Ausztrál kutatók a depresszió egy lehetséges új altípusát azonosították, amely szoros összefüggést mutathat a szervezet belső biológiai órájának zavaraival.
A cirkadián depressziónak nevezett állapot segíthet megmagyarázni, miért nem hatnak minden betegnél megfelelően a hagyományos antidepresszánsok, és miért lehet szükség személyre szabottabb kezelési módszerekre. A kutatás eredményeit a British Journal of Psychiatry című szakfolyóiratban tették közzé.
A Sydney-i Egyetem kutatói több mint 11 ezer ausztrál, súlyos, visszatérő vagy tartós depresszióval élő ember klinikai és genetikai adatait elemezték. A vizsgálatban 2604 résztvevőnél, vagyis a csoport mintegy 23 százalékánál találták meg az új altípushoz kapcsolódó jellemzőket. A cirkadián kifejezés a szervezet nagyjából 24 órás biológiai ritmusára utal, amely többek között az alvás és az ébrenlét váltakozását szabályozza, de a hangulatra, az anyagcserére és a koncentrációra is hatással van.
A kutatók több olyan tünetet azonosítottak, amelyek gyakrabban fordultak elő az érintetteknél. Ezek közé tartozik a reggeli, ébredés utáni erős fáradtság, a késői alvási ritmus, az éjszakázásra való hajlam, valamint az, hogy az érintettek szabadnapokon jóval tovább alszanak, mint munkanapokon. A depressziós időszakokban megnövekedhet az alvásigényük, és hangulatuk, energiaszintjük, étvágyuk, illetve testsúlyuk is szezonális ingadozást mutathat. A szakemberek szerint ezek a jellemzők együttesen utalhatnak arra, hogy a biológiai óra zavara is szerepet játszik a betegség kialakulásában vagy lefolyásában.
A vizsgálat egyik fontos megállapítása, hogy a feltételezett cirkadián depresszióban szenvedők a hagyományos antidepresszánsokra, különösen a szerotonin visszavételét gátló gyógyszerekre, átlagosan kevésbé jól reagáltak. Emellett gyakrabban tapasztaltak mellékhatásokat is. A tünetek sok esetben már fiatalabb életkorban megjelentek, és a depressziós epizódok súlyosabb lefolyással jártak. A kutatók többek között a testsúlygyarapodás, az öngyilkossági gondolatok és bizonyos más pszichés tünetek gyakoribb előfordulását is megfigyelték.
A genetikai elemzés további összefüggéseket tárt fel. Az érintetteknél magasabb genetikai kockázati értékeket találtak többek között a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, a szorongással és a bipoláris zavarral kapcsolatban. Bizonyos gyulladásos folyamatokkal és az inzulinrezisztenciával összefüggő genetikai jelzések szintén gyakoribbak voltak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden érintett ezekben a betegségekben is szenved, vagy hogy a biológiai óra zavara önmagában okozza a depressziót.
A felfedezés új kezelési lehetőségek előtt nyithat utat. A kutatók szerint egyes betegek számára hatékonyabbak lehetnek azok a módszerek, amelyek közvetlenül a szervezet napi ritmusát célozzák. Ilyen lehet például a fényterápia, a melatonin alkalmazása, valamint az alvási és napi rutin rendszeresebbé tétele. Ezek a módszerek segíthetnek a biológiai óra összehangolásában, és a jövőben a személyre szabott depressziókezelés fontos elemeivé válhatnak. Alkalmazásukról azonban orvossal kell egyeztetni, különösen gyógyszeres kezelés mellett.
A kutatás eredményeit ugyanakkor óvatosan kell értelmezni. A szakemberek hangsúlyozzák, hogy egyelőre további vizsgálatokra van szükség annak igazolására, hogy a cirkadián depresszió valóban önálló, egyértelműen meghatározható altípus-e. Az sem tisztázott teljesen, hogy az alvási problémák mennyiben járulnak hozzá a depresszió kialakulásához, és mennyiben a már fennálló betegség következményei.
A felfedezés jelentősége mégis abban rejlik, hogy ráirányítja a figyelmet a depresszió sokféleségére. Nem minden beteg reagál ugyanúgy a kezelésre, és az alvási szokások, a napi ritmus, valamint a biológiai sajátosságok figyelembevétele segíthet abban, hogy a jövőben több ember kapjon számára megfelelő terápiát – írja a New York Times.
