Tegnap ismét egymásnak feszültek a kormánypárti és az ellenzéki vélemények a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatban – a parlament tematikus vitanapot tartott. Fókuszban a biztonsági és a megtérülési kérdések voltak.
Kizárja-e a nukleáris energetikai fejlesztés a megújuló energiákra alapozott beruházásokat, és vissza tudjuk-e fizetni a paksi bővítésre igényelt tízmilliárd eurós hitelt? Ezekről a kérdésekről vitáztak tegnap a parlamenti képviselők, miközben számos felszólaló szerint ez sokkal inkább szakmai mint politikai kérdéskör.
Atom és zöld
A nukleáris energiára épülő fejlesztések kizárják a megújulók iparának fellendítését Szél Bernadett, a vitanapot kezdeményező LMP politikusa szerint. Beszédében jelezte: az Országgyűlés nem vizsgálta meg soha, hogy van-e másik útja az energiafejlesztéseknek. Szerinte a világon példátlan modell a magyar kormány terve, hogy egyaránt fejlessze a megújuló energetikai beruházásokat, egyúttal fenntartsa a nukleáris kapacitást. Ezen felül felelőtlennek ítélte a következő nemzedékekre hagyni a kiégett fűtőelemek tárolásának problémáját. Fodor Gábor független képviselő a hazánkban kiemelkedően jól hasznosítható geotermikus energiára hívta fel a figyelmet, szerinte a lehetőséggel még mindig nem élünk megfelelően. Több ellenzéki politikus a nyugat-európai szélparkokat hozta fel eredményes és fenntartható példaként.
Mint arra válaszában Aradszki András, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős kereszténydemokrata államtitkára rámutatott: a parlamentben politikai vita zajlik, ellenben a Nemzeti energiastratégia egy kifejezetten szakmai munka, amely megfogalmazza, hogy a zöldenergiára való támaszkodás megkerülhetetlen. Csak úgy, mint az atomkapacitás fenntartása (a négyezer megawatt kiesését pótolni kell), s a két irány párhuzamosan fejleszthető. Az igaz, hogy a villamos energia tárolása mindkét esetben nagy nehézségekbe ütközik, az új reaktorok már rendkívül rugalmasan szabályozhatók.
Turi-Kovács Béla fideszes képviselő szerint az LMP részéről nem helyes a németországi, dániai szélparkokkal példálózni, mert azok tengerparti országok, míg nálunk a kontinensen csekélyebb a hasznosítható szélenergia.
Az orosz fél nem rendelkezik földrengésbiztos technológiával – figyelmeztetett Fodor Gábor, aki egyébként nem tartja magát a nukleáris energiát zsigerből elutasító politikusnak. Aradszki András ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a paksi biztonsági rendszer kiállta az idő próbáját, a nemzetközileg is elismert hazai szakemberek pedig folyamatosan és megelőző módon keresik és javítják a hibalehetőségeket.
Biztonsági megtérülés
A finanszírozásról és a tízmilliárd eurónyi hitel visszafizetéséről az államtitkár elmondta, véleménye szerint nem lehet gond a tíz év alatt teljesítendő visszafizetéssel. Példaként felhozta, hogy nemrégiben a magyar állam arra is képes volt, hogy mindössze négy év alatt törlessze az Európai Kereskedelmi Banktól (EKB) 2008-ban felvett 14,8 milliárd eurós összeget. Elmondása szerint a két hitel közötti lényeges különbség az is, hogy a paksi bővítésre szánt összeg produktív befektetés, míg az EKB-tól igényelt pénz a közszférában dolgozók fizetését fedezte. A paksi szakembergárda kiválasztása nem lehet politikai feladat, kizárólag szakmai, hiszen az összes atomkatasztrófát emberi mulasztás okozta – emelte ki Turi-Kovács Béla.
Bizalmi kérdés
Vajon hihet-e a moszkvai vezetés a magyar politikusoknak – kérdezte Volner János, a Jobbik alelnöke - mert azok nem feltétlenül tartanak ki álláspontjuk mellett. A képviselő szerint az MSZP korábban igent mondott az atomerőműre, a Fidesz pedig 2009-ben kijelentette, hogy a Déli Áramlat orosz gázvezeték megépítése Európa-ellenes elképzelés, ezért nem támogatja. Egy másik ellentmondásra hívta fel a figyelmet Fodor Gábor: Oroszországtól azt várja el a magyar kormány, hogy tartsa be a hazánk számára előnyös nemzetközi szerződést, miközben Moszkva éppen most bizonyítja, hogy a nemzetközi megállapodásokat nem tartja tiszteletben.
Az atomerőmű fontos szerepe
2 perces interjú: Boros Norbert, az Elmű–Émász Csoport sajtószóvivője, villamosmérnök
– Ön szerint mit jelent a hazai villamosenergia-ellátásban a paksi bővítés?
– Alapvetően két kérdést kell figyelembe venni az árampiacon. Az ellátásbiztonság szempontjából fontos a beruházás, hiszen jelenleg igen nagy arányban importálunk villamos energiát (2013-ban 28 százalék volt a külföldről vásárolt áram mértéke). Azt is látni kell, hogy egy esetleges hiánynak árfelhajtó hatása van. Tehát ha például földgázellátási probléma merülne fel Európában, az egyfelől úgy hatna, hogy a megtermelt villamos energia egy részének ezt a hiányt kellene pótolnia, másfelől a gázüzemű erőművek kiesnének az áramtermelésből. Személy szerint úgy látom, hogy a nyugat-európai kitermelhető gázkészletek kimerülőben vannak, így nem árt hazánknak egy olyan energiaforrás, amely ettől független.
– Élénk szakmai vita zajlik arról is, milyen áron nyújtják majd az új blokkok az áramot. Önnek erről mi a véleménye?
– Volt már Európában nyolcvan euró körüli ára az egy megawattórányi áramnak, most nagyjából harminc euró körül mozog. Én úgy látom, hogy nagyon kiszámíthatatlan, milyen lesz az árampiac helyzete tíz-húsz év múlva, azért azt nem tudnám megválaszolni, hogy úgy általában megéri-e a paksi beruházás.
– A Magyar Villamos Művek álláspontja szerint súlyos áramkapacitási hiányban szenvedünk. Meg tudja ezt erősíteni?
– Az erőműállományunk kapacitása valóban lecsökkent, Paks pedig az igények harminc-negyven százalékát fedezi. Személy szerint úgy vélem, meg kellene vizsgálni ezek felújításának a lehetőségét is.
