Egyre jobb a megítélésünk az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) működési területén belül, érezhetően javul az országimázs, a jó gazdasági teljesítmény fontos tényező, s bízunk benne, hogy fenntartható ez a pozitív trend – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Nikoletti Antal, az EBRD Magyarországot képviselő igazgatósági tagja annak kapcsán, hogy a napokban látogatást tett Magyarországon az EBRD igazgatóságának küldöttsége. Ugyanakkor „az állam vélt növekvő szerepvállalása a gazdaságban” bizonyos nézeteltérésekre is alapot nyújt.
– Budapesten „vizitelt” EBRD, de elmaradt az erről szóló csinnadratta. Ezek szerint nem akarták megváltani a világot részvényesek?!
– Az úgynevezett Board Consultation Visit keretében jártunk Magyarországon. Ez olyan találkozó, amelyre három-négy évente sor kerül minden működési országban. Cégekkel, bankok vezetőivel, politikai elemzőkkel, a jegybank vezetőivel találkoztunk. Emellett a kormányzati szervezetektől teljesen független szereplőket, vagyis az NGO-kat (non government organization – a szerk.) is felkerestük. A mostani látogatás kapcsán Tarlós István főpolgármesterrel, valamint Budapest vezetésével és természetesen Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel és a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkáraival is egyeztettünk. A vizit célja az általános tájékozódás, a konzultáció, a tapasztalatszerzés volt, ráadásul régiós jelentősége is lett, hiszen Szlovákiát is megjárta az EBRD képviselete. Összesen huszonöt országot képviselt az EBRD Budapesten, nyolc igazgató személyében, többek között olyan meghatározó részvényeseket, mint Németország, Olaszország, Oroszország, Törökország, Ausztria, Dél-Korea, Hollandia vagy Izrael.
– Miközben számos elemzés „élteti” a magyar gazdaságot, addig nyúlfarknyi tudósítások szerint nincs is demokrácia nálunk, ráadásul a hitelminősítők sem lendítenek rajtunk. Pontosan látják a londoni székhelyű EBRD-ben a folyamatokat?
– Számos területen sikerült elérni, hogy az EBRD-s kollégák is megértsék, mi történt és mi zajlik Magyarországon. Vannak bizonyos témák, amelyek folyamatos kommunikációt igényelnek, módszeresen kell párbeszédet folytatni, hogy alaposabb rálátásuk legyen a döntéshozóknak a folyamatokra. Nekünk, akik a nemzetközi szervezetekben hazánkat képviseljük, az a feladatunk, hogy fáradhatatlanul és több oldalról megközelítve megvilágítsuk a sokszor egymondatos hírekben megjelenő jelenségek hátterét, okait, s figyeljünk a reakciókra, az ötletekre és a kritikára is. Ezeket aztán a saját szemszögünkből és érdekeink mentén kell figyelembe venni, beépíteni vagy akár konfrontálódni miattuk. Mindezt tudatosan.
– Több, rólunk szóló nemzetközi elemzés alapján gond, hogy az állam mérete még mindig túl nagy Magyarországon. Így látja ezt az EBRD is?
– Nézze, vannak bizonyos nézeteltérések, de ez természetes. Nem gondolom, hogy léteznek minden helyzetben egyformán alkalmazható módszerek, struktúrák és helyes válaszok, vagy hogy a gazdasági-politikai-társadalmi kérdésekre vannak kész receptek, meg olyan egyszerű ezeket implementálni és működtetni, mint elkészíteni egy mákos tésztát. Kétségtelen, hogy az egyik ilyen téma például a magyar állam vélt növekvő szerepvállalása a gazdaságban. A fejlett világban eltérő mértékű és különböző módon érvényesül a közösségi, vagy az állami akarat a gazdaságban. A liberális, a piacot mindenhatónak gondoló felfogás elméleti-szemléleti háttere az az idealizált felfogás, miszerint – tekintet nélkül az áru vagy a szolgáltatás és annak piacának jellegére, sajátosságaira – innovatív, a fenntartható nyereséget éveken át visszaforgató, értékteremtő vállalkozások a kereslet és kínálat tökéletes egyensúlyi állapotában és a tökéletes szabad verseny kereti között működnek, és ezért az állam kizárólag csak felügyelhet bizonyos területeket, de minden körülmények között rossz tulajdonos…
– A Lajtán túl mégis ez az elv van érvényben.
