötődő tételek lefelé húzzák az átlagot, a bérekre és a hazai keresletre érzékeny szolgáltatásokban viszont továbbra is magas az áremelkedés. Ez magyarázza, miért nem jelent automatikusan gyors kamatvágást az 1,3 százalékos adat.
Az MNB augusztus végén már 25 bázisponttal, 5,50 százalékra csökkentette az alapkamatot. Akkor azt jelezte, hogy a további pályáról a szeptemberi Inflációs jelentés alapján dönt, miközben továbbra is ragaszkodik a pozitív reálkamathoz és a forint stabilitásához. A mostani infláció önmagában újabb csökkentés mellett szólna.
Frankfurtban közben elővették a kamatemelést
Az EKB azért emelte 2,50 százalékra a betéti kamatot, mert a közel-keleti konfliktus és az energiaárak ismét erős inflációs nyomást okoznak. A jegybank új előrejelzése 2026-ra 3,0, 2027-re 2,5, 2028-ra pedig 2,1 százalékos euróövezeti inflációval számol. A 2 százalékos cél tartós elérése tehát ismét távolabb került.
Magyar szemmel ez azért fontos, mert az MNB nem légüres térben állapítja meg a kamatot. Ha Frankfurt emel, miközben Budapest csökkent, szűkül a két kamatszint közötti különbség. Ettől a forint kevésbé vonzóvá válhat a befektetők számára, különösen akkor, ha a közel-keleti háború miatt eleve romlik a nemzetközi kockázatvállalási kedv.
Ez nem jelenti azt, hogy az MNB-nek követnie kell az EKB-t. A magyar infláció jelenleg lényegesen alacsonyabb az euróövezetinél, az 5,50 százalékos alapkamat pedig továbbra is jóval magasabb a 2,50 százalékos frankfurti betéti kamatnál. A mozgástér tehát megmaradt, csak kisebb lett annál, mint amit önmagában az 1,3 százalékos infláció indokolna.
A forint már elmondta az ítéletét
A piac első reakciója feltűnően nyugodt volt. Az MNB hivatalos árfolyama szerint egy euró szeptember 9-én 364,11, a magyar adat és az EKB döntése közötti szeptember 10-én 363,66, másnap pedig 363,90 forintot ért.
A néhány tized forintos elmozdulásból nem érdemes nagy piaci történetet gyártani. Inkább az a következtetés adódik, hogy a befektetők a magyar inflációt kedvező jelnek, az EKB szigorítását pedig ellensúlynak tekintették. A forint nem kapott szárnyra, de nem is roppant meg.
Ez egyben üzenet az MNB-nek is. Kisebb kamatcsökkentést a piac feltehetően még elviselhet, agresszív lazítást azonban már büntethet. A jegybanknak most nem egyszerűen azt kell eldöntenie, hogy alacsony-e az infláció, hanem azt is, mennyi kamatelőnyt kell fizetnie Magyarországnak a forint stabilitásáért.
Mikor lesz ebből olcsóbb lakáshitel?
Az átlagpolgár számára a kérdés nem az, hány bázispont a kamatkülönbözet, hanem hogy csökken-e végre a havi törlesztőrészlet. A rövid válaszunk: lehet, de nem azonnal és nem ugyanannyival.
Az MNB legutóbbi hitelezési jelentése szerint a piaci lakáshitelek átlagos kamata 6,4 százalékon állt, miközben az Otthon Start és más támogatott konstrukciók hatására az összes új lakáshitel ügyfél által fizetett átlagkamata 3,6 százalék körül alakult. A bankok a második negyedévben még nem lazítottak érdemben a hitelfeltételeken.
