Fontos, hogy a gyerekek ne száraz lexikális tudást és dögunalmas koncertet kapjanak, hanem élményt – vallja Hámori Máté, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetője. A karmesterrel az iskolai műsorokon túl formabontó, előadással kombinált hangversenyeikről is beszélgettünk, amelyekkel az a célja, hogy megszólítsa a klasszikus zenétől idegenkedőket.
– A Zeneakadémián tartott tematikus koncertsorozataik következő blokkja a Hősök vagyunk címet kapta. Miért éppen ezt, és milyen zeneművekkel készülnek?
– Az őszi fél évben Gyermekek vagyunk címmel ment egy sorozat, most pedig ennek a folytatása következik: hiszen minden gyerek hős szeretne lenni, bizonyos esetekben felnőttként is hőssé válunk. Ilyen az első, február 9-i koncert témájaként a szerelem, vagy a második, a küzdés. Előbbi műsorán szerepel a Werther című Zombola Péter-csellóverseny ősbemutatója, Csajkovszkij Rómeó és Júliá- ja, valamint Schönberg Megdicsőült éj című művének 1943-as változata. A március elsejei estünkön pedig Liszt Prométheusza is elhangzik.
– Az ilyen erős tematizáltsággal mi a célja?
– Az új koncertközönség kiépítése. Ugyanis sokakat, főképp a fiatalokat azért riaszthatja el a klasszikus zene, mert talán túl absztraktnak tartják. Talán le tudjuk győzni a távolságtartásukat úgy, hogy kibontjuk a zenében elvontnak tűnő drámai tartalmat. Ebben segít a zeneakadémiai koncertjeink előtt tartott Beavató című program, amelyen együttesünk állandó közreműködője, Eckhardt Gábor zongoraművész-zenepedagógus magyaráz az érdeklődőknek a művekről.
– Az Óbudai Danubia Zenekar tovább is ment az ismeretterjesztésben, a Budapest Music Centerben tartott zeneszerzőportrék műsorszámait is Eckhardt Gábor előadása szövi át. Hogyan jött létre a kapcsolat vele?
– Az említett okok miatt is nyitni kell a koncertformákat, Eckhardt Gábor művek között elmondott érdekességei pedig segítenek abban, hogy a közönség belehelyezkedjen a darabokba, a zeneszerző életébe. Régóta ismerem őt, először egy vidéki koncerten hallottam konferálni, tetszett a felkészültsége, az előadásmódja, ezért megkérdeztem, volna-e kedve ehhez. Bevált, sikeres kezdeményezés, telt házakkal mennek az estek.
– Ebben a sorozatban most tavasszal Schumann következik, miért éppen ő?
– Azért választottam ki, mert izgalmas személyiség, számos legenda övezi az életét. Eckhardt Gábor pedig majd tisztázza, hogy mi igaz és mi nem ezekből. Egyébként ez is egyfajta korszellem, érdekli a közönséget a néhai zeneszerzők élete.
– A formabontást szolgálják a más műfajokba tett kirándulások is? A népszerű alternatív rockegyüttes, a Quimby zenéjéből készült szimfonikus esttel is készülnek az idén.
– Két műfaj találkozása mindig izgalmas. Igyekszünk színvonalas alapanyagokból dolgozni, amelyekből új minőséget hoz létre az áthangszerelés. Ilyenkor nem csupán akkordokat játszunk az eredeti zene alá, hanem Ott Rezső munkája nyomán komoly szimfonikus művé állnak össze az ikonikus dalok. Azt gondolom, hogy az ilyen koncertek közönségéből lesznek olyanok is, akik talán emiatt jönnek el egy klasszikus hangversenyre, ezért is nem haszontalan.
– Az óbudai iskolákban is tartanak előadásokat, most épp Haydn A patikus című művének átdolgozásával, de van Mozart-műsoruk is. Hogyan lehet ön szerint felkelteni a gyerekek érdeklődését?
– Jó magyar szöveg kell hozzá, ami érthető számukra, és interaktívvá kell tenni, ezért mindig kérdezgetem is őket. Műfajilag bármi elképzelhető, de a legfontosabb, hogy sugározzuk a zene szeretetét feléjük, és hogy élményt adjunk, ne pedig száraz lexikális tudást. Később, ha rákaptak a zene ízére, elviselik majd a hagyományosabb kereteket is. Máig emlékszem az iskolás- éveimre, amikor dögunalmas kényszerkoncertek, előadások voltak, ezek inkább elriasztják őket.
– Több mint két éve vezeti a zenekart, hogyan értékeli az eltelt időszakot? Az együttes néhány éve a megszűnés szélére sodródott, sikerült a pénzügyeket is rendezni?
– Amit kitaláltunk, azaz hogy újraindítjuk a zenekart, megtaláljuk a helyét a palettán és szélesebb közönséget szólítunk meg, szerintem jó úton halad a kiteljesedés felé, persze van még dolgunk. Tavaly a koncertjeinknek összességében több mint kilencvenszázalékos látogatottsága volt. Ami pedig a pénzügyeket illeti, az előadó-művészeti törvénynek megfelelően állandó tagsággal, kiemelt minősítésű együttesként működünk. Óbuda önkormányzatának támogatásán kívül az államtól kapott összeg a tavalyi negyvenmillió forintról az idén hatvanmillióra emelkedik, de még így is feleannyi, mint a hozzánk hasonló zenekaroké.
– Megkapták használatra az egykori Flórián mozit próbateremnek. Korábban hallottunk arról, hogy itt egy kis koncertközpontot alakítanának ki, hogyan áll ez az ügy?
– Elsőként annyira újítottuk fel az önkormányzat segítségével a helyiségeket, hogy próbálni tudjunk, a második lépcső volna a bővítés és a további felújítás, ehhez még keressük a pénzt, szeretnénk uniós pályázaton is indulni.
– Néha olvasni olyat, hogy a lakosságszámhoz, a kultúrafogyasztó réteghez képest Európa más országaival összevetve túl sok a szimfonikus zenekar Magyarországon, főleg Budapesten. Erről mi a véleménye?
– Meg szoktam fordítani ezt a felvetést: ez az „aránytalanság” olyan kincse az országnak, amelyre büszkének kell lennünk. Világhírű és világszínvonalú a zenei életünk, a zenekultúra pedig a problémák ellenére is fejlett. Nem lehet fűnyíróelven, statisztikai szempontok szerint bánni ezzel. Olyan kulturális exportcikk, amelyre stratégiát lehet építeni.
