Rekord az uniós pénzek kifizetésében

– Áprilisban a korábbi 155-ről 118 milliárd forintra lassult a kormányzati sürgetések ellenére a régi pénzügyi ciklusban bent ragadt uniós pénzek kifizetésének üteme. Ennek mi az oka?

– Az ütem változik, ez sosem egyforma. Egyhavi adatokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Az a gyakorlat, hogy az utolsó három-négy hónapban, amíg a 2007–2014-es ciklus pénzei még lehívhatók, felpörögnek a kifizetések, és az éves kifizetések közel felét hívjuk le az utolsó negyedévben. Az idei év így is rekordnak számít, május első pár napjában hétmilliárd forint körül alakultak pár nap alatt. Csaknem száz százalékon hozzuk az éves kifizetési tervet, az időarányos részre sincs panasz. Az, hogy a havi vagy napi kifizetések átlagai eltérőek, nem jelent gondot. Több mint kétezermilliárdot kell még az év végéig kifizetnünk, aztán le is zárhatjuk a régi ciklust. Az állami pályázatoknál is nyilvánosságra hoztuk az úgynevezett késedelmes projektek listáját. Erről azt kell tudni, hogy 2007-ben 8200 milliárd forint lehívására kaptunk lehetőséget. Ennek eléréséhez a korábbi években a kabinet mintegy ezermilliárd forint értékben engedélyezett túlvállalást, vagyis a 8200 milliárd forint uniós kerethez képest közel 9200 milliárd forint pénzügyi kötelezettséget vállaltunk, már ekkor számolva azzal, hogy lesznek olyan fejlesztések, amelyeket nem lehet befejezni. A futó fejlesztések soron kívüli felülvizsgálata lehetővé teszi, hogy a kormány egyes korábban támogatott fejlesztésektől elvonja a forrást, és a zárásra minimalizálja az ország költségvetési kockázatát. Éppen ezért a késedelmi lista a Miniszterelnökség honlapján elérhető. A gazdasági élet szereplőit ezzel a lépéssel párhuzamosan levélben értesítjük arról, ha a fejlesztéseik megvalósítását kockázatosnak ítéljük. Ezek azok a bizonyos sürgetések. Azonban a pályázók besorolásától függetlenül, mindenkire vonatkozik a tiltás, amennyiben késedelmes projektje van folyamatban, ennek lezárásáig új támogatást nem kaphat az államtól a Széchenyi 2020 pályázati rendszerben. Lassan az összes jogorvoslati ügyet is zárjuk. Ebből nem sok van, nagyjából ezerötszáz.

– A 2014–2020 közötti időszakban változtak, változnak a pályázati feltételek. Ez előny vagy hátrány?

– Az a lényeg, az állam ne uralkodószerepet játsszon a források elosztásában. Az előző, 2013-ig tartó ciklusban kialakított rendszer sokkal szigorúbb volt, mint amit az Európai Bizottság elvárt a tagállamoktól, ráadásul igen költségesen működött. Azt a logikát kell követni, hogy ha egy pályázó átmegy minden vizsgálaton a szigorúbb pályázati feltételek ellenére, akkor a gyakorlati lebonyolítás sokkal egyszerűbb, kevésbé bürokratikus legyen. Csökkentettük például a közbeszerzéseken való részvételek kritériumait is. A pályázatokat kiíró minisztériumok a megszokottnál szűkebbre szabják a feltételeket, de aki ennek megfelel, annak már sokkal könnyebb lesz a hozzáférése az adott forráshoz. A pályázati rendszer teljes egészében elektronikus lesz, sokkal egyszerűbb és olcsóbb, mint eddig. Míg a korábbi rendszerben nagyjából hatszáz adatot kértek egy pályázótól, most háromszázat fognak. Módosul az elszámolási rendszer is, megpróbáljuk kiküszöbölni az előfinanszírozással összefüggő nehézségeket. Az állam tehát kockázatközösséget vállal a pályázókkal. A tervek szerint a pályázó által fizetendő önrészt csak a támogatás kilencven százalékának  kifizetése után kérik. Tehát egy százmillió forint értékű pályázatnál, ahol ötvenmillió forint az önrész és ugyanekkora összegű a támogatás, a pályázó negyvenötmillió forint támogatást felvehet, és csak utána kell teljesítenie az önrészt.