A lakáshitelek kamatát nem kizárólag az alapkamat mozgatja. Számítanak a hosszú állampapírhozamok, a bankok több évre előre szóló finanszírozási költségei, a kockázati felár és a kereslet is. Ha az MNB óvatosan csökkent, a forint stabil marad és az állampapírhozamok is esnek, néhány hónapon belül megindulhatnak lefelé a piaci hitelkamatok. Ha viszont a frankfurti szigorítás megemeli az európai hozamokat, vagy az energiaárak újra inflációt importálnak, a banki kamatcsökkenés könnyen elakadhat.
A szeptemberi adat tehát nem olcsó lakáshitelt adott, hanem esélyt rá.
Az állam számlája sem független Frankfurttól
Az alacsony magyar infláció kedvező az államadósság finanszírozásának. Mérsékli a befektetők inflációs kockázatát, növeli a forintban fizetett kamat reálértékét és lehetőséget ad az MNB-nek a fokozatos lazításra. Ez lefelé húzhatja a magyar hozamokat.
Az EKB emelése ezzel ellentétesen hat. Drágítja az euróban történő hitelfelvételt, emelheti az európai kötvényhozamokat, és magasabban tarthatja azt a kamatot, amely fölött Magyarországnak még külön országkockázati felárat is kell fizetnie.
A költségvetés tehát ugyanabban a csapdában van, mint az egyszeri lakáshiteles. A hazai infláció alapján már olcsóbb pénzt érdemelne, a nemzetközi környezet azonban még nem hajlandó teljes egészében megadni azt.
A benzinkúton látszik a leggyorsabban a veszély
Augusztusban az üzemanyagok éves alapon 1,3, egyetlen hónap alatt 0,6 százalékkal drágultak. Ez azért figyelmeztető, mert a benzin és a gázolaj árát három mozgó alkatrész hajtja: a kőolaj dollárára, a dollár-forint árfolyam és az adóterhelés.
Az EKB kamatemelése önmagában akár erősítheti is az eurót a dollárral szemben, ami közvetve enyhítheti a magyar importköltségeket. Csakhogy Frankfurt éppen azért emelt kamatot, mert a közel-keleti konfliktus felhajtotta az energiaárakat. A kamatdöntés tehát nem okozója, hanem következménye annak a veszélynek, amely a magyar benzinkutakon is megjelenhet.
Ha a forint stabil marad, tompíthatja a világpiaci drágulást. Ha egyszerre gyengül a forint és emelkedik az olaj, a mostani kedvező inflációs adat néhány hónap alatt elveszítheti csillogását.
Közelebb kerültünk az euróhoz, de még nem értünk el az előszobáig
Az 1,8 százalékos harmonizált magyar infláció kétségtelenül kedvező az euró 2030 körüli feltételeinek teljesítéséhez. Csakhogy a maastrichti vizsgálat nem egyetlen havi adatot néz, hanem tizenkét havi átlagot és azt a három legjobb inflációs teljesítményű uniós országhoz méri.
Az EKB júniusi konvergenciajelentésében Magyarország még nem teljesítette az inflációs feltételt. A magyar kamat 6,7 százalék volt az 5,1 százalékos referenciaértékkel szemben, az államháztartási hiány meghaladta a 3 százalékot, az államadósság pedig a 60 százalékos küszöböt. Magyarország az ERM II árfolyamrendszernek sem tagja, holott ott legalább két évet kell eltölteni az euró bevezetése előtt. A hazai jogszabályok sem felelnek még meg teljesen az euróövezeti követelményeknek.
A szeptemberi infláció ezért nem euróbelépő, hanem az első zöld jelzés az odavezető úton. A kormány 2030 környékére ígéri a feltételek teljesítését, nem magát az azonnali pénzcserét. Ehhez az alacsony inflációt éveken át kell fenntartani, miközben le kell törni a hiányt, csökkenteni kell az adósságot és a hosszú kamatokat, valamint stabil pályára kell állítani a forintot.
A két szeptemberi szám végső üzenete tehát világos. Magyarország közelebb került az olcsóbb pénzhez, de Frankfurt megmutatta, hogy a célegyenes még nem csak Budapesten múlik.
