Az olajpiachoz nézve csekélyke, ugyanakkor forintban is jól mutat, nem hogy dollárban a selyemipar éves bevétele. A szegmens ha nem is rohamtempóban, de évről-évre bővülget, így aki e területre fektetne be, az borítékolhatóan jól fog járni. Amúgy egy kilogramm selyem előállításához kétezerötszáz-háromezer hernyóra és azonos mennyiségű gubóra van szükség.
Attól függ, honnan nézzük: a globális (és igazi) selyempiac értékét 2026-ban 21,2 és 26,3 milliárd dollár közé várják a szakemberek. Ugyan egyik sem egy „kerek" összeg, de szépnek akkor is szép, ha (például) a hazai s nem az amerikai fizetőeszköz állna a számok mögött. Persze ha átváltjuk, akkor még csinosabb lesz a mutató, hiszen így 6.593 és 8.179 milliárd forintot kapunk - melynek tűpontos értékeléséhez érdemes ide írni, hogy a csekélyebb is majd két esztendőn át fedezné hazánk összes egészségügyi kiadását.
A nagyobból pedig még pár elmaradt kórházfejlesztésre is futná.
Visszakanyarodva a selymes területre, itt évente 90.000-125.000 tonnát állítanak elő a hernyók - míg maga a terület durván hat-nyolc százalékos ütemben hízik. Így a következő évtized közepére elérheti - vagy bizonyos kalkulációk alapján meghaladhatja - a 38–53 milliárd dollárt. A két véglet közötti eltérés persze nagyon nem mindegy, azonban a kisebb mutató is olyannyira vonzó, hogy kiválóan megmagyarázza az iparágban zajló beruházási pezsgést. A legnagyobb érdeklődés természetesen az óhazában, azaz Kínában tapasztalható, ahol egyre-másra nyílnak a hernyótelepek.
A piac túlnyomó részét - több mint hetvenkét százalékát - a hagyományos, azaz eperfán „hizlalt" selyem (mulberry silk) adja - míg a többit a lélektelen és rideg gépek állítják elő koszos és büdös üzemcsarnokokban. Utóbbiak együttesen „kiokádott", mesterséges anyagú tömege hét-nyolc millió tonnát tesz ki, tehát ez sem elhanyagolható tényező. Arról nem is szólva, hogy itt az összbevétel eléri a húsz milliárd dollárt - azaz megközelíti az igazi selyemágazat büdzséjét.
Az igazi selyem legnagyobb termelője Kína a maga csaknem hetven, majd őt követi India a maga húsz százalékával - míg a fennmaradó részen pedig főleg Üzbegisztán, Vietnám, Thaiföld és Brazília osztozik. Az előállítás amúgy a sok kicsi sokra megy elvén történik: egy kilogrammnyi nyers áru előállításához ugyanis nagyjából kétezerötszáz-háromezer hernyóra és azonos mennyiségű gubóra van szükség. Mindennek fényében érthető, hogy a ma is luxusnak tekinthető selyem az összes globális textilrost-felhasználásnak csupán elenyésző hányadát, 0,3 százalékát biztosítja.
A készítési folyamat - ha szabad így fogalmazni - a selyemlepkék tenyésztésével startol. A „kukacokat" egy hónapig friss eperfa-levéllel kosztoltatják, majd amikor bebábozódnak, fészket fonnak maguk köré. Amikor eljő az ideje, a gubókat forró vízbe vetik - melynek révén a bábok póriasan mondva megdöglenek és a hengerben lévő ragasztóanyag meglágyul. Ez után - az akár nyolcszáz méter hosszú és folyamatos - szálakat a dolgozók lefejtik, összefonják, és végül selyemfonallá szövik.
Zárásként pedig feleljünk meg a sokakat izgató kérdésre: egy kilogramm nyers hernyóselyem - azaz fonal és/vagy alapanyag - nagykereskedelmi ára világszinten körülbelül 23.000 és 28.000 forint között hullámzik, míg a feldolgozott verzió elérheti a százezret is. Persze minden attól függ, hogy éppen mekkora a kínálat, hol dúlnak háborúk - s mennyien óhajtanak ezzel a sok kézimunkát igénylő szegmenssel foglalkozni.
