A törvénnyel dacoló, ötvenkilenc éves leszázalékolt egykori üzemi belső ellenőr a kihágást azzal magyarázta, hogy a hűvösvölgyi rekettyésben, távol a választás finisének lármájától nyugalomra lelt. Befészkelte magát egy rügyező díszcserje tövébe, ahonnan többszöri felszólításra sem volt hajlandó önként távozni. Érvelése szerint itt végre hű társa, a hangokra érzékeny, pórázon vezetett felzaklatott tengerimalaca is békésen elmélkedhet. Nem ajánlatos kizökkenteni, mert támad – figyelmeztetett rá. A jogtalan behatolás tényállását jegyzőkönyvben rögzítő szervnek a célszemély kifejtette: a kinti világban minden zavaros, áttekinthetetlen. A kormány lakáj médiája sohasem látott fizetésemelésekről, újabb rezsicsökkentésekről, ingyenes iskolai közétkeztetésről hadovál. A mindentől független sajtó szerint viszont a nyomor nőttön nő, az iskolapadokból éhező gyerekek szédülnek ki, mert a Fidesz megdézsmálja a tízóraijukat. És annyira, de annyira gátlástalan, hogy el akarja csalni a választást, pedig nyerésre áll. Ezért retteg, ijedtében kórházakat épít, a nélkülözőket családi adókedvezményekkel zaklatja. Közben nem fér a bőrébe, gyűlölködik.
Az önkényes bokorfoglaló kifejtette, hogy rossz nézni, amint a gyűlölség szennyes árja az ország gyarapodásáért élni-halni eltökélt tiszta szívű ellenzéki pártokat is magával ragadja. Olyannyira, hogy nem csupán a hatalom bitorlóit, hanem egymást is vadul pocskondiázzák. Április 8-hoz közeledve pedig ígérgetnek fűt-fát, hogy legyűrjék vetélytársaikat és az ördöggel cimboráló közös ellenséget.
Választóinak a miniszterelnöki szék egyik várományosa mint jóságos Tavasztündér ingyen diplomát, a másik varázsszóra a szegénység eltüntetését ígéri, van aki migránsok üres laktanyákba költöztetése programjával toboroz híveket. A legnagyobb füllentő az igazság egy szeletének feltárásával, szebb jövővel kecsegtet: „Ha nyerünk, jön a káosz és a koalíciós válság.” A káosz előszele máris fújdogál, ugyanis amint úgy hozza a szükség, felsőbb pártutasításra a jobbikosok balra, a baloldal szimpatizánsai a Jobbikra szavaznak – e szándék hallatán sokkolt be a csalitosba menekült férfiú.
„Magával biztos úr lehetek őszinte, megosztom a legfrissebb, kipróbált helyről kapott fülest. A jegybank nem a piaci bizalom erősödése miatt hozatta Londonból haza az ország aranytartalékát, hanem mert a kiskirályok erre a háromtonnányi nemesfémre is szemet vetettek. A kincs már ott van a felcsúti polgármester nyári konyhájában a sparhelt mögött, a tűzifa közé rejtve. És erről a disznóságról persze a kormány zsebében lévő sajtó mélyen hallgat!”
A rendőrképzőn az alkalmassági pszichológiai tesztet hibátlanul kitöltő főtörzs ura maradt a helyzetnek. Mérlegelt, és megfontoltan döntött. A kényszerzubbony alkalmazásának verzióját azonnal elvetette. Felhagyott az intézkedés foganatosításával, és miszlikbe tépte a szép gömbölyű betűkkel megírt, többoldalas jegyzőkönyvet. Rámosolygott a póráz végén kucorgó, mentálisan labilis kis szőrmókra. Gazdáját pedig megnyugtatta: „Jó ember, ön itt maradhat, gondom lesz rá, hogy ne háborgassák. Szolgálunk és védünk!”
Majd beleszólt adóvevőjébe: Figyelem, minden járőrnek! Fiúk, kerüljétek el, a környéket, a Lipótmező mostantól lájtos no-go zóna.
Az önkényes bokorfoglaló kifejtette, hogy rossz nézni, amint a gyűlölség szennyes árja az ország gyarapodásáért élni-halni eltökélt tiszta szívű ellenzéki pártokat is magával ragadja. Olyannyira, hogy nem csupán a hatalom bitorlóit, hanem egymást is vadul pocskondiázzák. Április 8-hoz közeledve pedig ígérgetnek fűt-fát, hogy legyűrjék vetélytársaikat és az ördöggel cimboráló közös ellenséget.
Választóinak a miniszterelnöki szék egyik várományosa mint jóságos Tavasztündér ingyen diplomát, a másik varázsszóra a szegénység eltüntetését ígéri, van aki migránsok üres laktanyákba költöztetése programjával toboroz híveket. A legnagyobb füllentő az igazság egy szeletének feltárásával, szebb jövővel kecsegtet: „Ha nyerünk, jön a káosz és a koalíciós válság.” A káosz előszele máris fújdogál, ugyanis amint úgy hozza a szükség, felsőbb pártutasításra a jobbikosok balra, a baloldal szimpatizánsai a Jobbikra szavaznak – e szándék hallatán sokkolt be a csalitosba menekült férfiú.
„Magával biztos úr lehetek őszinte, megosztom a legfrissebb, kipróbált helyről kapott fülest. A jegybank nem a piaci bizalom erősödése miatt hozatta Londonból haza az ország aranytartalékát, hanem mert a kiskirályok erre a háromtonnányi nemesfémre is szemet vetettek. A kincs már ott van a felcsúti polgármester nyári konyhájában a sparhelt mögött, a tűzifa közé rejtve. És erről a disznóságról persze a kormány zsebében lévő sajtó mélyen hallgat!”
A rendőrképzőn az alkalmassági pszichológiai tesztet hibátlanul kitöltő főtörzs ura maradt a helyzetnek. Mérlegelt, és megfontoltan döntött. A kényszerzubbony alkalmazásának verzióját azonnal elvetette. Felhagyott az intézkedés foganatosításával, és miszlikbe tépte a szép gömbölyű betűkkel megírt, többoldalas jegyzőkönyvet. Rámosolygott a póráz végén kucorgó, mentálisan labilis kis szőrmókra. Gazdáját pedig megnyugtatta: „Jó ember, ön itt maradhat, gondom lesz rá, hogy ne háborgassák. Szolgálunk és védünk!”
Majd beleszólt adóvevőjébe: Figyelem, minden járőrnek! Fiúk, kerüljétek el, a környéket, a Lipótmező mostantól lájtos no-go zóna.
