Grönland sokáig Európa térképének távoli, jéggel borított szélének tűnt. Ma már egészen másként néz rá Washington, Brüsszel és Moszkva is. Ursula von der Leyen szeptember 6–7-én személyesen utazik Grönlandra, miközben az Európai Bizottság a következő uniós költségvetési ciklusban 530 millió euróra emelné az autonóm terület támogatását, és külön beruházási programot is előkészít.
A látogatás híre azért különösen figyelemre méltó, mert Európa egyre nyíltabban próbálja jelezni: nem kíván kívülálló maradni az Északi-sarkvidékért folyó stratégiai versenyben.
Von der Leyen várhatóan Mette Frederiksen dán miniszterelnök és Beinir Johannesen feröeri kormányfő társaságában érkezik Grönlandra. Johannesen 2026 áprilisa óta vezeti a Feröer-szigetek kormányát. A delegáció a tervek szerint Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnökkel és más helyi vezetőkkel is tárgyal.
Grönland jogállása különösen fontos ebben a történetben. A világ legnagyobb szigete nem önálló állam és nem uniós tag, hanem a Dán Királyság széles körű önkormányzattal rendelkező autonóm területe. Bár 1985-ben kilépett az akkori Európai Közösségből, ma is különleges kapcsolat fűzi az Európai Unióhoz.
Brüsszel ezt a kapcsolatot most látványosan szorosabbra fűzné.
Az Európai Bizottság hivatalos terve szerint a 2028–2034 közötti időszakban 530 millió eurót különítenének el Grönland számára. Ez több mint kétszerese a jelenlegi költségvetési ciklusban rendelkezésre álló közvetlen támogatásnak. Emellett a sziget továbbra is hozzáférhet olyan uniós programokhoz, mint a Horizon Europe, az InvestEU vagy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz.
A pénz egyik látványos felhasználási területe a digitális infrastruktúra lehet. Az EU már most is 54,7 millió eurót fordít a Tusass Connect tenger alatti kábelprojektre, amely Grönland különböző régióit kapcsolná össze megbízhatóbb adatátviteli hálózattal. Ez első hallásra technikai részletnek tűnik, az Arktiszban azonban a kommunikációs infrastruktúra egyben gazdasági és biztonságpolitikai kérdés is.
A következő lépcsőt egy 150 millió eurót meghaladó új beruházási csomag jelentheti. Ennek előkészítéséről az Euractiv számolt be egy, az Európai Parlament fejlesztési bizottságának küldött bizottsági levél alapján. A pontos projektek még kialakítás alatt állnak, de Brüsszel korábban a kritikus nyersanyagok, a megújuló energia, a digitális kapcsolatok és az infrastruktúra fejlesztését is kiemelte.
A háttérben közben jóval nagyobb játszma zajlik.
Donald Trump többször kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak ellenőrzése alá kellene vonnia Grönlandot. Júliusban a NATO ankarai csúcstalálkozóján ismét azt mondta, hogy szerinte a területnek amerikai, nem pedig dán ellenőrzés alatt kellene állnia. Trump ezt elsősorban biztonsági érvekkel indokolja, és Oroszország, valamint Kína növekvő sarkvidéki jelenlétére hivatkozik.
Az amerikai érdeklődés nem pusztán politikai retorika. Grönland északnyugati részén működik a Pituffik Space Base, amely kulcsszerepet játszik az amerikai rakéta-előrejelzésben, űrmegfigyelésben és Észak-Amerika védelmében. A sziget ráadásul a Grönland–Izland–Egyesült Királyság közötti úgynevezett GIUK-rés közelében fekszik, amely hagyományosan stratégiai fontosságú az orosz haditengerészet észak-atlanti mozgásának megfigyelésében.
Ehhez társul Grönland ásványkincsvagyona. A szigeten jelentős ritkaföldfém- és egyéb kritikusnyersanyag-készletek találhatók, amelyek egyre fontosabbak az akkumulátoroktól az elektronikai iparon át a modern fegyverrendszerekig. Európa és az Egyesült Államok egyaránt szeretné csökkenteni függőségét a kínai nyersanyagellátástól, így Nuukban ma már egy bánya megnyitása is geopolitikai kérdéssé válhat.
A szeptemberi út egy másik északi politikai esemény után következik. Izland augusztus 29-én népszavazást tart arról, újraindítsa-e az Európai Unióval korábban félbeszakított csatlakozási tárgyalásokat. Pontosabban tehát nem Izland „visszatéréséről” van szó, hiszen az ország soha nem volt az EU tagja. A referendum azt döntheti el, kapjon-e új lendületet a 2015-ben lezárt csatlakozási folyamat.
Az időzítés mégis szimbolikus. Ha Izland közelebb kerül az Európai Unióhoz, miközben Brüsszel Grönlanddal is szorosabb kapcsolatot épít, az EU politikai súlya érzékelhetően növekedhet az észak-atlanti és sarkvidéki térségben.
Von der Leyen egyébként nem először jár Grönlandon. 2024 márciusában Frederiksen társaságában Nuukban megnyitotta az Európai Bizottság helyi irodáját. Az idei látogatást eredetileg 2026 márciusára tervezték, ám a dán előrehozott választások, majd az elhúzódó koppenhágai koalíciós tárgyalások miatt elhalasztották.
Szeptemberben tehát nem egyszerű protokolláris látogatásra kerül sor.
A tárgyalóasztalon várhatóan ott lesz a pénz, az infrastruktúra, a nyersanyag, a biztonság és mindenekelőtt Grönland saját jövője. Ebben pedig a helyiek álláspontját nem lehet megkerülni: a grönlandi vezetés következetesen hangsúlyozza, hogy a sziget sorsáról Grönland lakosságának kell döntenie.
Az Északi-sarkvidéken közben olvad a jég, új hajózási útvonalak nyílhatnak meg, és a korábban megközelíthetetlen nyersanyagok egy része is könnyebben hozzáférhetővé válhat. A térség ezért már nem a világ pereme.
Lassan éppen ellenkezőleg: az egyik olyan hely lesz, ahol a következő évtizedek nagyhatalmi versenyének szabályait írják. Grönland pedig hirtelen a térkép széléről annak közepére került.
Források: Euractiv; Európai Bizottság; Feröer-szigetek kormánya; Associated Press.
