Erőn felül teljesített Rióban a magyar delegáció, pontosan úgy, ahogyan azt évek óta teszi. Eredményeink messze meghaladják azt, amit a magyar sport gazdasági és társadalmi háttere indokolna - fogalmazott a lapunknak nyilatkozó sportközgazdász.
Az összesített éremtábla tizenkettedik helyén zárt hazánk a riói olimpiai játékokon, s megfigyelhető, hogy a magyar küldöttség, a pekingi játékok kivételével, az elmúlt tizenhat év játékain hasonló eredményeket ért: el Sydneyből 2000-ben, Athénból 2004-ben és Londonból 2012-ben is tizenhét éremmel távoztak sportolóink, s minden alkalommal nyolc volt az arany, 2008-ban, a pekingi olimpia volt csak szomorú kivétel a maga tíz érmével és három aranyával. Az, hogy Magyarország rendre a tizedik hely környékén zár az éremtáblán, önmagában is nagy teljesítmény, ám ha az érmek számát összevetjük az országok gazdasági adataival, még jobb képet kapunk arról, rendre hogyan teljesíti túl önmagát a magyar sport az olimpiákon.
Az érmek számát az ország lakosságával összevetve drasztikusan megváltozik az éremtábla. Grenada százezer főre jutó egy ezüstje és a Bahamák háromszázezer lakosra jutó egy aranya verhetetlen páros, Magyarország a tizedik helyen áll ebben a rangsorban. Nem léptünk sokkal feljebb tehát, de az előttünk elhelyezkedő országok közül senkinek sincs hatnál több aranya, továbbá csak Új-Zéland és Azerbajdzsán vitt haza több érmet nálunk. Sportolóink ugyanis bő másfél érmet szereztek minden egymillió magyarnak. A lakosságarányos aranyérmek számában még jobb a magyar eredmény, a Bahamák teljesítménye itt is verhetetlen, de Usain Bolték is minden ötszázezredik jamaikainak is vittek haza egy aranyat. A Fidzsi-szigeteki és a horvát lakosság is egymilliós szám alatt gazdagodott első helyekkel, Új-Zéland is előttünk jár, de a hatodik helyen már mi következünk. Nem csoda, a magyar érmek több mint fele arany, s ennél jobb aránnyal csak Jamaica rendelkezik.
Még érdekesebb lista az, amely a GDP-arányos aranyérmesek és súlyozott érmesek mutatnak. Hazánk GDP-arányosan is a toplistán van, az aranyérmek tekintetében a tizenegyedik, a súlyozott érmek tekintetében, ahol az arany négy, az ezüst két, a bronz pedig egy pontot ér, a tizenkilencedik. Az érdekesség, hogy egyik listán sem előznek meg minket nálunk fejlettebb országok, a térségünkből pedig a horvátok, a szerbek és a szlovénok vannak velünk egy súlyban úgy, hogy mindhárman szerényebb GDP-adatokkal szállítottak kevesebb érmet. Olyan országok vannak előttünk a listán, mint Örményország, Kenya, Grúzia vagy Észak-Korea, amelyek rendkívül szerény gazdasági teljesítőképesség mellé szereztek kisszámú érmet. Nyilván 2000 óta folyamatosan csökkent a népesség és nőtt a GDP, ám arányaikban egymáshoz képest nem változtak annyit, így kijelenthetjük, hogy a magyar élsport sikeres. Csak kérdés, honnan származik a siker.
A sportolóink szebben szerepeltek, mint ahogy azt a magyar sport gazdasági és társadalmi háttere indokolná – emelte ki Szabados Gábor. A sportközgazdász hangsúlyozta, hogy az éremtáblákon elért pozícióink semmiben nem tükrözik nemhogy az ország, de a magyar sportélet állapotát sem. Olyan sportágakban vagyunk sikeresek, amelyekben nincsen pénz – hangsúlyozta a szakember. Úgy vélekedett, vannak olyan sportágak, amelyek nem igényelnek nagy pénzügyi beruházást, s ezekben a tehetség, a szorgalom, a szakvezetők tudása és a sportkultúra az, ami győzelmeket eredményezhet. Szabados Gábor szerint a futballban éppen azért maradt le évtizedekkel az ország, mert tőlünk nyugatabbra rengeteg pénzt öltek a sportágba, amit mi nem tudtunk megtenni. A kevésbé pénzigényes sportágakban viszont le lehet győzni a gazdasági különbségeket. Vízilabdában nincs annyi pénz, nem tudott bemutatni olyan mértékű fejlődést, mint a foci, s az anyagi hátrányunk itt eltűnik – fogalmazott. Hozzátette: szerencsés a magyar sportélet, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság meglehetősen konzervatív, így nem hagy ki olyan, kevésbé nézett sportágakat az olimpia programjából, amelyek hagyományosan magyar sikersportok, mint a vízilabda, az öttusa vagy a birkózás. (Noha ezek most egyetlen érmet sem hoztak, különösen utóbbi kettőben gyenge eredményeink születtek.)
A sikersportágak terén megjegyzendő, hogy négy sportágban hoztunk haza érmet. Ezekből az atlétika egy bronzot termelt, így vívásban, kajak-kenuban és úszásban nyertük az érmek döntő többségét. Szokatlan, hogy ilyen kevés sportágunk sikeres. Sportéletünk szempontjából pedig érdekes adalék, hogy aranyaink közel felét az egyetlen érmesünk hozta össze, akit nem magyar edző készített fel a tornára. A sportkultúránk ellenben valóban adott: Magyarország a nyári olimpiák összesített éremtáblázatának nyolcadik helyén áll úgy, hogy az előttünk álló legkisebb állam Olaszország a maga hatvanmilliós népességével.
