„De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni” – énekelte a tanácshatalom katonái után a nyolcvanas években Nagy Feró a Beatricével.
Jó is az, ha az embernek vannak vágyai, s az még jobb, ha azok meg is valósulnak. Nos, bizonyára sokan szeretnénk azzal az emberrel is beszélni, aki éveken át kábított minket, hogy ki nézte ki, ki szeretné megszerezni, éppen kivel tárgyal, hova fog igazolni nemsokára Dzsudzsák Balázs. A válogatott középpályás valószínűleg ott szúrta el, akkor írta ki magát az európai futball topcsapatai közül, amikor a PSV Eindhoventől mesés pénzért Oroszországba, az Anzsi Mahacskalához, majd a Dinamo Moszkvához szerződött. Persze az orosz bajnokság nem rossz, jól is fizetnek, de a periférián van.
Az utóbbi években aztán jött a ködösítés, szavakban Dzsudzsákot vitte volna már a Lazio, az Internazionale, a Torino, talán a Napoli is, a Liverpool, az Olympique Marseille, az Everton pedig fontmilliókat adott volna érte, a nyáron Dárdai Pál a Herthában látta volna szívesen, és ki tudja, még kivel hozták össze a nevét. Már mindenki beleszédült, és a bódulat fokozódott, amikor tegnap azt olvashattuk, hogy a válogatott ásza a Dinamónál is alacsonyabban jegyzett török csapatnál folytatja, ha „átmegy” a mai orvosi vizsgálaton. Nem a Besiktas, nem a Fenerbahce, nem a Galatasaray veszi meg. Nem. A Bursaspor. A Liverpool, az Inter és a Marseille szurkolói meg bokáig járnak most a könnyben.
