A kétharmados győzelem első száz napja mindig többről szól, mint az új kormány népszerűségéről. Ez az az időszak, amikor még tart a választási felhatalmazás lendülete, az ellenzék keresi új szerepét, a közigazgatás pedig igyekszik kitalálni, mennyire mély változást akar az új hatalom.
2010-ben Orbán Viktor ezt az időszakot a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapítására használta. 2026-ban Magyar Péter rendszerváltó kormánya a jogállami helyreállítás, az elszámoltatás, a közvagyon visszaszerzése és az uniós források felszabadítása nevében indított rohamot.
A célok tehát korántsem azonosak. A kérdés az, hogy a módszerek mennyire különböznek.
Két történelmi felhatalmazás
A Fidesz–KDNP 2010-ben a listás szavazatok 52,73 százalékával 263 mandátumot szerzett a 386 fős Országgyűlésben. A Tisza 2026-ban 53,18 százalékos listás eredménnyel 141 helyet kapott a 199 fős parlamentben. Ez a képviselői helyek 70,9 százaléka, vagyis arányában még a 2010-es FIDESZ-es többségnél is nagyobb parlamenti erő. Az adatokat a Nemzeti Választási Iroda 2010-es és 2026-os eredményei igazolják.
Mindkét politikai erő úgy érkezett a hatalomba, hogy nem egyszerű kormányváltást, hanem korszakváltást ígért. Mindkettő mögött erős társadalmi elégedetlenség állt és mindkettő azt állította, hogy a korábbi rendszer hibái rendkívüli gyorsaságot követelnek.
Ez a hasonlóság azonban csak a kiindulópont. Az adatoknál kezdődik az érdemi különbség.
Mit számoltunk?
A 2026-os adatbázisba a Tisza-kormány megalakulása, május 12. és augusztus 7. között elfogadott és kihirdetett törvényeket, valamint Alaptörvény-módosításokat vettük fel. A május 9-i, még a kabinet megalakulása előtt elfogadott két törvényt nem számítottuk bele.
A 2010-es kontrolladat az új parlament július 22-én lezárult első törvényalkotási hullámára épül. Ezután a parlament nyári szünetre vonult, így az Orbán-kormány századik napjáig a törvények száma érdemben már nem változott. A korabeli kormányzati mérleg 55 kihirdetett törvényről beszélt, míg a parlamenti irományokat feldolgozó jogvédői vizsgálat 56 elfogadott törvényjavaslatot azonosított. A különbséget egy elfogadott, de alkotmányossági kontroll miatt akkor még ki nem hirdetett javaslat magyarázza.
Mutató | Fidesz, 2010 | Tisza, 2026. május 12.–augusztus 7. |
Elfogadott törvényjavaslat és alkotmánymódosítás | 56 | 25 |
Ebből alkotmány-, illetve Alaptörvény-módosítás | 6 | 2 |
Képviselői önálló indítvány | 45 | 11 |
Kormány-előterjesztés | 11 | 14 |
Képviselői indítványok aránya | 80,4% | 44,0% |
Átlagos idő a benyújtástól a zárószavazásig | 19 nap | 17,8 nap |
Egy héten belül elfogadott javaslat | 10 | 2 |
A 2010-es adatok az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a Transparency International közös, a parlamenti nyilvántartásra épülő elemzéséből származnak. A 2026-os számítás alapja a Nemzeti Jogszabálytárban megjelent 2026. évi XV–XXXVII. törvény, a tizenhatodik és tizenhetedik Alaptörvény-módosítás, valamint az előterjesztések nyilvános parlamenti adatai.
2010-ben mennyiségi forradalom zajlott
Az első különbség drámai. A Fidesz az első törvényalkotási hullámban 56 javaslatot fogadott el, míg a Tisza-kormány eddigi mérlege 25. A 2010-es parlament tehát több mint kétszer annyi jogalkotási aktust termelt rövidebb tényleges ülésezési idő alatt.
A mennyiséghez rendkívüli parlamenti terhelés társult. A 2010-es Országgyűlés július 22-ig 28 ülésnapon, összesen 235 órán át tanácskozott. Az első rendes ülésszakot azonnal nyári rendkívüli ülésszak követte. A parlament egyetlen zárónapon tizenhat további jogszabályról szavazott.
A Tisza parlamentje június 30-ig, az alakuló üléstől számított 52 nap alatt tizenegy ülést tartott, nagyjából 75 órás tanácskozási idővel. A Ház ezután júliusban is folytatta a munkát, több rendkívüli ülésnapon. A teljes, augusztus 7-éig tartó hivatalos időösszesítés még nem jelent meg, ezért ebből nem készíthető a 2010-essel azonos módszertanú végleges óraszám.
