Egy átlagos válásnál azon folyik a vita, kié marad a lakás, kinek jut az autó és hogyan oszlik meg a még húsz évig fizetendő lakáshitel. Egy gazdag családban már cégrészesedéseket, értékpapírokat, külföldi ingatlanokat, műtárgyakat és óragyűjteményeket kell beárazni. A nagyon gazdagok válásánál azonban megjelenhet egy harmadik kérdés is, mégis honnan származott mindaz, amit éppen ketté akarnak osztani?
A házassági anyakönyvi kivonat ugyanis nem eredetigazolás. A válási egyezség pedig nem tisztítja meg azt a vagyont, amelyről később jogerősen megállapítják, hogy bűncselekményből származott.
Ha egy százmilliós villát, luxusautót vagy befektetési számlát a vagyonmegosztás során az egyik házastárs kap meg, attól még nem szakad el automatikusan a vagyontárgy előéletétől. A tulajdonos neve megváltozhat, de a pénz eredete nem. A büntetőjog éppen azért követi nemcsak az eredeti vagyont, hanem annak helyébe lépő értéket is, hogy a bűncselekményből származó pénzt ne lehessen néhány szerződéssel törvényessé vasalni.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden gazdag ember válása vagyonmentés, vagy hogy egy közéleti botrány mellett zajló bontóper mögött szükségszerűen büntetőjogi szándék húzódik. Egy válás időzítése önmagában semmit nem bizonyít. A kérdést mégis érdemes feltenni, mert a magyar közéletben egymást követik azok a nyomozások, amelyek korábbi állami vezetők, üzletemberek és közpénzből gazdálkodó szervezetek vagyonmozgásait vizsgálják.
Váláskor nem az egész család áll sorba a pénztárnál
Kezdjük azzal, ami a legtöbb házasságra vonatkozik.
Ha a házastársak nem kötöttek vagyonjogi szerződést, főszabály szerint azok a vagyontárgyak tartoznak a közös vagyonba, amelyeket a házassági életközösség alatt akár együtt, akár külön szereztek. Nem feltétlenül az számít, kinek a nevén van az ingatlan, az autó vagy a bankszámla. A Polgári Törvénykönyv szerint a közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg és a házasság alatt meglévő vagyontárgyakról vélelmezni kell, hogy közösek.
Különvagyon marad többek között az, ami már az életközösség kezdetekor megvolt, amit valamelyik fél örökölt vagy kifejezetten neki ajándékoztak, továbbá a személyes sérelemért kapott juttatás és a különvagyon helyébe lépő érték. Ha valaki például a házasság előtt vásárolt lakását eladja és az árából vesz másikat, megfelelő bizonyítás mellett az új ingatlan is különvagyoni jellegű lehet.
A vagyonközösség ráadásul nem feltétlenül a bontóítélet napján ér véget, hanem jellemzően akkor, amikor a házassági életközösség ténylegesen megszakad. Emiatt egy perben néha nem az a legnehezebb kérdés, mennyit ér a ház, hanem az, hogy a felek valójában mikor váltak külön.
A gyerek ugyanakkor nem kap automatikusan „részt” a szülők közös vagyonából. Az ő lakhatása, tartása, felügyelete és érdekeinek védelme külön kérdés. A testvér, a szülő vagy az anyós sem jogosult a házastársi vagyonból egy szeletre csupán a rokoni kapcsolat alapján. Akkor lehet követelésük, ha például bizonyítható kölcsönt adtak, tulajdonrészt szereztek, vagy valamely vagyontárgy valójában az övék.
A válás tehát nem családi hagyatéki tárgyalás. A vagyont elsősorban a két házastárs között kell rendezni.
A gazdagoknál ugyanaz a törvény, csak több a rejtekajtó
A tehetősebb párok gyakrabban kötnek házassági vagyonjogi szerződést. Ebben eltérhetnek a törvényes rendszertől. Elkülöníthetik a vagyonaikat, meghatározhatják, melyik vállalkozás vagy ingatlan marad különvagyon és azt is rendezhetik, miként viselik az adósságokat.
