A kortárs orosz irodalom helyzetéről is beszélgettek a tegnap zárult Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A pénteki előadáson elhangzott, minimum kétezer eladott példánytól nyereséges egy könyv, és a posztmodernt az úgynevezett újrealizmus válthatja fel.
A múlttal, történelemmel foglalkozó kötetek vezetik a sikerlistát (Fotó: Bodnár Patrícia)
M. Nagy Miklós íróval, műfordítóval, a Helikon Kiadó irodalmi vezetőjével és főszerkesztőjével beszélgetett Zelei Dávid irodalomkritikus, szerkesztő a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programján a minap a kortárs orosz irodalom hazai fogadtatásáról, a klasszikus művek újramegjelentetéséről.
Az orosz nyelvvel történő megismerkedésem gyerekként kezdődött, amikor kezdetben szituációs játékokon keresztül, majd később nyelvtankönyvből tanultam meg a nyelvet – mondta M. Nagy Miklós. Hozzátette: mivel orosz egyetemre járt, erősen jelen volt a nyelv és az irodalom a mindennapjaiban.
Az elmúlt harminc év orosz sikerkönyvei között főként a múlttal, történelemmel foglalkozó könyvek vezetik a listát – hangsúlyozta. A sztálini korszakról és lágerrendszerről számos kötet szól, például Vaszilij Akszjonov Moszkvai történet című műve, amely M. Nagy Miklós szerint olvasmányos, szappanoperaszerű alkotás. Vagy ott vannak Edvard Radzinszkij Sztálinról szóló könyvei, amelyekben a szerző eleven emberként ábrázolja a kegyetlen diktátort.
S nem mehetünk el szó nélkül Ljudmila Ulickaja mellett sem: többek között olyan sikerkönyvek szerzője, mint a Szonyecska, a Médea és gyermekei, amelyet az írónő családi krónikának nevezett. A Kukockij esetei című regénye elnyerte a legrangosabb orosz irodalmi díjat, az Orosz Bookert 2001-ben. Ulickajáról úgy tartják, hogy a 19. századi klasszikus orosz irodalom és regény hagyományainak folytatója. Ugyanakkor kritikusai és saját maga szerint is igazi műfaja nem a regény, hanem a novella. Nem a rendkívüli, drámai események, hanem a mindennapi élethelyzetek érdeklik; hősei nem alakítói, hanem áldozatai a háttérben éppen csak felsejlő nagy történelmi változásoknak, a szovjet korszak egyéni életet és véleményt megfojtó szorításának. Esendő hőseit, főként a változatos élettörténetű nőalakjait fanyar humorral, iróniával vegyes megértéssel ábrázolja. Írásművészetét ebben a tekintetben és a kisprózához való vonzódásában is Csehovéval rokonítják. Az írónő 2009-ben a tizenhatodik Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, ahol Budapest-nagydíjjal tüntették ki. M. Nagy Miklós elmondása szerint hazánkban hatalmas a kultusza, óriási sikerének titka mégis rejtély.
A beszélgetésen az író, műfordító rámutatott, tapasztalata szerint történelemről, múltról akarunk olvasni, valamint dokumentarista tényregényeket. Továbbá a posztmodern szerzők is igen sikeressé váltak Magyarországon: Vaszilij Akszjonov, Vlagyimir Szorokin, Viktor Pelevin mind zsenik, és nemcsak a tömegolvasói igényeket elégítik ki – fűzte hozzá M. Nagy Miklós. Mint kiemelte, Pelevin például könyveiben olyan, a mai világot érintő, izgalmas témákat dolgoz fel, mint például a mesterséges intelligencia vagy a metoo-mozgalom.
Hazánkban minden megjelenik, ami sikeres, míg Oroszországban ez nem így van – mondta. Majd hozzátette, minimum kétezer eladott példánytól nyereséges egy könyv, s arról is szólt, hogy a posztmodern után talán az újrealizmus az, ami sikeres lehet. Mint kiemelte, a könyvkiadó irodalmi vezetőjeként célja évente egy klasszikus orosz művet újrafordítani.
