A készülő Wekerle Sándor Lakásépítési Program hatására a hazai lakáspolitikában hosszú idő után ismét hangsúlyos szerepet kaphat a lakáskínálat bővítése és azon belül a bérlakások építése – állapította meg a GKI Gazdaságkutató Zrt.
Az elemzésben kifejtették: Magyarországon magas a saját tulajdonú lakásban élők aránya: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a saját tehermentes tulajdonában élő lakosság aránya 77 százalékot tesz ki. Mindez olyan merev struktúrát hozott létre, amely akadályozza a területi és társadalmi mobilizációt. A Wekerle Sándor Program, illetve az ehhez kapcsolódó uniós források lehetőséget adnak arra, hogy némileg rugalmasabbá tegyék a hazai lakásrendszert.
Ehhez azonban a felépülő lakásoknak, kollégiumi férőhelyeknek követniük kell a keresletet: ott kell az ilyen irányú lakásfejlesztéseknek teret kapniuk, ahol a felépülő lakások, férőhelyek bérletére valódi igény van. Ez pedig elsősorban Budapest, az egyetemi városok, illetve néhány prosperáló ipari központ.
Hozzátették, hogy a bérlakásszektor nem csak új építések mentén bővíthető. A jelenleg üresen álló lakások egy része is hasznosítható lehet: Budapesten 120-130 ezer lakás áll valóban üresen.
A bérleti célú hasznosítást ugyanakkor sokszor hátráltatja a bizalom, illetve a jogbiztonság hiánya. A jelenlegi szabályozás mellett egy nem fizető bérlőtől csak hosszas bírósági eljárás végén lehet megszabadulni. Ezen a helyzeten a közjegyző előtti szerződéskötés sem változtat érdemben – tették hozzá.
A GKI úgy véli, a jogi háttér hatékonyabbá tételével a bérleti piac tisztulhatna, a bérleti díjakba épített kockázati felár csökkenhetne.
Egyúttal felhívták a figyelmet a lakásárak folyamatosan növekedésére is: 2025 végén 7,1 éves átlagos nettó fizetésből lehetett megvenni egy átlagos értékű lakást. Ehhez 2019-ben 6,3 évi jövedelem is elég volt.
Közölték, az önkormányzatok bérlakásállománya az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, 2025 végére 99 ezerre. Az önkormányzati lakbérek szintje elmarad a piaci bérleti díjakétól: tavaly a piacon kínált és az önkormányzati lakások lakbére között 3,6–7,7-szeres különbség volt az ország különböző régióiban. A legnagyobb különbség Budapesten alakult ki: itt az átlagos havi piaci bérleti díj négyzetméterenként 5200 forint körül alakult, míg az önkormányzati lakbér 780 forintot tett ki.
Az önkormányzati bérlakásokkal szemben a piaci bérlakások száma az elmúlt időszakban bővült, köszönhetően a befektetői célú ingatlanvásárlásoknak is.
A teljes magyar bérlakás-kínálat és a bérlők tömege 55–60 százalékban Budapesten koncentrálódik. A fennmaradó bérleti piac legnagyobb része öt-hat nagyobb vidéki városban oszlik meg, ahol a keresletet szinte kizárólag az egyetemisták és a nagy ipari beruházások miatt odaáramló munkaerő generálja.
A kisebb megyeszékhelyeken, kisvárosokban és a falvakban a klasszikus albérletpiac gyakorlatilag nem létezik.
A GKI szerint a diákok részesedése a magyar albérletpiacon 20-30 százalék közé becsülhető. A vidéki egyetemi városokban ez az arány 50-60 százalék is lehet, míg Budapesten az országos átlag körüli, a fővárosban ugyanis a pályakezdők, illetve a belföldi és külföldi gazdasági migránsok teszik ki a piac legnagyobb szeletét. Az Otthon Start program némileg csökkentette a diákok magánbérlet iránti keresletét, mivel a támogatott hitel törlesztései alacsonyabbak lehetnek, mint a bérleti díjak – ismertette a GKI közleménye alapján az MTI.
