Gondolatok az anyaországról

Nekünk, magyaroknak talán legnagyobb kincsünk a nyelvünk.

Sok évezredes nyelvi tapasztalatunk, hogy világos, eredményes gondolkodásunk alapja nyelvünk gondos használata.

Mára szinte divattá vált a mai Magyarországot a magyar nemzet anyaországaként említeni.

Az anyaország fogalmának ilyen értelmű használata alapjában a segítő jó szándék megnyilvánulásai: azt jelzik, hogy Magyarország mintegy anyai gondoskodással óvja a magyar nemzet azon tagjait, akik különböző okokból más nemzetek, államok körében, illetve fennhatósága alatt élnek. Magyarország és a mai határain kívül élő magyarok ilyen értelmű kapcsolatát hatályos alaptörvényünk is megfogalmazza.

Mindezek előrebocsátása után mégis megjegyezzük, hogy véleményünk szerint a mai Magyarország nem anyaországa a szomszédos országokban, az elcsatolt területeken élő magyaroknak.

A fenti megállapítás igazságát az alábbiakban megpróbáljuk bemutatni. Először foglalkozzunk az anya előtagú összetett szavainkkal! Ezek az anyaföld (szülőföld), anyatej, anyaöl, anyanyelv és az anyaország. Az anyaföld adta mindig – és lényegében ma is – az élet fenntartásának a lehetőségét. Az anyatej egy-két évig a csecsemő, majd a kisgyermek egyetlen vagy legfontosabb tápláléka. Az anyaöl védi, megnyugtatja gyermekeit és a családot. Az anyanyelv – a magyar nemzet esetén különösen – fontos a nemzeti azonosság megélése, fenntartása és a széles értelemben vett közösségi élet megélése és gazdagítása során.

Az eddigiek mellett szereplő anyaország fogalom természetesen nem ellentétes az előző megfogalmazásokkal. Melyekhez áll közel? Szinte nyilvánvaló, hogy leginkább azokhoz, amelyek fontos tartalma az állandóság. Ezek az anyaföld és az anyanyelv. Az anyatej alapvető fontosságú a gyermekek életében, de attól idővel a gyermekeket el kell választani.

Az anyaöl védelme – bár mindenki él vele, vagy vágyik rá – leginkább a gyengék és az elesettek számára fontos. Az ehhez hasonlóan működő anyaországról így senki sem gondolkodik.

Székelyföldön ismeretes az anyaszék fogalma is. Udvarhelyszéket nevezik anyaszéknek, ugyanis nagy volt a lakosság szaporulata (még jelenleg is többletet adó), s így mintegy forrásként szolgált a magyar nép utánpótlására.

Mi a fentiek alapján az anyaországra mint a magyar nép élete anyaföldjét biztosító, a magyarokat felnevelő, és a magyar nemzeti közösségtől távolra szakadt magyarok közösségi kapcsolódását megteremtő államra tudunk gondolni. (Az teljes tévedés lenne, ha az anyaországra a szülőföldet befoglaló országként gondolnánk, hiszen akkor például minden Romániában született magyarnak Románia kellene legyen az anyaországa…) Vizsgáljuk meg, a mai Magyarország megfelel-e, megfelelhet-e az anyaország fogalma tartalmának?

A mai Magyarország – mint tudjuk – nem tudja biztosítani a magyar nemzet számára az anyaföldet, hiszen közvetlen környezetében hét országban, saját területénél nagyobb területen élnek magyarok.

A mai Magyarország – legjobb szándéka ellenére – nem tudja felnevelni még a Kárpát-medencei magyarokat sem.

Magyarország egyetlen tekintetben tud anyaországként viselkedni: a Kárpát-medencétől távol szakadt magyarok anyaországaként.

Bedő Árpád, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács titkár