A szerződés azonban nem egy éttermi szalvétára felírt megállapodás. Közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Harmadik személyekkel – például bankkal vagy hitelezővel – szemben akkor hatályos, ha bekerült a közjegyzői kamara által vezetett nyilvántartásba, vagy bizonyítható, hogy a harmadik személy ismerte a tartalmát. Ezt a Magyar Országos Közjegyzői Kamara tájékoztatója is egyértelműen rögzíti.
A házassági szerződés azonban csak arról rendelkezhet, hogy a felek egymás között minek tekintenek egy vagyontárgyat. Arról nem dönthet, hogy az állam, egy sértett vagy más hitelező elveszíti-e a törvényes igényét.
Magyarul szólva, a házastársak leírhatják, hogy a hegyoldali villa a feleségé, a magánrepülőgépet birtokló társaság pedig a férjé. De ettől még nem válik jogszerűvé az a pénz, amelyből ezeket megszerezték.
Mi történik, ha utóbb kiderül, a pénz bűncselekményből származott?
Itt találkozik a családjog a büntetőjoggal és innentől nincs minden helyzetre egyetlen egyszerű válasz.
A Büntető Törvénykönyv alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amely bűncselekményből származik, amelyet az elkövető a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett, illetve amely az eredeti vagyon helyébe lépett. Ha tehát a jogellenesen megszerzett pénzből ingatlant vettek, majd az ingatlant eladták és az árából értékpapírt vásároltak, a pénz útja ettől még nem szakad meg.
Még fontosabb, hogy vagyonelkobzás annak a vagyonnak az esetében is elrendelhető, amellyel nem maga az elkövető, hanem más személy gazdagodott. A pénzt tehát főszabály szerint nem lehet megmenteni azzal, hogy átírják a házastárs, egy rokon vagy valamelyik családi érdekeltség nevére.
Van ugyanakkor egy lényeges kivétel. A törvény szerint nem rendelhető el vagyonelkobzás arra a vagyontárgyra, amelyet valaki jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett meg. A két feltételnek együtt kell teljesülnie.
A jóhiszeműség azt jelenti, hogy a szerző fél nem tudott és az adott körülmények között nem is kellett tudnia a vagyon bűnös eredetéről vagy az elvonási szándékról. Az ellenérték pedig azt, hogy nem ajándékként kapta a vagyont, hanem valós gazdasági teljesítést adott érte.
Járhat-e a „lopott pénz fele” a házastársnak?
Konyhanyelven megfogalmazva, nem létezik olyan jogos követelés, hogy valaki a házasságra hivatkozva igényt tarthasson a bűncselekményből származó vagyon felére.
A helyzet azonban ennél árnyaltabb. Ha a házastárs jóhiszemű volt és egy valódi vagyonmegosztásban a neki egyébként is járó közös vagyoni igény fejében kapott meg egy vagyontárgyat, akkor felmerülhet, hogy ellenérték fejében szerzett. Ilyenkor vizsgálni kell a teljes vagyonmérleget, a juttatás értékét, a szerzés időpontját és azt, tudhatott-e a másik fél ügyeiről.
Más a helyzet, ha a megállapodás feltűnően egyoldalú. Például az egyik házastárs szinte mindent átad, maga pedig papíron alig tart meg valamit. A szerződés közvetlenül egy hatósági vizsgálat vagy várható követelés előtt születik vagy az átadott vagyon értéke nincs arányban a másik fél valódi igényével, esetleg a korábbi tulajdonos az átírás után is változatlanul használja és irányítja az egész vagyont.
Ilyen körülmények között a hatóságok és a bíróságok nemcsak az okirat címét nézik. Egy „házassági vagyonmegosztási megállapodás” attól még lehet színlelt vagy fedezetelvonó, hogy ügyvéd ellenjegyezte és gondosan lefűzték.
Ha pedig a vagyont megszerző házastárs tudatosan segít a bűncselekményből származó érték elrejtésében, átalakításában vagy eredetének leplezésében, már nem egyszerű családjogi vitáról beszélünk, hanem a konkrét magatartástól függően önálló büntetőjogi felelősség, például pénzmosás gyanúja is felmerülhet. Ez azonban soha nem állapítható meg pusztán a házasság vagy a vagyon átvétele alapján; bizonyítani kell a tudatosságot és az érintett cselekményeket.
Mi védi a valóban ártatlan házastársat?