– A felügyeletek, a szakmai hatóságok kőkeményen szabályoznak, szinte napi szinten szólnak bele a működésbe. Inkább az a jellemző, hogy a közműcégek tartományi vagy nemzeti tulajdonban vannak, ahogy nálunk is efelé haladunk. Ez nem visszarendeződés, hanem korrekció, és senki nem akar szocializmust építeni nálunk, ha mégis, azt nem a polgári oldalon kell keresni.
– Említette, hogy egyeztettek cilvilszervezetekkel is. Miért fontos ez az EBRD-nek?
– Ezeknek a viziteknek kötelező része az NGO-kkal, függetlennek tekintett társadalmi szervezetekkel történő párbeszéd is. Nyilván azok között is vannak inkább ellenzéki vagy inkább konzervatív beállítottságúak. A beszélgetések célja, hogy legyen ellenpontja a hatósági, állami szervezetekkel történő találkozóknak, legyen kritika is. Az EBRD-s kollégák ezeket az összejöveteleket nagy rutinnal kezelik – az EBRD kemény terephez szokott, gondoljunk csak Fehéroroszországra, a kisázsiai vagy az arab térségre, Görögország is működési ország lett, ott van Románia és Oroszország is vagy a Balkán. Az NGO-knak minden országban a kritika a dolguk, és akkor jó, ha konstruktív módon teszik ezt. Budapesten kifejezetten korrekt volt a beszélgetés. A lényeg, hogy ne azok tanítsanak minket a demokráciára, akik csak könyvekből ismerik. Szlovákiában élvezetes volt éppen ez a rész, az ember újra az egyetemi klubok fiatalos lendületében találta magát.
– Az EBRD a kormány prognózisánál fél százalékkal vár kisebb növekedést, vagyis lassulástól félti Magyarországot?
– Szó sincs róla! Egyre jobb a megítélésünk, érezhetően javul az országimázs, a jó gazdasági teljesítmény fontos tényező, bízunk benne, hogy fenntartható ez a pozitív trend. Magyarországot demokratikus berendezkedésű, gazdaságilag sikeres és piaci alapokon működő, modern, európai országnak tekintik, és jó befektetési területnek. Arra kell figyelnünk, hogy jó érzéssel gondoljanak ránk, ez fontos tényező, hiszen a befektetési döntések nemcsak képletek alapján történnek, szövetségesekként és barátként kell ránk gondolniuk.
– És a görög helyzet? Esetleg „magyaros” párhuzam?
– Természetes, hogy minden figyelem a görögökre irányul. Szimpatizálunk a görög igazgatóval, és bízunk benne, hogy nem omlik össze Görögország. Az biztos, hogy ez nekünk, európaiaknak nem érdekünk. A mostani helyzet összetett gazdasági, társadalmi, geopolitikai és morális kérdéseket vet fel. Amiről most folynak a tárgyalások még csak a válságkezelés, felületi kezelés, a törlesztőrészletek kérdésköre. Sokkal inkább nagyobb kérdés, hogy miképpen fog működni a gazdaság hosszú távon, és ez még nem látszik szerintem. Bár nagyon keményen megszorongatták most Athént, mégis van egyfajta „tékozló fiú” iránti szimpátia irányukban. Úgy tűnik, többet ér, aki eltéved és visszatér, mint, aki – például Magyarország – önerőből oldja meg a problémáit, és nem a nemzetközi közösség segítségével.
