Huszonötödik alkalommal rendezik meg a Szent István Könyvhetet, a keresztény szellemiségű kiadók egyik legfőbb seregszemléjét a Ferenciek terén. A jubileumi könyvhetet tegnap Erdő Péter bíboros, a Szent István Társulat fővédője nyitotta meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Stephanus-díjat az idén Pierre Riché francia történész és Szuromi Szabolcs Anzelm kánonjogász vehette át.

Negyedszázados lett a keresztény szellemiségű kiadók szemléje: tegnap nyílt meg Budapesten a szombatig tartó, huszonötödik Szent István Könyvhét a Ferenciek terén. A rendezvényre ellátogatókat az idén nyolcezer kiadvánnyal, köztük hetvenhat újdonsággal, irodalmi, teológiai, lelkiségi és filozófiai művekkel várják. A jubileumi eseményt tegnap délelőtt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek nyitotta meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében, ahol a teológiai és az irodalmi Stephanus-díjakat is átadták. Az elismeréseket Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatója, a Stephanus Alapítvány elnöke adta át. Mint felidézte, az elismerést 1993 óta hagyományosan a Szent István Könyvhéten adják át teológiai, valamint irodalmi kategóriákban olyan szerzőknek, akik az egyetemes keresztény-európai kultúrát képviselik műveikkel. A díjat eddig ötvenen vehették át, akikhez az idén Szuromi Szabolcs Anzelm kánonjogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora, valamint Pierre Riché francia történész, középkorkutató csatlakozott. Utóbbit Hervé Ferrage, a Budapesti Francia Intézet igazgatója méltatta, s elmondta, hogy a történész hosszú pályája során izgalmas felfedezéseket tett a középkori társadalom működésével kapcsolatban, azon belül is a gyerekek és az oktatás helyzetét vizsgálta. Az igazgató szerint Riché kutatók generációi számára mutatott új utakat, hiszen kerülte a száraz és dogmatikus téziseket. A díjazott az ünnepségen nem tudott részt venni, ezért levélben köszönte meg a kitüntetést. A történész levelében azt írja, Oktatás és művelődés a barbár nyugaton című kötetét 1962-ben adták ki, és örül, hogy most Sághy Mariann és Ádám Anikó fordításában magyarul is olvasható. Üzenetében úgy fogalmazott, 1948-ban lett a középkori oktatás a kutatási témája, és azt vizsgálta, miként alakult ki az új típusú oktatás a Római Birodalom bukása után, és hogyan változott a gyereknevelés. Mint rámutatott, erről a témáról a történészek sokáig nem beszéltek, és számos tévhit is elterjedt, így meg kellett mutatnia, hol volt a gyermekek helye a középkorban.
A másik díjazottat, Szuromi Szabolcsot a Pápai Aquinói Szent Tamás Egyetem professzora, Bruno Esposito méltatta. Elmondta, hogy meglátása szerint Anzelm atya mindig teljes erővel végezte a feladatát, eddig huszonhét könyvet írt, amelyből tizenkettő idegen nyelven is megjelent, 2011 óta pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektoraként dolgozik. Munkásságát két aspektusból emelte ki: egyrészt pozitívnak tartotta, hogy a kánonjogász kérdéseket tesz fel a történelemmel kapcsolatban, másrészt kiemelte, Szuromi Szabolcs átalakította a modern kutatást azzal, hogy megmagyarázta a középkori kánonanyag jelentőségét Az egyházi intézményrendszer története című művében. „A szép szavakra méltatlan vagyok” – mondta Szuromi Szabolcs a díj átvétele után, majd egy tizennégy éves kairói fiú történetét mesélte el, aki nemrég egész családját elvesztette az alexandriai robbantásban. A fiú a tragédia után azt mondta neki, talán azért kellett távozniuk a szüleinek és a húgának, hogy ő ezután többet tehessen a közösségéért és az emberekért. Az atya úgy véli, ez a mondat többet ér, mint bármi, amit eddig ő leírt.
Erdő Péter bíboros ezután ünnepélyesen megnyitotta a könyvhetet. Hangsúlyozta, hogy a jubileum jó alkalom arra, hogy elgondolkozzunk a könyvekről és arról, mit ér még a papír. Az érsek úgy vélekedett, a könyveknek a mai társadalomban, a széttöredezett világban is megvan a helyük és jelentőségük.



