Ma ünnepelné a kilencvenötödik születésnapját Hidegkuti Nándor.
Ha 1953-ban már adott volna a France Football aranylabdát Európa legjobb játékosának, nagy valószínűséggel valamelyik magyar kapja meg. Talán Puskás Ferenc? Vagy Kocsis Sándor? Nem, a mi tippünk: Hidegkuti Nándor. A középcsatár, akit már huszonévesen is Öregnek becéztek, aki – tekintve, hogy édesapja annak idején vitézi címet kapott, így aztán a negyvenes években Nándi bácsi neve is vitéz Hidegkutiként szerepelt a Nemzeti Sport összeállításaiban – nem volt éppen a hatalom kedvence. De a hatalom embere, Sebes Gusztáv rájött, hogy nélküle nem aranycsapat az Aranycsapat.
Hidegkuti Nándorról ma már kevesen tudják, hogy húsz méteren bárkit képes volt lefutni az akkori európai élmezőnyben, s hogy gyakorlatilag a csatársor minden helyén szerepelt a válogatottban. Ám egy olyan poszton tündökölt élete legjobb mérkőzésein – így az 1953. májusi, római stadionavatón, amelyen az Aranycsapat az olaszok legyőzésével története egyik legnagyobb sikerét elérve, az Európa Kupa győztese lett, valamint fél évvel később, a londoni Wembleyben, az évszázad mérkőzésén, amelyet ma már leginkább csak egyszerűen 6:3-nak emlegetünk –, amely 1945-ben, amikor Hidegkuti bemutatkozott a válogatottban, még nem is létezett. Bár már akadtak halovány előfutárai a világfutballban – az argentin Pedernera játszott valami hasonlót a negyvenes évek csodálatos ötös fogatában, a River Plate La Máquinának, Gépezetnek becézett ötös fogatában –, s nemcsak mi, magyarok valljuk, hogy a visszavont középcsatár játékát Bukovi Márton, az MTK edzője találta ki. Először Palotás Péterre, a Mirelitnek becézett gólerős középcsatárra szabta, de szegénynek nem bírta a szíve az élsportot. Így lett aztán Hidegkuti Nándor a világ szemében a nagy újító, ő volt az első, aki a nagyvilágot megismertette egy olyan poszttal, amelynek lényege, hogy a középcsatár – szemben az addigi angol típusú centerekkel – nem a frontvonalban tusakodik, hanem jóval hátrább, az előkészítésben jeleskedik. Nándi bácsi annyira megszerette ez a posztot, hogy amikor igazi posztjáról kérdezték, azt mondta: „Én valójában nem is csatár, inkább fedezet, ma úgy mondanák, középpályás voltam.” Ugye, hogy mindig meglepte a világot?
Pályakép
Hidegkuti Nándor – Budapest, 1922. március 3.–Budapest, 2002. február 14. Klubjai: Újlaki FC (1934–39), Gázgyári MTE (1939–43), Elektromos (1943–45), Herminamezei AC (1945–46), MTK (Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó 1946–58). Sikerei: háromszoros bajnok (1951, 1953, 1958), MNK-győztes (1952), KK-győztes (1955), vb-ezüstérmes (1954), vb-résztvevő (1958), olimpiai bajnok (1952), Európa Kupa-győztes (1953), a Balkán Kupa-győztese (1947). Válogatottsága: 69/39 (1945. szeptember 30.–1958. június 14.)
