Kerekasztal-beszélgetést rendeztek a Magyar Nemzeti Múzeumban az Anna – Változatok székely asszonysorsra című időszaki kiállításhoz kapcsolódva. A meghívott szakemberek arról beszéltek, hogy mennyire lehetett tipikus a tárlat fiktív főszereplőjének élete, és hogy a falu-város, család-cseléd kérdése milyen válaszút elé állíthat egy fiatal, megesett lányt.
Az asszonysors és az anyasors volt a fő témája a Vendég Annánál – Néprajz és női lélek rendhagyó találkozása című, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett kerekasztal-beszélgetésnek csütörtök este. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeummal együttműködésben megvalósult Anna – Változatok székely asszonysorsra című időszaki kiállítás adta a beszélgetés alapötletét, ahol a fiktív főszereplőnek, az állapotos Annának döntenie kell: a falujában marad, vagy a városba megy, családot alapít vagy cseléd lesz.
A falu egyfajta zárt közösséget jelent, míg a városi léthez a menekülés, a névtelenség képzetei társulnak – mondta Kuti Klára, az est moderátora, a múzeum munkatársa. Mint rámutatott, a család az összetartozás szimbóluma, míg a cseléd lét a kiszolgáltatottságé, kirekesztettségé.
Keresztes Ilona, a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorának vezető szerkesztője szerint sorsunk alakulásában meghatározó a gyermekkori környezet és bánásmód. Anna erkölcsi szorítója pedig nem kizárólag 20. századi székely sors, hanem akár 21. századi is, hiszen egy házasságon kívül fogant gyermeknek nincs elfogadott helye a társadalomban, a családban.
Mohay Tamás, az ELTE Néprajzi Intézetének vezetője elmondta: a gyermekvállalás az egyetlen olyan választási lehetőség az életben, amelyre kizárólag igen vagy nem válasz létezik. Rengeteg ballada arra épül, hogy a szerelmesek nem lehetnek együtt. Az erőszak és a szégyen pedig félelemmel párosul, persze a paraszti kultúrában sem lehet félelemben élni, volt öröm is az életükben, lehet például cselédként is boldog valaki – tette hozzá.
A kiállítás alkotói a tárgyi világba belehelyeztek egy történetet, egy dilemmáival küzdő nő élettörténetét, s csak kétféle életutat mutatnak meg, pedig jóval többfelé ágazhatna el – hangsúlyozta Mohay Tamás. Szerinte a kiállítás igaz történetet mutat meg valóságdarabokból összerakva, azonban úgy igaz ez, mint a mesék.
Az elképzelt esetet valódi tárgyakon át bemutató tárlat a 20. század derekának Székelyföldjére vezet vissza, egy szigorú és íratlan szabályok irányította társadalomba, ahol egy megesett lánynak nem lehetett maradása – ahogy az ismeretetőben is olvasható. A kiállítás a történetírásnak és a néprajztudománynak azt a hagyományát követi, amely az ember történetét a nagy történelem lenyomataként értelmezi. Az egyes tárgyak nem a saját történetük miatt láthatók itt, hanem mert megjelenítik a társadalmi rétegek életmódját, lakáskultúráját vagy öltözékét, és keretet adnak az elképzelt esetnek. Mindezt interaktív, okostelefonos applikációval teszik teljessé a tárlat alkotói.