A biztos következtetés így is világos, a 2010-es törvényhozási gépezet mennyiségében gyorsabb volt. De a Tisza sem lassú parlamentet működtet.
A legmeglepőbb szám: 19 nap kontra 17,8 nap
Az összevetés legérdekesebb eredménye nem a törvények száma, hanem azok átfutási ideje. A 2010-es törvényjavaslatok benyújtása és zárószavazása között átlagosan 19 naptári nap telt el. A Tisza első 25 elfogadott aktusánál ugyanez az átlag saját számításunk szerint 17,8 nap.
Vagyis miközben a Tisza kevesebb jogszabályt fogadott el, egy-egy javaslat parlamenti útja átlagosan még valamivel rövidebb volt.
Az átlag természetesen elfedi a különbségeket. A Tisza huszonöt aktusából kettőt fogadtak el legfeljebb egy héten belül, 2010-ben tízet. A 2026-os javaslatok egy része 26–35 napig volt a parlament előtt. Ugyanakkor a tizenhetedik Alaptörvény-módosítást a július 4-i benyújtás után július 13-án, kilenc nap alatt megszavazták. A teljes alkotmányos intézményrendszert érintő csomagnál ez rendkívül szoros időkeret.
Itt mutatkozik meg a két korszak közötti első valódi tükörhatás. A Tisza törvénygyára kisebb, de a futószalag sebessége nem sokkal lassabb.
A képviselői kerülőútból jóval kevesebb van
2010 egyik meghatározó hatalomtechnikai újítása az egyéni képviselői indítványok tömeges használata volt. Az első 56 elfogadott javaslatból 45, vagyis több mint négyötöd nem a kormány, hanem kormánypárti képviselők nevében került a parlament elé.
Ennek komoly eljárási jelentősége volt. A képviselői indítványokra nem vonatkoztak ugyanazok a társadalmi egyeztetési és hatásvizsgálati követelmények, mint a minisztériumok által előkészített törvényekre. A korabeli elemzés szerint még nyilvánvalóan kormányprogramot végrehajtó javaslatokat is ebben a formában nyújtottak be.
A Tisza eddigi aránya lényegesen kedvezőbb: a 25 aktusból 14 kormány-előterjesztés, 11 tiszás képviselői indítvány volt. A képviselői út aránya így 44 százalék.
Ez még mindig magas, különösen azért, mert több alapvető közjogi törvény – a tizenhatodik Alaptörvény-módosítás, a vizsgálóbizottságok jogköreinek kibővítése, a közmédia átalakítása és a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése – képviselői indítványként indult. A számok azonban nem támasztják alá, hogy a Tisza ugyanolyan mértékben használja ezt a kerülőutat, mint a Fidesz 2010-ben.
Van egyeztetés, de néha csak néhány nap
A társadalmi egyeztetésnél még élesebb a különbség. A 2010-es vizsgálat szerint a kormány által benyújtott tizenegy javaslat egyikét sem tették közzé előzetes véleményezésre, a 45 képviselői indítvány pedig eleve kívül esett a kötelező egyeztetési szabályokon.
A Tisza-kormány létrehozott egy külön egyeztetési felületet, közzétesz normaszövegeket, hatásvizsgálatokat és összefoglalókat. Ez valós, mérhető előrelépés. Nem jelenti azonban automatikusan, hogy elegendő idő jut a vitára.
A tizenhetedik Alaptörvény-módosítás tervezetét június 22. és 27. között, hat naptári napig lehetett véleményezni. Az iskolakezdési támogatás egyeztetése július 6. és 10. között öt napig tartott. A kormány szerint az alkotmányos csomaghoz több tízezer vélemény érkezett és ezek alapján pontosították a tervezetet. Az egyeztetés dokumentumai nyilvánosak, de egy alkotmányos rendszer több elemét átalakító csomagnál a hat nap akkor is rendkívül rövid.
A különbség tehát nem az, hogy 2010-ben nem volt, 2026-ban pedig már tökéletes a társadalmi párbeszéd. A különbség az, hogy ma létezik ellenőrizhető egyeztetési nyomvonal. A következő mérce az lesz, kap-e valódi időt és befolyást a nyilvánosság.
Más irányba épül az állam
A számok nem jogosítanak fel a két kormány politikájának összemosására.
