Russell Crowe-ról tudvalevő, hogy amikor éppen nem forgat, gazdálkodik ausztráliai farmján, marhákat tenyészt, tyúkokat tart, sőt állítólag Oscar-díját is a szárnyasok óljában őrzi, mert úgy tapasztalta, a szobor arra ösztönzi az állatokat, hogy nagyobb tojásokat tojjanak.
Első rendezésében tehát egy igazán testhezálló szerepet vállalt magára, hiszen egy egyszerű gazdát alakít, aki a nap jelentős részét azzal tölti, hogy vizet keresve gödröket ás a telkén. Egyik nap sikerrel jár, egy kisebb tó tör felszínre, másnap azonban a feleségét a vízbe fulladva találja. Az asszony ugyanis képtelen volt elviselni három fiúgyermekének halálát, különösképpen azért, mert testük soha nem került haza az első világháborúban a törökök és angolok között zajló ütközetből.
Az ausztrál színész igazi konzervatív, régimódi figura, aki – mint szerepvállalásaiból és friss művéből is érezhető – rajong a konzervatív, régimódi filmekért: az Akihez a föld beszél egy klasszikus, sokat látott történettípust mesél el, a főszereplője egy hitét, szeretteit és mindenét elvesztett férfié, akit a sors rákényszerít, hogy még egyszer, utoljára helyt álljon, bizonyítson, és rendezze számláját az élettel. A megözvegyült farmer feleségét eltemetve útnak indul, hogy megkeresse gyermekei földi maradványait, hogy édesanyjuk mellé temethesse, a brit hadsereg azonban mindent elkövet, hogy eltávolítsák az egykori háborús zónából, a törökök ellenben segítenek neki. A félszigetre érve a férfi hamar rátalál két fia holttestére, a harmadik azonban nincs közöttük, az egyik ott állomásozó tiszt pedig felébreszti benne a reményt, talán a fogolytáborban még élve rátalál. A film az év elején megnyerte a kontinens Oscarjának számító Ausztrál Film- és Televíziós Művészeti Akadémia fődíját, megosztva a The Babadook című horrorral – mindez leírva jól hangzik, de hozzá kell tennünk rögtön, egyik alkotás sem különösebben kiemelkedő. Russell Crowe kétségtelenül jó ízlésű rendező, aki a régi korok kaland- és háborús filmjeihez hasonlóan lassú tempóban építkezik, és a kiveszőben lévő klasszikus férfitípust állítja a középpontba, az operatőri munka is dicséretes, a képek szélesvászonra születtek. Szinte csak olyan apróságokból érzékeljük, hogy mai darabról van szó, hogy néha a drámai pillanatok alkalmával a rendező lassításokat alkalmaz, az egyik akciójelenet után pedig nem kell sasszem hozzá, hogy kiszúrjuk, a lángokat számítógép és nem néhány szál gyufa keltette életre. Szőrszálhasogatásnak tűnhet az említett apróságok felemlítése, de attól még kizökkentők és illúziórombolók. Az Akihez a föld beszél azonban tagadhatatlanul hangulatos, kellemes film és bár bemutatkozó alkotása alapján Russell Crowe-ból valószínűleg nem lesz új Clint Eastwood vagy új Mel Gibson, tisztességes munkáról van szó. Soha nem lesz klasszikus, de kiválóan idézi meg a régi idők mozijait és mindenképpen erénye az is, hogy az első világháború ezerszer feldolgozott részei helyett annak egy ritkábban látott szeletét mutatja be.
The Water Diviner
Színes, feliratos, ausztrál–török–amerikai háborús filmdráma, 111 perc, 2014
Rendező: Russell Crowe
Szereplők: Russell Crowe, Jai Courtney, Isabel Lucas, Cem Yilmaz
7
