Egyre többen beszélnek a fiskális élénkítés szükségességéről. Így elképzelhető, hogy ma ezzel kapcsolatban javaslatot hoz az Európai Bizottság.
Juncker ötlete szerint az oktatásra és a beruházásokra vonatkozó állami kiadásokat nem kellene figyelembe venni a háromszázalékos GDP-arányos deficit-, illetve a hatvanszázalékos adósságrátára vonatkozó plafon kiszámításánál.
Egyébként már eddig is volt lehetőség arra, hogy a menekültválsággal, illetve a terrortámadásokkal összefüggő, hirtelen fellépő költségvetési kiadásokat figyelmen kívül hagyják a deficit- és adósságszabályok kiszámításánál. A szabályrendszer viszont bonyolult és egyúttal eseti jellegű is. Juncker lazító javaslata éppen a kivételezések rendszerét változtatná meg és mindenkinek egyértelmű keretet adna arra, hogy mely tételeket, mikor lehetne negligálni a deficit- és adósságszabályok kiszámításakor, amelyekre egyébként a szankciók is épülnek. A rugalmasságot, illetve az oktatási és beruházási kiadások különleges elbírálását sokan már régóta szorgalmazzák, hiszen ez egyfajta növekedési löketet is adhatna a kontinensnek.
A fiskális lazítás csökkentené a fejlett piaci jegybankokra nehezedő nyomást is csökkentené.