A Fidesz 2010-ben átalakította az alkotmánybírák jelölési rendszerét, lehetővé téve, hogy a parlamenti többség ellenzéki támogatás nélkül jelölhessen új tagokat. Megváltoztatta az Országos Választási Bizottság mandátumát és megpróbálta idő előtt lezárni a Gazdasági Versenyhivatal két elnökhelyettesének hatéves megbízatását. Utóbbi rendelkezést az Alkotmánybíróság később megsemmisítette. Emellett megkezdődött a médiahatóság központosítása, és lehetővé vált a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentése.
A Tisza első intézkedéseinek jelentős része ezzel ellentétes célt fogalmaz meg. Megszüntette a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, újraszabályozta a közmédia és a Médiatanács működését, megerősítette a parlamenti vizsgálóbizottságokat, korlátozta a miniszterelnöki mandátum hosszát és létrehozta a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal alkotmányos alapját.
Az ellenzéki oldal a közmédia új testületeiben paritásos jelölési jogokat kapott, a parlamenti vizsgálóbizottságokba pedig valamennyi ellenzéki frakció delegálhatott tagot. Az öt vizsgálóbizottságban a Tiszának három, a Fidesznek, a KDNP-nek és a Mi Hazánknak egy-egy hely jutott; több testületben ellenzéki alelnököket is választottak.
Ez fontos különbség. A Tisza nem egyszerűen elfoglalni akar minden intézményt, több helyen újraosztotta az ellenőrzési kompetenciákat.
Ahol a tükör mégis homályos maradt
A legnagyobb hasonlóság a hivatalban lévő személyek mandátumának átírásánál jelenik meg.
A tizenhetedik Alaptörvény-módosítás kifejezetten megszüntette Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatását. Ugyanez a csomag hetvenéves felső korhatárt vezetett be az alkotmánybíráknál, ami a nyilvános adatok szerint Polt Péter mellett további három tagot érint. Ez legalább öt, eredetileg határozott időre szóló közjogi mandátum jogszabályi lezárását jelenti.
A 2010-es és a 2026-os beavatkozás politikai indokai különböznek. A Tisza arra hivatkozik, hogy a korábbi rendszer pártpolitikai kinevezései kiüresítették a független intézményeket. Ez súlyos és részben igazolható örökség. De a személyre szabott mandátummegszüntetés ugyanazt a veszélyes üzenetet hordozza. A kétharmad nemcsak a jövő szabályait írja meg, hanem a korábban, törvényesen keletkezett megbízatásokat is felülírhatja.
A jogállami helyreállítás célja önmagában nem tesz minden eszközt jogállamivá.
Az ítéletünk.Nem ugyanaz a rendszer, de ismerős a sebesség
Az adatok alapján nem igaz az az állítás, hogy a Tisza egyszerűen megismétli a Fidesz 2010-es első száz napját. A törvényalkotás mennyisége jóval kisebb. A kormány-előterjesztések aránya magasabb. Léteznek nyilvános egyeztetések, hatásvizsgálatok és ellenzéki intézményi garanciák. A politikai célok között pedig több olyan található – a közmédia pluralizálása, a vizsgálóbizottságok megerősítése, a közvagyon visszaszerzése –, amely éppen a 2010 után létrejött hatalmi rendszer lebontására irányul.
A figyelmeztető jel a tempó maga. A 17,8 napos átlagos parlamenti átfutás alig különbözik 2010 tizenkilenc napjától. Alkotmányos jelentőségű ügyek néhány hét, olykor kilenc nap alatt jutnak el a benyújtástól a végszavazásig. Az egyeztetés léte előrelépés, de az öt- vagy hatnapos véleményezési idő nem feltétlenül elegendő a társadalmi részvételhez.
Magyar Péter kormánya másfelé akarja fordítani az államot, mint Orbán Viktor tette 2010-ben. Ez lényeges különbség. De az államépítés minőségét nemcsak az útiránya, hanem a sebessége és a korlátai is meghatározzák.
A kétharmad legfontosabb próbája nem az, hogy képes-e gyorsan cselekedni. Arra minden kétharmad képes. A valódi próba az, hogy képes-e lassítani akkor, amikor saját igazának tudatában már semmilyen parlamenti akadály nem kényszeríti erre.
Mert eltérő célokat valóban lehet ugyanazzal a hatalomtechnikai sebességgel szolgálni. De ha a gyorsaság állandó módszerré válik, egy idő után már nem a cél alakítja az eszközt. Az eszköz kezdi alakítani a rendszert.
