Vasárnap este ünnepi szertartással, bíborosi áldással nyílik meg újra a kívül-belül megújult belvárosi Nagyboldogasszony-templom. Osztie Zoltán plébánossal, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnökével ennek apropóján beszélgettünk.
– Két éve kellett bezárni a feltárások, átalakítások miatt a belvárosi Nagyboldogasszony templomot. Hogyan készül a közösség a vasárnap esti, ünnepi újranyitásra?
– Annak idején sokan kicsit úgy éreztük, még ha be is fogadtak minket, de valahogy mégis hontalanok lettünk. Most pedig örülünk, hogy visszakapjuk az otthonunkat. A templom ugyanis olyan, mint az otthonunk, ahol találkozhatunk a Jóistennel. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsekkel külön lelki felkészülést is tartunk, közös imádsággal, beszélgetésekkel. A vasárnap este hat órai szentmisén pedig Erdő Péter bíboros áldja meg újra a templomot, lesz számos vendégünk is, így Rétvári Bence államtitkár, Tarlós István főpolgármester és Szentgyörgyvölgyi Péter belvárosi polgármester, továbbá képviselőket, közéleti személyiségeket is várunk, illetve mindazokat, akik segítették ezt a fantasztikus vállalkozást.
– Mi változott?
– A kívülről már korábban rendbe hozott épület belülről is teljesen megújult, új lett a festés, a világítás, a biztonsági rendszer és a hangosítás, sőt még a padok is. A valódi újdonságot azonban mégis az altemplom jelenti, ahol immár az ezerkétszázas évekből származó alapfalak mellett lehet imádkozni. A régészetileg feltárt szinten idegen nyelvű szentmiséket is tervezünk, az idegenforgalmi érdeklődés okán, de itt mutatjuk be kincseinket is, ahogy közösségi programok szervezésére is alkalmas lesz. A keltától kezdve a római koron, majd a román, gótikus stíluson át egészen a kortárs művészeti értékekig megtalálhatók itt értékes alkotások, építészeti elemek. Mondhatni, akár rendkívüli történelemórát is tudunk tartani, hiszen kétezer év jelenik meg e falak között, valamennyi korszak nyomot hagyott ezen a területen. Lélegzetelállító ez az egyedülálló folytonosság.
– A Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsolódó hétfői búcsút már a templomban tartják. Magyarország védőszentje napjának tükrében hogyan látja nemzetünk állapotát?
– A Mária-tisztelet még a legviharosabb történelmi időkben is megmaradt, és kapaszkodót jelentett a magyarság számára. Nem csak a török hódoltságra gondolok, hanem akár a múlt század vérzivataros évtizedeire is, de így van ez ma is. Napjainkban is védeni kell a kereszténységet Európában, az örök emberi értékek, illetve a társadalom szolgálatában. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar kormány ezt teszi, szemben az egyre dekadensebb Nyugattal.
– Egyesek szerint a szekularizáció már minket is elért, egyre kevesebben vallják magukat vallásosnak. Mennyire rossz a helyzet?
– A nyugati országokhoz képest a katolikus egyház hazánkban viszonylag jó állapotban van, ragaszkodik például a liturgiához, sokféle, valóban élő közösség működik. Ez jelenti a reményt a jövő szempontjából, mivel úgy látom, sok fiatal igényes, buzgó hívőként, elkötelezett keresztényként él.
– Ön egyben a KÉSZ elnöke is, a szervezet számos közéleti kérdésben nyilvánult már meg. Mit tanácsolnak a hívőknek, hogyan szavazzanak az októberi kvótareferendumon?
– Ezt a felvetést még nem vitattuk meg, valószínűleg az elnökségben szeptember elején fogalmazzuk meg konkrét álláspontunkat a kezdeményezés kapcsán. Ugyanakkor az már most sem kérdéses, hogy a kényszerbetelepítés elleni fellépésre buzdítunk, vagyis szerintünk nemmel kell voksolni a népszavazáson. El kell ugyanis utasítani az erőteljes brüsszeli arroganciát, ami a népvándorlási fenyegetettség kapcsán is megnyilvánul. Egyre groteszkebb és elképesztőbb ötletekkel jön elő az Európai Unió a bevándorlás ügyében, már az is felmerült, hogy be nem fogadott migránsonként büntetőpénzt szednének a tagállamoktól. Ez már az abszurditásba forduló gonoszság.
Rendhagyóan színes lehetett a román kori bazilika
„Igazi jutalomjáték” volt a feltárás, meglepő leletekkel
Az ásatások során számos problémával kellett megküzdeniük a szakembereknek, különösen az információhiány okozott gondot. Egy korábbi feltárás során az épület falairól, szerkezetéről megfelelő dokumentáció készült, ám a föld alatti kutatások elsikkadtak, olyannyira, hogy számos emlék akkor meg is semmisült.
A főváros legrégebbi templomában a román kori altemplom feltárása 2014 nyarán kezdődött. Az ásatások során bebizonyosodott, hogy a templom alapja a római helyőrségi tábor egykori parancsnoki épülete volt, de később már templomként funkcionált. Tizennégy építészeti korból származó emlékeket sikerült feltárni, köztük freskó- és oszlopdarabokat, kelta kori edény maradványait, de például 187 sírt és egy barokk kori, körülbelül háromszáz fős temetkezési helyet is.
„A falakból, illetve az épület történetéből már számos leletre lehetett következtetni, ám végül olyan felfedezésekre is bukkantunk, amelyek minket is megleptek” – mesélte lapunknak az ásatást „igazi jutalomjátéknak” nevező feltárási vezető, Kovács Eszter. „Most már az ismert építési korokat is jobban sorba tudjuk rendezni, de találtunk például egy román kori, külön bejárattal rendelkező oldalkápolnát, amelyet később építettek a templomhoz, és amelyről aztán semmiféle feljegyzés nem maradt fenn.”
Az 1200-as években készült román kori háromhajós nagy bazilika maradványainak jelentősége összességében a lébényi Szent Jakab-templomhoz, a jáki templomhoz, valamint a budavári Mátyás-templomhoz mérhető. A megtalált freskódarabok alapján nagyon színes templom lehetett, s ez abban a korban nem volt kifejezetten gyakori. A gótikus részből előkerült leletek már egyszínűbb templombelsőt mutatnak, de érdekes megfigyelni, hogy a takarékosság jegyében hogyan használtak fel újra és újra különféle korokból származó köveket.
Az ásatások során számos problémával kellett megküzdeniük a szakembereknek, különösen az információhiány okozott gondot. Az 1930–40-es években már volt egy feltárás, amelynek során az épület falairól, szerkezetéről megfelelő dokumentáció készült, ám a föld alatti kutatások elsikkadtak, olyannyira, hogy számos emlék meg is semmisült az akkori földmunkák során. A most feltárt leletek a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek, ahol hamarosan kezdődik a konzerválásuk, amely két-három évig is eltarthat. Később kis részük a templomban is látható lesz az altemplom kiállítási részében, szeptembertől a Várban a Budapesti Történeti Múzeum a tavalyi ásatások leglátványosabb darabjaiból rendez kiállítást. A templomban már vasárnaptól megtekinthető néhány római kori emlék, mivel az ásatások legfontosabb területe járható üveglap alá került.
A feltárások után a felső templom rekonstrukciójára került sor, így összesen két év alatt, két ütemben, csaknem ötszázmillió forintos beruházással valósult meg a templom teljes külső tatarozása, az ásatások és a belső felújítás hármas – fővárosi, kormányzati és egyházmegyei – finanszírozással.