A büntetőeljárás során a vitatott vagyontárgyakat már a jogerős ítélet előtt zár alá vehetik. Ennek célja nem az előrehozott büntetés, hanem annak megakadályozása, hogy a későbbi vagyonelkobzás vagy a sértett kártérítési igénye végrehajthatatlanná váljon.
A zár alá vétel tehát nem jelenti automatikusan, hogy a tulajdonos bűnös. A házastárs vagy más vagyoni érdekelt bizonyíthatja, hogy az adott vagyontárgy egészben vagy részben az ő törvényesen szerzett tulajdona, saját jövedelméből vásárolta, örökölte, illetve jóhiszeműen és valódi ellenérték fejében jutott hozzá.
A Kúria vagyonelkobzásról szóló állásfoglalása azt is hangsúlyozza, hogy minden érintett személy gazdagodását külön kell vizsgálni. Nem lehet automatikusan az egész családot egyetlen közös büntetőjogi erszényként kezelni.
De a másik véglet sem igaz, a házastárs neve nem biztosít érinthetetlenséget.
A válás a hitelezőket sem tünteti el
A családjogon és a vagyonelkobzáson túl létezik egy harmadik út is, ez pedig a fedezetelvonó szerződés szabálya.
Ha valakivel szemben már fennáll egy követelés, ő pedig azért adja át vagyonát a házastársának vagy más hozzátartozójának, hogy abból a jogosult ne tudjon kielégítést szerezni, az ügylet a jogosulttal szemben hatálytalan lehet. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szerződés mindenki között semmis. Azt jelenti, hogy a hitelező úgy kérheti a végrehajtást az érintett vagyontárgyra, mintha az átruházás vele szemben nem történt volna meg.
Hozzátartozók közötti ügyleteknél a törvény bizonyítási vélelmekkel is segítheti a jogosultat. A luxuslakás tehát hiába kerül át egyik hitves nevéről a másikéra, ha az átadás célja a követelés fedezetének elvonása volt, a papír nem feltétlenül állja el a végrehajtó útját. A Kúria fedezetelvonó ügyletekről kialakított gyakorlata szerint még a valós ellenérték feltüntetése sem menti meg automatikusan az ügyletet, ha a szerző fél tudta, hogy az elidegenítés a behajtás meghiúsítását szolgálja.
A közéleti áthallás erős, a bizonyíték viszont nem helyettesíthető sejtéssel
Egy közelmúltbeli, különösen nagy nyilvánosságot kapott ügyben az ügyészség egy volt jegybankelnök őrizetbe vételéről és gyanúsítotti kihallgatásáról számolt be. A hivatalos közlemény több mint 266 milliárd forintnyi, eredetileg jegybanki alapítványoknak juttatott közvagyonról és egy közel 200 milliárd forintos vagyont kezelő társaság tulajdonosi kontrollját érintő ügyletről ír. Az eljárás folyamatban van, jogerős ítélet nincs, ezért az érintetteket megilleti az ártatlanság vélelme. Az ügyészségi tájékoztatás nem állítja, hogy bármely házasság felbontása vagy vagyonmegosztása vagyonmentést szolgált volna.
Ezt fontos kimondanunk.
Egy látványos válás, egy gyanúsítás és egy nagy vagyon ugyan izgalmas címet adhat, de együtt sem alkot automatikusan bizonyítékot.
A jog szempontjából nem az számít, ki mikor költözött külön, milyen táskát hordott, vagy milyen fényképet tett közzé a közösségi oldalán. A döntő kérdések prózaibbak. Mikor és miből szerezték a vagyont, milyen jogcímen adták át, volt-e valódi ellenérték, mit tudott a megszerző fél és ki gyakorolta továbbra is a tényleges rendelkezési jogot.
A válás lezárhat egy házasságot, de nem írhatja át a múltat. A bíróság felbonthatja az életközösséget, eloszthatja a törvényesen megszerzett vagyont, és megvédheti a jóhiszemű házastárs jogos részét. Egyetlen dolgot azonban nem tehet, nem adhat tiszta származási bizonyítványt ahhoz a pénzhez, amelyről jogerősen kiderült, hogy soha nem is a családé volt.
Mert a közpénznek nincs volt felesége. Csak eredeti tulajdonosa van, maga a közösség.
