A jegybanki hitelprogram segédmotorja a gazdaságnak, de csak átmenetileg, és jó, hogy a pénzintézeti szektornak, a nemzetgazdaság egészének nem kell erre berendezkednie. Jelentőségét nem lehet vitatni, jó, hogy volt, s jó, hogy véget ér – mondta lapunknak Bod Péter Ákos, közgazdász, volt jegybankelnök, aki szerint túl sok a gazdaságpoltikai változás.
Bod Péter Ákos (Fotó:MH)
– Kivezetési szakaszba jutott a jegybank hitelprogramja, összességében hogyan értékeli a projektet?
– Jó, hogy volt, s jó, hogy véget ér…
– Konkrétabban?
– A jegybanki növekedési hitelprogramról kezdettől fogva azt gondolom, hogy rendkívüli helyzetben van létjogosultsága, még akkor is, ha nem tartozik az intézmény alapfunkciójához. Ugyanakkor a beilleszthető programokhoz lehet sorolni, ráadásul volt már ilyen a magyar gazdaságpolitikában.
– Mikor?
– A kilencvenes évek elején az Antall-kormány Start-hitellel, kedvezményes privatizációs hitellel igyekezett olcsó pénzügyi kölcsönökhöz juttatni a magyarországi vállalkozásokat. Vagyis nem ismeretlen tényező, hogy az állam, az állam képviseletében a Magyar Nemzeti Bank a piacinál jobb kondíciójú finanszírozási eszközökkel segíti a kis- és közepes vállalkozásokat. Nyomatékosítom: csak különleges helyzetben lehet ilyen tevékenységet vállalnia az MNB-nek.
– Miként értékeli a hitelprogram teljesítményét?
– A növekedési hitelprogram segédmotorja volt a magyar gazdaságnak, azonban csak átmenetileg, és kifejezetten jó, hogy a hazai pénzintézeti szektornak, a pénzügyi közvetítőknek, a nemzetgazdaság egészének nem kell erre berendezkednie. Jelentőségét nem lehet vitatni, de még egyszer mondom: jó, hogy volt, s jó, hogy véget ér. Ez ugyanis eszköz, lehetőség, de fontosnak tartom újból leszögezni: nem tartozik a jegybank alapfunkciójához.
– Mire mentünk vele?
– Arra feltétlenül, hogy sikerült megfékezni a magyarországi kis- és közepes vállalkozások hitelzsugorodását.
– Csak ennyi? A jegybanki összesítések szerint több tízez hazai vállalkozás férhett hozzá, nem?
– Nézze, kétségtelen, hogy alacsony kamattal tudtak, valamint tudnak felvenni banki kölcsönöket a magyarországi vállalkozások, de ez csak az egyik része a jegybanki növekedési hitelprogram eredményességének.
– S mi a másik?
– Bármilyen meglepő, nem is a közgazdasági része a fontosabb a programnak, hanem annak tulajdonítható a sikeresség, hogy ismertté vált a magyarországi vállalkozások körében. Vagyis hatékony volt a figyelemfelhívó kampány.
– Ha nem pusztán az MNB-s hitelprogramot, hanem az egész hitelezési aktivitást nézzük, mi a helyzet?
– Nem érte még el a 2008-2009-es válság előtti szintet a hitelezési aktivitás Magyarországon. Ennek nem is alapvetően az az oka, hogy nincs elegendő és kihelyezhető hitel a bankoknál, vagy termék, amelyet finanszírozni lehetne.
– Hanem?
– Egyfelől piac kell, másfelől pedig – az innovatív gazdaságpolitika miatt – gyorsan változnak a feltételek.
– Utóbbi akkor is gond, ha jó irányba mennek a dolgok?
– Természetesen hozzá lehet szokni a jogszabályok gyors változásához, azonban – s nekem ezt vállalkozók mondták – a túl sok változás negatívan hat a közép- és hosszabb távú elképzelésekre, a fejlesztések és a beruházások megvalósítására.
