Az úgynevezett fészekrakó ügy újabb büntetőeljárása ért véget jogerősen Miskolcon, ahol a bíróság jelentősen enyhítette a csalássorozat elkövetőire korábban kiszabott büntetések mértékét, sok esetben pénzbüntetésre változtatva a felfüggesztett szabadságvesztést.
Enyhítette tegnap kihirdetett jogerős ítéletében a Miskolci Törvényszék a fészekrakó ügyként ismert büntetőeljárás több vádlottjának első fokon kiszabott büntetését. A határozat az elsőrendű vádlottja, egy volt ügyvéd, R. Gy. öt évre felfüggesztett szabadságvesztését három esztendőre mérsékelte, ezen kívül a foglalkozástól eltiltásának időtartamát hét évről négyre szállította le. A bíróság R. Gy.-vel szemben 1,2 millió forint vagyonelkobzást is elrendelt. A másik huszonegy vádlott esetében a testület a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztések helyett kétszáztíz- és kétszázötvenezer forint közötti pénzbüntetéseket alkalmazott. Egy terhelt esetén a bíróság az eljárás megismétléséről rendelkezett, mert az elsőfokú ítélet után olyan körülmény vetődött fel, amely miatt további bizonyítás lefolytatása szükséges. Az érintettek között vannak volt banki alkalmazottak, értékbecslők is, akik közreműködésükkel segítették a csalássorozatot.
Az ügyben több büntetőeljárás is indult, s a fenti történetben a Miskolci Járásbíróság hozott döntést korábban. A történtek miatt elrendelt vizsgálatok legnagyobbikának kétszáznyolcvan vádlottja volt, s az ő perük több mint három évig tartott, s abban százhatvannál több tárgyalási napot tartottak. Az elkülönített ügyek alapja minden esetben ugyanaz: a csalássorozat megszervezői úgy igényeltettek fészekrakó hitelt és otthonteremtési támogatást lakásvásárlásuk finanszírozásához, a főként a megyeszékhely Avasi lakótelepére betelepülő romákkal, hogy a kölcsönigénylés időpontjában azok nem rendelkeztek munkahellyel, rendszeres jövedelemmel. A támogatást folyósító pénzintézethez valótlan tartalmú munkáltatói jövedelemigazolásokat nyújtottak be.
A kölcsönért folyamodó vádlottak az állam által folyósított szociális ellátásokból – családi pótlék, gyes, szociális segély – biztosították létfenntartásukat, s családonként több gyermeket neveltek, így a kölcsön visszafizetésére nem volt lehetőségük. A lakások vételárához önerőt hozzá tenni nem tudtak, annak szerepét az otthonteremtési támogatás töltötte be, és a saját erőre vonatkozó igazolások is fiktívek voltak. A hiteligénylők saját tulajdonú lakás fenntartására sem voltak képesek, a kölcsön felvétele után jelentős tartozásokat halmoztak fel, így a kölcsön folyósításában közreműködő pénzintézetet és az otthonteremtési támogatást folyósító magyar államot jelentős, több száz millió forintos kár érte, hasonlóan az ügyben ugyancsak károsult OTP-hez.
A csalássorozat megszervezőinek haszna abban volt, hogy a több száz érintett lakás adásvételi szerődéseire a tényleges árnál magasabb összeget írattak a vevőkkel és az eladókkal, az így megmaradó pénzt pedig elosztották maguk között a beszervezettekkel.
Az ügyben több büntetőeljárás is indult, s a fenti történetben a Miskolci Járásbíróság hozott döntést korábban. A történtek miatt elrendelt vizsgálatok legnagyobbikának kétszáznyolcvan vádlottja volt, s az ő perük több mint három évig tartott, s abban százhatvannál több tárgyalási napot tartottak. Az elkülönített ügyek alapja minden esetben ugyanaz: a csalássorozat megszervezői úgy igényeltettek fészekrakó hitelt és otthonteremtési támogatást lakásvásárlásuk finanszírozásához, a főként a megyeszékhely Avasi lakótelepére betelepülő romákkal, hogy a kölcsönigénylés időpontjában azok nem rendelkeztek munkahellyel, rendszeres jövedelemmel. A támogatást folyósító pénzintézethez valótlan tartalmú munkáltatói jövedelemigazolásokat nyújtottak be.
A kölcsönért folyamodó vádlottak az állam által folyósított szociális ellátásokból – családi pótlék, gyes, szociális segély – biztosították létfenntartásukat, s családonként több gyermeket neveltek, így a kölcsön visszafizetésére nem volt lehetőségük. A lakások vételárához önerőt hozzá tenni nem tudtak, annak szerepét az otthonteremtési támogatás töltötte be, és a saját erőre vonatkozó igazolások is fiktívek voltak. A hiteligénylők saját tulajdonú lakás fenntartására sem voltak képesek, a kölcsön felvétele után jelentős tartozásokat halmoztak fel, így a kölcsön folyósításában közreműködő pénzintézetet és az otthonteremtési támogatást folyósító magyar államot jelentős, több száz millió forintos kár érte, hasonlóan az ügyben ugyancsak károsult OTP-hez.
A csalássorozat megszervezőinek haszna abban volt, hogy a több száz érintett lakás adásvételi szerődéseire a tényleges árnál magasabb összeget írattak a vevőkkel és az eladókkal, az így megmaradó pénzt pedig elosztották maguk között a beszervezettekkel.
