Az Apollo-14 küldetés által a Földre hozott kőzetminták alapos elemzése szerint a Hold legalább negyven-, de akár száznegyven millió évvel korábban alakulhatott ki, mint ahogyan azt eddig feltételeztük.
Annak ellenére, hogy évtizedek óta napirenden van és vizsgálati módszerek széles skáláját bevetve próbálták megválaszolni, a Hold korának kérdése még ma is heves viták tárgya – írja a csillagaszat.hu. A digitális kikötő beszámolója szerint most azonban úgy tűnik, hogy egy kutatócsoportnak, amelynek vezetője Mélanie Barboni (UCLA, Department of Earth, Planetary and Space Sciences), legalább égi kísérőnk minimális korát sikerült rögzítenie.
A legújabb elképzelések – például Edward Young (UCLA, 2016) elmélete – szerint a Hold a Föld és egy hipotetikus, Theia nevű bolygóembrió ütközésének következtében jött létre nagyjából 4,51 milliárd évvel ezelőtt. A körülbelül a Mars méretével megegyező nagyságú Theia eredetileg a Nap-Föld rendszer L4 Lagrange-pontjában keringett a Nap körül, ahonnan a Jupiter és/vagy a Vénusz gravitációs perturbációinak hatására szabadult ki, majd bolygónk pályája mentén mozogva végül szemből a fiatal Földnek ütközött, a Hold pedig a katasztrófa törmelékéből állt össze. Barboni és munkatársainak új eredménye azt jelenti, hogy a kísérőnk a Naprendszer születése után mindössze hatvanmillió évvel keletkezett, ez pedig fontos információ a csillagászok számára.
A holdi kőzetek korának meghatározása általában nehéz feladat, mivel nagy részük több más kőzet fragmentumait is tartalmazza. Barboninak és kollégáinak azonban sikerült nyolc, ősi állapotban megmaradt cirkonmintát elemeznie. Főleg a kőzetekben található radioaktív urán és lutécium bomlástermékeire voltak kíváncsiak. Előbbi bomlása sorában többek között ólom, utóbbiéban pedig hafnium keletkezik. A bomlástermékek és a kiindulási elemek mintákban mérhető arányából a felezési idők ismeretében kiszámítható a kőzetminták, ezen keresztül pedig a Hold kora.
A legújabb elképzelések – például Edward Young (UCLA, 2016) elmélete – szerint a Hold a Föld és egy hipotetikus, Theia nevű bolygóembrió ütközésének következtében jött létre nagyjából 4,51 milliárd évvel ezelőtt. A körülbelül a Mars méretével megegyező nagyságú Theia eredetileg a Nap-Föld rendszer L4 Lagrange-pontjában keringett a Nap körül, ahonnan a Jupiter és/vagy a Vénusz gravitációs perturbációinak hatására szabadult ki, majd bolygónk pályája mentén mozogva végül szemből a fiatal Földnek ütközött, a Hold pedig a katasztrófa törmelékéből állt össze. Barboni és munkatársainak új eredménye azt jelenti, hogy a kísérőnk a Naprendszer születése után mindössze hatvanmillió évvel keletkezett, ez pedig fontos információ a csillagászok számára.
A holdi kőzetek korának meghatározása általában nehéz feladat, mivel nagy részük több más kőzet fragmentumait is tartalmazza. Barboninak és kollégáinak azonban sikerült nyolc, ősi állapotban megmaradt cirkonmintát elemeznie. Főleg a kőzetekben található radioaktív urán és lutécium bomlástermékeire voltak kíváncsiak. Előbbi bomlása sorában többek között ólom, utóbbiéban pedig hafnium keletkezik. A bomlástermékek és a kiindulási elemek mintákban mérhető arányából a felezési idők ismeretében kiszámítható a kőzetminták, ezen keresztül pedig a Hold kora.
