Vége egy pénzügyi korszaknak

Sarkadi-Szabó Kornél (Fotó: MH)

– Meglepte a piacot a Fed decemberi kamatemelési lépése?

– Érdekes volt nézni a szalagcímeket. Két szélsőség jelent meg a várakozásokban és a kommentárokban egyaránt: vagy nem tulajdonítanak semmilyen jelentőséget ennek a lépésnek és azt mondják, hogy erre a piac már számított, így igazából minimális lépésről van szó. Vagy pedig – a másik szélsőség szerint – vége az olcsó pénz korszakának és jön az újabb Armageddon. Nos, én azt gondolom, hogy mindkét véleményben van részigazság. Tehát tényleg véget ért valami. Itt érdemes azonban egy gondolatkísérletet végrehajtani.

– Azaz?

– Ha visszamegyünk 2008-ba, amikor a válság hatására a Fed a nulla százalék környékére vágta le a kamatokat – a célrátát –, az amerikai kormány stimulusok sorát jelentette be. Akkor véleményem szerint volt olyan szereplő, aki arra számított, hogy a következő hét évben egyrészt folyamatosan lesznek újabb és újabb eszközvásárlási programok, és a kamat ilyen hosszú ideig marad nulla százalék.

– Senki nem gondolt ennyire hosszú, nullaszázalékos kamatkörnyezetre. Vagy mégis?

– Persze lehetett volna erre számítani, ha melléteszünk egyéb tényezőket: úgy lesz a kamat nulla százalék, hogy közben folyamatos recesszió vagy stagnálás lesz, és emellett egy deflációs spirál, valamint a piacok is mélypont közelében vagy nagyon alacsony sávban fognak ingadozni. Na most, ez a „kombó” nyilván indokolta volna „ex ante” a nullaszázalékos, laza kamatpolitikát. Ehhez képest meg az amerikai gazdaság valamilyen szinten talpra állt: ha nem is láttunk a virágkorszakot idéző négyszázalékos növekedést, de kétszázalékosat mindenképpen. A tőkepiacok messze-messze a történelmi rekordokon túl vannak már: a vezető amerikai tőzsdeindexek a korábbi csúcsokhoz képest harminc-negyven-ötven százalékkal vannak magasabban. Tehát egy ilyen környezethez nyilván senki sem társította volna a nullaszázalékos kamatokat. Azt lehetett félrelőni, hogy egy ilyen gazdasági feltételrendszer mellett senki sem számított volna ilyen alacsony inflációs környezetre. Vagyis ez az, ami lehetővé tette a Fed-nek az előző évek laza politikáját.

– Kimondhatjuk, hogy vége egy korszaknak?

– Tényleg vége, de ez nem a Fed kamatemelésével következett be. A vadpiac, az akut válságok sora, ami részben idültté vált, és végigsöpört a világgazdaságon – a kínai lassulástól a feltörekvő blokkok bezuhanásáig –, ez már tart másfél éve. Másképp fogalmazva a világgazdaság, a világpiacok az előző másfél évben legalább két infarktust hordtak ki lábon. Ebből a szempontból a Fed kamatemelése elnyújtott, kései, de ezzel nem ért véget a vadpiac. Sőt, megyünk bele egy olyan időszakba, amely a Lehman-csődhöz képest jobban kisimítva, de újabb és újabb piaci ingadozásokat fog generálni, viszont azonnali összeomlást talán nem.

– De milyen konkrét hatásokkal számolhatunk?

– A káosz folytatódik, sőt mélyül. Eddig is voltak sokkok: a korábban említett feltörekvő gazdaságok lejtőre kerülésétől a kínai lassulásig. Ámde eddig minden egyes szereplő tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a globális döntéshozók a felszínen támogatták a piaci folyamatokat. Most viszont a Fed kamatemelésével megszakadt ez az egység. Ezáltal akár tovább gyengülhetnek a lejtőre került feltörekvő térségek devizái.

– Újabb lavina jöhet?

– Ennek a hatása kettős: elméletben egy kilábalás előtt álló gazdaság exportját segítheti, de – főleg, ha nem tart még ebben a fázisban – a további sokkszerű gyengülés lehetősége a bizalmat még tovább erodálhatja, ami gyorsíthatja a tőkekivonást. Tehát nem tudjuk, hogy ezek a gazdaságok megértek-e már egy gyenge deviza által hajtott, exportvezérelt kilábalásra, avagy hátravan még a pánik üzemmód. Ráadásul – mivel a kínai jüan lényegében a dollárhoz van kötve – a Fed szigorítása tovább ronthatja a gyengélkedő kínai gazdaság export- verseny-képességét néhány más felzárkózó országgal szemben. Márpedig ha a kínai gazdaság tovább lassul, és átesik egy bizonyos ponton, az magával ránthatja a feltörekvő blokk jelentős részét, felgyorsítva egy negatív gazdasági spirált…

– Mi lett volna, ha nem lép a Fed?

– Azt gondolom, akkor is előbb-utóbb bezárulna a kör. Tehát nem lehet minden gazdasági problémát megoldani kizárólag jegybanki politikával. Ha nem is azonnal, de egy új korszak beköszöntének tanúi vagyunk.