– Az ellenzék azzal támad, hogy a kormány szeretne bebuktatni pályázatokat, és azért változtak a szabályok. Erről mit gondol?

– Ez nincs így. Azokat a projekteket, amelyeknél akár túlvállalásból, akár más ügyből kifolyólag, de szabályos volt a pályázat, ki kell fizetni. Amennyiben a pályázó a kiírásban szereplő határidőket nem tudja vagy nem tartja, akkor bizony a kormányzat eláll a finanszírozástól. És itt jönnek az ellenzéki vádak, pedig meg kell érteni, csak azokat a projekteket fizetjük a központi költségvetésből, amelyek szükségesek és valóban vállalhatók. Így tudjuk az optimális kifizetési szintet beállítani, így látjuk, mit kell a túlvállalási szinten teljesíteni.

– Hány olyan projekt van, amelyet az említettek miatt „vissza kellett dobni”?

– Százas nagyságrendben. Említhetem például az útépítést. Ha még a közbeszerzés sem indult el a cégnél, nincs miről beszélnünk. Ez legoptimálisabb esetben is három-négy hónapot jelent. A határidőből tehát máris kicsúszott a cég. Ezek a beruházások szerepelnek a már említett késedelmi listán. Így a kormányzati túlvállalás mértéke is csökken.

– Ha már az ellenzék szóba került a forráselosztás ügyében, nem lehet elhallgatni az Altus-botrányt sem. Történt előrelépés Gyurcsány Ferenc cégének „furcsa” megbízása körül?

– Már több mint nyolcezer aláírás gyűlt össze, sok jóérzésű ember ellenzi, hogy a bukott miniszterelnök cége az Európai Bizottsággal üzletel. Valahogy Brüsszelből nem igazán érkezik konkrét és megnyugtató válasz a megkeresésünkre. Nem értjük, miként fordulhat elő, hogy Gyurcsány cége ötmillió eurós uniós megbízást kapott. Úgy gondoljuk, ebből a pártja finanszírozására is jut.

– És mi a teendő?

– A következő lépés az lehet, hogy amikor Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter május közepén Brüsszelbe látogat, ezt a kényes pontot szeretnénk napirendre vetetni. Az EB, vagyis az Európai Bizottság gyakorlatában példa nélküli lépésnek tekinthető, hogy az uniós forrásokat érintő kifizetések ellenőrzésével egy ellenzéki, jelen esetben DK-s vezetőt bízzanak meg. Amiről még soha nem beszéltek: az EU éppen a közbeszerzések tisztaságát támadja az összes tagállamban. Akkor visszakérdezek: hogy is van ez? Nem hiszem el, hogy nem vették észre, ez a cég kié, milyen háttérrel. Most pedig, amikor az EB tendereket írt ki, tükröt mutat a tagállamoknak, hogy hogyan kell jól menedzselni a pályázatokat, akkor kiválaszt egy olyan céget, amely egy aktív politikus érdekeltségébe tartozik.

– Nem aggályos ez így?

– Ezt kérdezzük mi is. Brüsszelből annyit közöltek, hogy nem is vizsgálták az Altus tulajdonosi összetéte-
lét. Csak zárójelben jegyzem meg, az EB etikai szabályzatában is benne van, hogy a működésben nem lehet nyoma pártpolitikai kötődésnek. Milyen jogon kérik ezt bármilyen kormányon számon, ha a saját gyakorlatukban nem alkalmazzák? Létrehozunk egy teljesen új struktúrát, annak az ellenőrzési jogát pedig megkapja az, aki egy teljesen más és ellentétes rendszert működtetett. Tehát ha politikailag konzekvens akar maradni, akkor nem mondhat a mostanira jó véleményt. Ha objektív szeretne lenni, akkor a saját politikai meggyőződését kellene sutba dobnia. Akárhonnan nézem, ez abszurd helyzetet teremt. Ráadásul mivel Gyurcsány Ferenc a szerződés kiderülésének pillanatában kijelentette, ő nem gazdasági ember, hanem politikus, akkor ez azt jelenti, hogy minden eszközt, amely a kezében van, politikai célokra is felhasznál. Ezzel szinte saját maga mondta ki, megelőlegezvén azt, hogy az általuk kiadott véleményezési anyag bizony szakmailag nem objektív a fejlesztéspolitikai rendszer működésére nézve. Az EB részéről ez elképesztő beavatkozás Magyarország gazdaságpolitikájába.